Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Gazdag István: Faji kriminológia: árulkodó gének

Ha a faj, ahogyan azt a tudományos szakirodalom állítja, csupán „az emberi nem egy bizonyos embertípus által képviselt, örökletes tulajdonságú alosztálya”, akkor nem igazán érthető, hogy miért számít botrányosnak az emlegetése. Annál is inkább, mert a legutóbbi genetikai kutatások megerősítették azt, ami a józan ész számára mindig is nyilvánvaló volt. Ennek ellenére, ha manapság fehérként a fehér fajt fenyegető veszélyekről beszélünk, rögtön két „gondolatbűnt” is elkövetünk. Egyrészt a „faj” használata miatt, amely fogalmat a II. világháború óta száműzték a köznapi beszédből, másrészt pedig „rasszizmus” címén.

Egy bámulatra méltó, de Descartes-ot bizonyára még haló poraiban is felzaklató „okoskodás” szerint ugyanis ad 1) egy nem létező „fajt” nem kell megmenteni; ad 2) a „fehér faj” emlegetésével állítólag eleve kinyilatkoztatjuk a felsőbbrendűségét is; ad 3) mivel a nem létező „fehér fajt” terheli a történelem összes bűne, ezért arra ítéltetett, hogy összekeveredjen a nem létező többi fajjal, így próbálván elviselhetőbbé válni számukra, amelyeknek azonban továbbra is joguk van megőrizni a (faji) sajátosságaikat, mégpedig a kisebbségeknek biztosított jogok nevében, függetlenül attól, hogy a földgolyón egyébként többségben vannak, mert egyedül a (még) fehér többségű társadalmakban fennálló faji arányok számítanak. Logikus. Nemde?
Akár tetszik azonban a „faji tény” tagadóinak, akár nem, (számukra legalábbis) sajnálatos módon a tudomány és főleg a genetika fejlődése egyre inkább kihúzza talpuk alól a szőnyeget. Manapság például a genetika már arra is képes, hogy meghatározza a bűnelkövetők faji hovatartozását. Ellentétben ugyanis a többi tanúval, a „DNS-tanú” gyakorlatilag tévedhetetlen.
Pam Kinamore meztelen holttestét 2002. július 16-án fedezték fel a Mississippi partján, nem messze a louisianai Baton Rouge-tól. Az áldozatról levették a tettes DNS-mintáját, és ez megegyezett azzal, amelyet a közelben meggyilkolt két másik fehér nő holttestén is megtaláltak. Az állam rendőri szervei és az FBI együttes erővel igyekezett megtalálni a tettest, mielőtt újra gyilkolna. Egy szemtanú és az FBI profilkészítőinek köszönhetően egy világos színű, platós kisteherautót vezető, fehér fiatalembert kerestek. A fantomkép alapján a rendőrök átfésülték az egész környéket, kihallgattak több száz gyanúsítottat és lenyomoztak számtalan nyomot, bármiféle előrelépés nélkül. Egy negyedik gyilkosság után DNS-mintát vettek több mint ezer fehér gyanúsítottól, és elköltöttek több millió dollárt, hogy összehasonlítsák ezeket a gyilkoséval. Mindhiába.
A következő tavasszal, miután kifogytak az ötletekből, a nyomozók Tony Frudakis molekuláris biológushoz fordultak, aki állítása szerint DNS-elemzés alapján képes meghatározni a delikvensek faját. Hogy próbának vessék alá a módszerét, és hogy kifogják a szelet a kritikusok vitorláiból, átadták neki húsz ismert egyén DNS-ét. A kutató százszázalékos eredményt produkált: mindannyiuk faját tévedés nélkül meghatározta.
A rendelkezésére bocsátott DNS-minták faji kategóriájának meghatározásához 176 genetikai markert vizsgált meg azok közül, amelyek a legnagyobb számú fizikai jellegzetességet okozzák. Egyesek közülük főleg az afrikaiaknál, mások az ázsiaiaknál, megint mások az indoeurópai népeknél találhatók. Egyetlen marker önmagában nem képes felfedni faji eredetét, a gének százainak vizsgálatával és a különböző markerek előfordulásának összehasonlító elemzésével azonban egy adott népességmintához tartozó egyének faját Frudakis 99 százalékos biztonsággal képes meghatározni, pedig a feladatot igencsak megnehezíti az emberi nem csekély genetikai változatossága, amely rövid, alig 200 ezer éves történelmének tudható be.
„Mindnyájan azonosak vagyunk 99, 9 százalékban. A fennmaradó egészen kicsiny 0, 1 százalék tesz bennünket különbözővé, és ennek a 0, 1 százaléknak az 1 százaléka az embercsoportok által befutott eltérő történelmi pálya eredménye. Nekem tehát a DNS-ünknek ezt a parányi hányadát kell átfésülnöm ahhoz, hogy egy gyanúsított faji identitását megállapíthassam”, magyarázta Frudakis, aki 2003. március közepén, egy ötödik áldozat után, végül a rendőrök elé tárhatta vizsgálatainak eredményét. „A tettesünk lényegében afrikai eredetű. Lehet afrokaribi vagy afroamerikai, de semmiképpen sem kaukázusi” (az amerikai szakzsargonban a fehéreket jelöli). Szavait megdöbbenéssel fogadták a jelenlévő rendőrök, és az egyikük megkérdezte tőle, hogy hajlandó lenne-e az életét is feltenni erre az eredményre, mire Frudakis határozott igennel válaszolt, hozzátéve, hogy a gyanúsított 85 százalékban afrikai, 15 százalékban pedig afroamerikai (amerikai néger) származású.
Ezzel radikálisan új irányt adott a nyomozásnak, amely a rendőrök körében a módszerét illetően uralkodó szkepticizmus ellenére új lendületet vett, és két hónappal később a tettes letartóztatásához vezetett. Csak annyi kellett hozzá, hogy átvizsgálják a környékbeli néger szexuális bűnözők adatait, akik addig kívül maradtak a sorozatgyilkos utáni embervadászat hatósugarán, mert a rendőrök kizárólag fehér gyanúsítottakra összpontosítottak. Akkoriban az amerikai rendőröknek még csak arra volt lehetőségük, hogy egy gyanúsított DNS-ét az országos adatbázisban (CODIS) nyilvántartott több mint ötmillió bűnöző DNS-ével hasonlítsák össze, ha azonban az illetőt korábban még sohasem tartóztatták le, akkor ily módon lehetetlen volt beazonosítani.
Tony Frudakis felfedezése tehát jelentős előrelépésnek számít a kriminológia szempontjából, különösen az amerikaihoz hasonló multikulti társadalmakban. Az általa nyújtott segítséget azonban nem fogadta osztatlan lelkesedés. Tony Clayton, a Baton Rouge-i gyilkosságokkal megbízott néger ügyész például kezdetben egy fehér szupremácistát látott Frudakisban, aki csak a rasszista elméleteit igyekszik bizonygatni, és bár utóbb kénytelen volt maga is elismerni, hogy nélküle még mindig egy fehér fickót keresnének, azt is kijelentette, hogy ha egy gombnyomással eltüntethetné ezt a technológiát, ő bizony megtenné.
Az amerikai bűnelkövetők faji megoszlását nyilvántartó statisztikák ismeretében meg is van rá minden oka. Törjük el a hőmérőt, mielőtt még felszökik a láz…

MD 2010. VIII. 17.

Ma történt

Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)

1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)

1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.

1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.

1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)

1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.

1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.