Érvelési hibák a közbeszédben

Az érvelési hibák nem csak a logikakönyvek lapjain élnek. A közbeszédben azért gyakoriak, mert működnek: rövidebbek a pontos érvnél, és erősebb érzelmet keltenek. Felismerni őket nem azt jelenti, hogy megnyertük a vitát, hanem hogy tudjuk, miről nem szól.

Szalmabáb

A vitapartner álláspontjának torzított, könnyebben támadható változatát cáfoljuk. Ha valaki azt mondja, hogy egy programnak magasak a költségei, és a válasz az, hogy „szóval nem érdekelnek a rászorulók”, az szalmabáb. Az ellenszere a jóhiszemű újrafogalmazás: el tudom-e mondani a másik álláspontját úgy, hogy ő is aláírja?

Aki a vitapartnere gyengébb változatát cáfolja, az a saját árnyékát győzi le.

Ad hominem

Az érv helyett az érvelő személyét támadjuk. Nem minden személyes megjegyzés ad hominem: ha valaki egy cég termékét dicséri, és kiderül, hogy a cég fizeti, az érdekkonfliktus releváns információ. A hiba ott kezdődik, amikor a személy jellemzése helyettesíti az állítás vizsgálatát.

Hamis dilemma

Két lehetőséget mutatunk be úgy, mintha nem volna harmadik. „Vagy velünk vagy, vagy ellenünk” – a valóságban a legtöbb kérdésben a lehetséges álláspontok skálán helyezkednek el, és sokszor a kompromisszum vagy a részleges egyetértés a legvédhetőbb.

Csúszós lejtő

Azt állítjuk, hogy egy kis lépés elkerülhetetlenül egy szélsőséges következményhez vezet, anélkül hogy a köztes lépéseket valószínűsítenénk. Nem minden láncérv hibás: ha a lépések mindegyike bizonyítható, az érv erős lehet. A hiba az, ha a lánc minden láncszeme feltételezés.

Hogyan használjuk?

Az érvelési hibák listája diagnosztikai eszköz, nem fegyver. Ha egy szövegben felismerünk egyet, az a kérdés: mi marad az érvből, ha a hibát kivesszük? Néha szinte semmi. Néha pedig egy egészen jó érv, amelyet csak rosszul adtak elő.