Bognár József: Márai megmondta

A magyar társadalomban van valami végzetes feledékenység, elnézés tönkretevőivel, gyilkosaival szemben. Ezért lehet ma Szigetváron II. Szulejmánnak szobra, Habsburg-fattyúnak születése jogán miniszteri fizetés, rendszeresen a legmagasabb kutatási ösztöndíj a Lukács György kutatóknak vagy kiemelt nyugdíja mondjuk Kádár Jánon belügyminiszterének, Biszkú Bélának.

Lelki örömet érzünk akkor, ha ünnepelhetjük, kitüntethetjük megrontóinkat. Velük építtetjük a csődbe jutott szocializmus után már tizenkilenc éve a kapitalizmust, mert még mindig bízunk bennük. Az Antall-kormánynak is azért volt rájuk szüksége, mert hogy állítólag azok szakemberek. Az az érzése van az embernek tizenkilenc éve, hogy még mindig Magyarországon a legjobb kommunistának lenni. Mert a kapitalizmusban is nekik jut minden jó, nemcsak a szocializmusban.
Az elmúlt évtizedben körberajongott, állítólag nagy példányszámban olvasott Márai Sándor rühellte a váteszeket. Ezért rá nem is igen illik nemzetmentő céllal hivatkozni. Az utóbbi húsz évben azért többször idéztek tőle egy igencsak váteszinek bizonyult gondolatot, amely körülbelül úgy szól, hogy a kommunistákkal majd akkor lesz igazán nagy baj, mikor már csak a rablott holmit viszik, lopják. És ezt Márai még a „kommunizmus virágzásának” idején fogalmazta meg. Vajon honnan tudta? Valószínűleg az ilyen előrelátáshoz kell vátesznek lenni, vagy csak ismerni kell a kommunistákat. Mert mit láttunk leginkább az elmúlt hét évben is? Minden irányú folyamatos lenyúlást a részükről, miközben rendületlenül hazudtak továbbra is. És mindezt megtehetik még ma is. Nincs, aki megállítsa őket. Azok meg olyan pofátlanok, hogy szó szerint mindent akarnak. Felfogásuk mára már áthatja a társadalom legszélesebb rétegeit. Mivel pedig a magyarországi kommunizmust jórészt mindig is gyökértelen alakok képviselték, ezért még a más volt kommunista államokra jellemző „nemzeti minimum” elfogadása is idegen tőlük. Persze e mai helyzetért hibás a másik oldal is, hiszen kezdettől fogva partnerként kezelik őket, olyan embereket látva bennük, akiknek lehet adni a szavára, érdekli őket a nemzet, a társadalom ügye stb. Nem volt elég okulásként polgárainknak az előző negyvenöt év, az utóbbi tizenkilenc se józanított ki még sokakat közülük. A polgári oldal, mely állítólag oly nagyon lelkesedik Máraiért, tehát tudatlanságból vagy gyávaságból, de bedőlt nekik. Elhitték róluk, hogy „európéerek”, hogy demokraták, hogy ők is a nemzet részei stb. Jellemző, hogy polgáraink a parlamentben soha nem határolódtak el tőlük semmiért, csak az általuk időről-időre kitalált „fasiszta, rasszista, antiszemita” veszélytől. Ezért nem lettek a kommunisták felelősségre vonva gaztetteikért sem. Vagyis a polgári oldal rendszeresen a rendkívül képlékeny kommunisták mindenkori értékrendjét fogadta, fogadja el mérceként még saját magára nézve is. Olyannyira, hogy hosszú évek óta már véletlenül sem nevezik ezt a hordát kommunistának, hanem szocialistának meg liberálisnak. Az ugyanis sérti azok kommunista érzékenységét, amelyre a polgári oldal együttérzően vigyáz. Ezért fasisztáznak nálunk még a polgári oldalon is, ha valami legszörnyűségesebbet akarnak mondani, ahelyett, hogy kommunistáznának, utalva az elmúlt száz év legaljasabb ideológiájára, hatalomgyakorlására. De ők „a békesség kedvéért” ma is folytonosan inkább alkalmazkodnak, leszalámizzák magukat annak rendje s módja szerint, mint annyiszor az elmúlt hatvanöt évben. Azt hitték és sokuk még mindig hiszi, mint egykor Antall József, akinek mikor szóltak, hogy lopnak a kommunisták, kisajátítják a nemzeti vagyont, arra csak annyit válaszolt, hogy nem baj, csak tegyék. Ha majd gazdagok lesznek, akkor ők is a polgári oldalt, „minket” fognak erősíteni. Mert, mint tudjuk, Marx szerint: a lét határozza meg a tudatot - ahogy a foxi-maxi brosúrákban is régebben olvashattuk.
Magyarország ma a kommunisták folyamatos gaztettei miatt olyan katasztrofális morális és gazdasági helyzetben van, hogy csak egy az egész társadalmat érintő katartikus megújulás mentheti meg. Ennek pedig az alapja egy megkésett, de valódi rendszerváltás végrehajtása lenne, amelynek elsikkasztásában annak idején az önmagukon kívül soha senkit nem képviselő ellenzéki kerekasztal tagsága tevékenyen segített a bűnösöknek. Ezért vezették be például a polgári oldalon húsz éve a „méltóságteljes tüntetés” kifejezést és gyakorlatot. Mert ők majd úgymond letárgyalják a rendszerváltást a kerekasztalnál. Ezért nem kell a „balhé”. (Ezért nem tetszettünk forradalmat csinálni, Antall úr.) Holott méltóságteljes tüntetés nincs, csak dühös és türelmetlen van. Méltóságteljes csak a halotti menet. Ezt gyakoroljuk húsz éve. A majd remélhetően bekövetkező választási győzelemnek, és az azon szükségszerűen túllépő rendszerváltásnak a legteljesebb elszámoltatással, felelősségre vonással kell társulnia. És ebben az esetben nem lenne szabad senkinek sem a tettesek közül majd egérutat biztosítani semmilyen indokkal sem. A nemzet elemi érdeke megtalálni az elmúlt hatvanöt év felelőseit, haszonélvezőit és azok a legkeményebben elszámoltatandók. Nem lehetnek mentőkörülmények, ombudsmanok, európai törvények, alkotmány stb. Felelősségre kell vonni őket, mint elévülhetetlen népellenes bűnöket elkövető gyilkosokat, szemkilövőket, tolvajokat, hazug újságírókat stb. Ezt kívánja a nemzet nagy része, annak igazságérzete. Már a védelmükre majd nyilvánvalóan fellépő jogi szőrszálhasogatókat is mint cinkosokat kell ebben az esetben kezelni. És vagy lesz egy ezt felvállaló s gyorsan megvalósító választást nyerő politikai erő, mely elindíthatja hazánkat egy emberi élet felé, vagy borítékolható, hogy „ezek” 2014-ben visszajönnek, és ott folytatják, ahol abbahagyták. És hogy ezek még ma is hosszútávra készülődnek, azt jól mutatja a maga kacskaringós útját járó Tamás Gáspár Miklós nevével fémjelzett új baloldali párt alakulása, mely a kommunistáktól a feministákig (értsd: a társadalom szemetét, mint biztos bázist) az SZDSZ mintájára mint „nem kompromitált” erő újra össze akarja gyűjteni. Ezzel megalapozva azt, hogy majd e kártevők mostanság várhatóan bekövetkező választási veresége is elősegítse visszatérésüket a hatalomba.

MD 2OO9. március 31.