Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Hep Titusz: A holokauszt nemzetközi emléknapja apropóján

Egy minimális objektivitás birtokában mindenki kénytelen elismerni, hogy a zsidó mentalitásban van valami undorító. A zsidók egész egyszerűen híján vannak az emberi érzéseknek a nem zsidók iránt. A második világháború több tízmilliónyi áldozata közül a zsidók csak a saját halottaikat sajnálják, a többiek nem fontosak számukra. Amikor a zsidók a második világháborúról beszélnek, ezt csak azért teszik, hogy a holokausztot emlegessék.

Amikor a zsidók úgymond az "emberi jogokért" kardoskodnak, csak a zsidók jogaira hivatkoznak. A nem zsidóknak csak ahhoz van joguk, hogy helyeseljék mindazt, amit a zsidók tesznek, bármilyen aljas is legyen a magatartásuk. Valójában a zsidók egyáltalán nem tisztelik mások jogait. Még azt sem ismerik el, hogy valakinek eltérő véleménye lehet az övékétől: mindig és mindenhol igyekeznek érvényre juttatni intellektuális terrorizmusukat. Ha valamiben nem értünk egyet egy zsidóval, legjobb esetben hülyének tart bennünket. Az ő szempontjából még azt sem érdemeljük meg, hogy éljünk, vagy csak alig, és ekkor egy különlegesen "toleráns" zsidóval van dolgunk.

Amikor valaki zavarja őket, a zsidók igyekeznek elérni, hogy diszkriminatív intézkedéseknek vessék alá az illetőt, hogy elveszítse a munkáját, hogy megcsúfolják a legelemibb jogait. Módszereik általában hipokriták és alattomosak. Képesek a legcsekélyebb skrupulus nélkül rágalomhadjáratokat hangszerelni, és így elhallgattatni áldozataikat, hogy azok még csak védekezni se tudjanak. És miközben utálatosan viselkednek, van képük mártírként tetszelegni amiatt, mert utálják őket.

A háború előtt nem Hitler fogdostatta össze tíz- és százezrével az embereket, hogy kivégeztesse őket, hanem a kommunisták. A háború előtt Hitler nem végeztetett ki senkit, nem úgy, mint Sztálin, az angolszász "demokraták" későbbi szövetségese. És nem is az SS volt az a fegyveres alakulat, amely erőszakoskodott és terrorizálta a népet, hanem a Cseka.

Volt azonban valami, ami valóban Hitler nevéhez fűződik, és ami kiváltotta Hollywood féktelen hazugság- és gyűlöletpropagandáját ellene. Elkezdte felszabadítani Németországot a zsidók jármából. Elvette tőlük az információs és szórakoztató médiát. Kiűzte őket a jogi pályáról, amelyet korábban monopolizáltak. Kiseprűzte őket a tanári testületekből, hogy többé ne tömjék tele a német diákok fejét destruktív elméleteikkel. Mindezt békés módon érte el, nem pedig erőszakkal, mint ahogyan Sztálin és a kommunisták tették. Hitler nem gyilkoltatta le a zsidókat. Egyszerűen csak megtiltotta nekik német újságok és rádiók birtoklását, a jogi hivatás gyakorlását és az iskolai oktatásban való részvételt.

Így aztán a zsidók elkezdték elhagyni Németországot. 1933 és 1939 között a németországi zsidók kétharmada kivándorolt. Ugyanebben a korszakban a Szovjetunióban a zsidó komisszárok parancsára éppen embermilliókat mészároltak le. De a hollywoodi gyűlölet-propaganda teljes egészében németellenes volt, nem pedig szovjetellenes. A zsidókat ugyanis csakis hitsorsosaik jóléte érdekli. Egyáltalán nem törődtek vele, hogy mennyi oroszt és ukrán gyilkoltak le. Főleg, hogy a gyilkosok (többnyire) a saját hitsorsosaik voltak.

Ma történt

Február 23.
303. február 23. Diocletianus római császár kiadja a keresztények üldözését elrendelő első hivatalos ediktumot. A keresztényeket nem vallásos meggyőződésük, hanem a közrend elleni ismételt támadásaik, a többi kultusszal szemben megnyilvánuló agresszivitásuk és az államhatalommal szembeni ellenállásuk miatt üldözték. A császár által kezdeményezett (és Galerius által 311. április 30-án visszavont) intézkedés mindössze 8 év, két hónap és hét napig volt érvényben, de azt eredményezte, hogy a keresztények többsége megtagadta vallását. Ezt maguk a korabeli keresztény szerzők is elismerik, „lapsi” névvel illetve azokat az egykori hittestvéreiket, akik visszaestek a „démonok kultuszába”.

1546. február 23. Kálvin levelet ír Farelnek, amelyben Szervet Mihályról szólva kijelenti: „Ha idejön, és az én befolyásom nyom valamit a latba, élve innen el nem engedem”. (Vö. 1553. október 27.)

1737. február 23. A személye elleni „rágalmazó és lázító írások” miatt XII. Kelemen pápa Rómában lefejezteti Enrico Trivellit

1948. február 23. A német tábornokok perében elnöklő Charles F. Wennersturm bíró a The Chicago Tribune-nak nyilatkozva kijelenti: „Ha hét hónappal ezelőtt tudom, amit ma tudok, nem jöttem volna ide. (…) Az egész itteni légkör beteges… Olyan ügyvédeket, hivatalnokokat, tolmácsokat és vizsgálókat alkalmaznak, akiknek háttere az Európa iránti gyűlöletbe és előítéletekbe ágyazódott”. Wennersturm azzal az érzéssel hagyta el Nürnberget, hogy „ott az igazságot lábbal taposták”. (Vö. 1948. január 9.; 1949. május 20.)

2008. február 23. Több mint két évtizedes polgárháború után végleges (?) tűzszünetet köt egymással Yoweri Museveni ugandai elnök kormánya és az egykori ministránsfú, Joseph Kony által vezetett Úr Ellenállási Hadserege (LRA), amely egy keresztény „istenállam” létrehozásáért harcolt, és ennek keretében több tízezer gyermeket rabolt el "janicsárnak", illetve szexrabszolgának. A konfliktusban tízezrek haltak meg, mintegy kétmillióan pedig földönfutóvá váltak.