Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Időre van szüksége a személyes megújuláshoz, ezzel indokolta lemondását a kanadai Új-Skócia püspöke. A valós indok: gyerekpornót találtak számítógépén. Pedig pont a püspök volt az, aki bocsánatot kért azoktól, akiket az utóbbi évtizedekben papok zaklattak szexuálisan.
Lemondott hivataláról a kanadai Új-Skócia katolikus püspöke. Az Egyesült Államokból hazatérő Raymond Lahey laptopját az ottawai repülőtér vámosai ellenőrizték még szeptember közepén. A vizsgálat gyorsan kiderítette, hogy a püspök merevlemeze számos gyermekpornó-felvételt tartalmazott, ezért a rendőrség őrizetbe vette, majd vádemelést kezdeményezett ellene gyermekpornó letöltése és birtoklása miatt.
A 69 éves Lahey lemondott posztjáról, ugyanakkor azzal indokolta távozását, hogy időre van szüksége a személyes megújulásához. A kanadai katolikus egyházat megrázta a hír, különösen, hogy a püspök volt az, aki megállapodott a papok által végrehajtott szexuális zaklatások áldozataival.
Az egyház összesen 13 millió kanadai dollárt fizetett annak a több mint egy tucatnyi embernek, akik azt állították, hogy az elmúlt évtizedekben szexuálisan zaklatták őket. Augusztusban bocsánatot is kért az áldozatoktól és családtagjaiktól, és kijelentette, reméli, hogy soha nem fordul elő többet ilyen elítélendő viselkedés az egyházmegyében.
Független Hírügynökség/Index
_______________________________
Ezen én nem lepődtem meg, mivel annyira életellenes szektarianizmus jellemzi az egész kereszténységet, hogy ha pap lennék, valószínűleg én sem állnám meg, s valami perverzióba kezdenék a bibliai olvasmányaim mellett. Néha amúgy sajnálom, hogy nem lettem pap! Valljuk be, sokszor belőlünk is csupán az irigység beszél. A papi lét ugyanis irigylésre méltó. Perverzióidat isteni áldással, a Paradicsom ígéretével mívelheted, úgy, hogy nem kell közben dolgoznod. Mindenki erre vágyik tudat alatt, hiszen van bennünk valami ösztönös állati, nemdebár? Javallom, hogy mi is legyünk papok!
________________________________
Még jó, hogy a történelem, s nemkülönben az élet nem ismeri a feltételes módot, nincs olyan, hogy „mi lenne, ha”. Én nem irigylem a papokat. A beteges perverzió - s most nem az ártatlan szexuális játékokról beszélek, amelyeket én sem vetek meg – nem irigylésre méltó, nem vágyom arra, hogy gyerekekkel, férfiakkal, állatokkal stb. lépjek nemi kapcsolatba. Szeretek dolgozni, nincs szükségem semmilyen áldásra, sem a Paradicsom ígéretére.
Arról van szó, hogy kereszténység mint alapvetően torz, életellenes eszme magába szippantja az ilyen személyiségzavarokkal küzdő hibbantakat. Hivatalosan persze elítélik a pedofiliát, a homoszexualitást stb., de a gyakorlatban mégis ott sündörögnek együtt a feszület körül az elmebaj különféle válfajainak letéteményesei. Ezért van az, hogy a buzik keresztényellenes jelszavak hangoztatása helyett azt követelik, hogy a pápa ismerje el őket. A kereszténység az én szememben önmagában pszichiátriai kórkép, a pedofilia és a többi csak súlyosbítja a helyzetet. A cölibátus persze erre rátesz egy lapáttal: a normális szexualitás elfojtása még zavartabbá teszi az amúgy is zavaros elméket.
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.