Jüri Lina: A Kreml vérszomjas farkasa, Lazar Kaganovics (részlet)

„A Szovjetunióban Kaganovics védelme alatt virágzott a zsidó kulturális élet. (…) Az 1930-31-es években a zsidó intézmények száma rohamosan emelkedett. Három jiddis napilapot publikáltak: (…) 1929-ben a zsidó kultúra számára intézetet alapítottak.
(…)
Gregorij Klimov, az orosz kutató szerint Joszif Sztálin (ténylegesen Dzsugasvili) félzsidó volt. A zsidó David Weissman azt állítja, hogy teljesen (B’nai B’rith Messenger, 1950. március 3. 19. o.). A zsidó orvos és publicista, Salamon Schulman Svédországban elismerte, hogy Sztálin beszélt jiddisül, és forrásaként a jiddis nyelvi folyóiratot, a Die Goldene Kayt (1932) jelölte meg. Ez egy Sztálin és két zsidó költő, Abraham Sutzkever és Slomo Mihoels (propagandabiztos) között lefolyt találkozón derült ki. Sutzkever Sztálni előtt ismeretes jiddis kulturális problémákról beszélt. Jiddisül beszélt és Sztálin mindent megértett, de inkább oroszul válaszolt. A Szovjetunió egyik legféltettebb államtitka volt, hogy Sztálin ért jiddisül.
(…)
E hatalmi harcot elkendőzésképpen Sztálin „antiszemitizmusának” hívták. A nyilvánosság előtt nem volt ismeretes, hogy – Borisz Bazsanovnak, a Politbüro disszidens titkárának memoárjai szerint – Sztálin közvetlen munkatársai még ekkor is zsidók voltak. (Bazsanov 1928. január 1-én előrelátóan Perzsiába menekült.) Még Sztálin személyi titkára, Leon (Leiba) Mehlisz is zsidó volt. A „nyilvánosságkényes” ügyekkel megbízott titkár Grigorij Kanner volt. Ez utóbbi a későbbiekben megfojtotta Trockij csatlósát, Jefraim Skljanszkijt, amely tökéletes példa egy „nyilvánosságkényes” ügyre. Sztálinnak összesen 49 titkára volt, ebből 40 (80 %) zsidó. Ám ezeknek az embereknek is szükségük volt munkatársakra. Kenner egy Bombinként ismert zsidót alkalmazott. Mehlisznek – Borisz Bazsanov szerint – két zsidó segítője volt, Mahover és Juzsak.
(…) Bazsanov szintén elismerte, hogy a Központi Bizottság tagjainak fele tényleg zsidó volt, és ezek minden vezető pozíciót hamar elfoglaltak. A Legfelsőbb Tanács pozícióinak 38%-át még 1939-ben is zsidók töltötték be. A sztálini közigazgatás piramisának legtetején hihetetlen nagy számban voltak zsidók. A kormányban a nem zsidók csak bábok voltak. Bazsanov világosan állította, hogy a zsidók hatalma nagyobb volt, mint másoké. Ezt 1925-ig nyíltan vállalták, ettől kezdve igyekeztek a zsidóknak a szovjet társadalomban betöltött kiváltságos és döntő jelentőségű pozícióját elkendőzni.
(…) Sztálin 1931. január 1-én ezért proklamálta, hogy „a kommunizmus engesztelhetetlenül elítéli az antiszemitizmust”, és hogy „a Szovjetunióban az antiszemitizmust a legszigorúbban büntetik.”
(…) Még az egyetemeken is zsidó professzorok és előadók töltötték be a legjelentősebb pozíciókat. (…) Isaac Deutscher szerint 1968-ban 25 000 zsidó egyetemi előadó volt a Szovjetunióban.
(…)
(…) az 1891-ben Hirsch Jehudként született Genrik Jagoda (az NKVD zsidó főnöke)
(…)
A média és a történészek azt állították, hogy Sztálin idején a közigazgatási apparátusban már nem voltak zsidók. A különböző népbiztosságok hivatalnokainak és titkárainak 1930-31-es listáit ellenőrizve más benyomást szereztem. A zsidó eredetű népbiztosok még mindig domináltak. 1937-ben 22-ből 17 népbiztos zsidó volt annak ellenére, hogy a kommunisták nem akarták, hogy a szovjet kormányapparátusban jelenlévő zsidók jelentős száma tudott legyen. E helyütt Izidor Ljubimovot (Kozelevszkijt), Mojszej Kalmanovicsot, Arkagyij Rosengoltzot, Izrael Veitzert, Jankel Gamarnyikot és Maxim Litvinovot (valójában Wallah-Finkelsteint) tudom megnevezni.
A népbiztosok tanácsa 133 tagból állt, ezek közül 115 zsidó volt. A Legfelsőbb Tanács elnökségének 1937-ben 27 tagja volt, ebből 17 zsidó.
Példaként a Külkereskedelmi Ügyek Népbiztosságát említem. A népbiztos a zsidó Arkagyij Rosengoltz volt. Helyettesei szintén zsidók voltak: Mojszej Frumkin és Izrael Veitzer. Ugyanezen népbiztosság vezető funkcionáriusai mind zsidók voltak: (…) Csak a kifutófiúk nem voltak zsidók. A többi népbiztosság funkcionáriusai is majdnem mind zsidók voltak.
A Központi Bizottság vezető beosztásai is ugyanezt a képet mutatták. (…) Lazar Kaganovics, (…), Mojszej Kalmanovics, (…) S. Schwartz, E. Veger, Leon Mehlis, A. Steingart, Genrik Jagoda, Jona Jakir, Mojszej Einstein, Jan Jakovlev (Epstein)
(…) Nincs elég helyünk arra, hogy itt mindenkit megnevezzünk, és ilyeténképpen az összes listán végigmenjünk. A kép tiszta. A néhol felbukkanó nem zsidók általában zsidó nőket vettek el, mint Vjacseszlav Molotov (Szkrjabin), aki Polina Zsemcsuzsinát (Perl Karpovszkaját) vette el.
(…) A politikai rendőrségnek 59 felsővezetője volt; csak kettő volt nem zsidó. (…) Abram Szlutszkij, (…) Iszak Saripo, Borisz Berman (az NKVD büntetőügyi részlegének feje), Lazar Kogan (különösen kegyetlen vallató volt), Jakov Rapoport, Josua Szorokin, David Schuster, Mihail Spiegelglass (az NKVD külügyi szekciójának alfőnöke), Mojszej Gorb (az NKVD speciális szekciójának vezetője), Jakov Broverman, Leonyid Reihman, Leon Elberg, Leon Scheinin, Borisz Stein, (…) Leon Schwartzman, Jevgenyij Hirschfeld, Szergej Efron, Zakhar Volovics (hírhedt kivégző), Izrael Pincur, (…) Z. Katzelsohn, (…) V. Zaidman, J. Volfszon, G. Abrampolszkij, I. Weizman, S. Rosenberg, A. Minkin, F. Katz, (…) A. Dorfman, B. Ginzburg, V. Baumgart, J. Vodarszkij, K. Goldstein, (…) Sofia Gertner, Jakov Merkler és még sokan mások.
(…)
1993-ban a Pravda publikált néhány az NKVD 13. szekciójától, később pedig a KGB egy ennek megfelelő szekciójától származó különösen titkos dokumentumot, amelyek bizonyságul szolgálnak arra, hogy a Szovjetunióban nagyon sokan estek áldozatul zsidó rituális gyilkosságoknak.
(…)
A Komintern legjobb ügynökei szintén zsidók voltak. Jakob Kirchsteint és Rudolf Katzot tartották a legjobbaknak.
A Szovjetunió kulturális életét a Kultprovszvet „szervezte” meg. A szervezetnek mind a 40 vezetője zsidó volt. A szovjet propagandát természetesen egy zsidó vezette: Borisz Feldman. A legjelentősebb propagandaújságírók is zsidók voltak. A csekista hajlamú Mihail Kolcov (Ginzburg) különösen hatékony volt. (…) A szakszervezetek vezetője Solomon Dridzo (valójában Lozovszkij) volt, akit később Mihail Tomszkij (Honigberg) váltott fel.
Az Ifjú Kommunisták szervezetét, a Komszomolt szintén zsidók alapították és vezették. Az Ifjú Kommunisták Központi Bizottságát (…) 1920 után Lazar Sackin, egy gazdag zsidó üzletember fia vezette (Noorte Haal, 1988. november 3.).

(Északi Korona VI. 2003. november)

Részletek a szerző Under the sign of the Scorpion - the Rise and the Fall of the Soviet Empire c. könyvéből.
Ld. http://jyrilina.com/index.php?page=under-the-sign-of-the-scorpion--the-r...