emrég amerikai tudósok egy új tömegpszichózist fedeztek fel. A "csoportgondolkodás" (group think) névvel illetett patológiás kórtünet legfőbb jellemzője, hogy az általa megfertőzött egyének zsigerből elutasítják megcsontosodott rögeszméik kétségbe vonását, ráadásul pedig azokat, akik a csoporton kívül maradnak, elszigetelésre, befeketítésre, sőt – adott esetben – fizikai kiiktatásra ítélik. Jellemző módon a vallási fanatizmusok a csoportgondolkodásban szenvedők körében lelnek igazán kedvező táptalajra. "Aki nincs velem, az ellenem van", deklarálta Jézus, megteremtve ezzel a másként gondolkodók üldözésének elméleti alapját.
szerint tudományosan is megerősítést nyert az a jelenség, amelyet Nietzsche „csordaszellemként” aposztrofált, és amelyben Határ Győző „az emberjószág azonosulási mániáját” látja. Noha az újonnan diagnosztizált szimptóma lényegénél fogva egyidős a közösségi létformával, napjaink modern társadalmában a tömegfogyasztásra szánt „egyengondolatot” sulykoló globális média vált a hivatásos terjesztőjévé. „In a time of universal deceit, telling the truth is a revolutionary act” (Orwell).
gyanezen okból egy minden dogmatikával és ortodoxiával (vagyis a csoportgondolkodás kanonizált formáival) szemben álló szellemi irányzat csakis ünneprontó lehet a „demokratikus” gulágon. Ez különösen érvényes a tabutörő szókimondást, a szellemi nyitottságot és a gondolati eretnekséget saját lételemévé tevő európai Új Jobboldalra, amelyet inkább csak a referenciái miatt neveznek így, mert az általa védelmezett eszmék „jelenleg ugyan a jobboldalon vannak, de nem szükségképpen jobboldaliak” (Alain de Benoist).
lmekórtani értelemben idiótának számító egyedekből áll az emberiség döntő többsége, akik természetszerűleg szívesebben hagyják magukat elkábítani, mint felvilágosítani. Ők a saulista igehirdetők, a Nagy Fantom sameszai által magasztalt – merthogy a hit befogadására lehető legalkalmasabb – sancta simplicitas állapotában leledzenek. Nem csoda, hogy a teológusok dolga hálásabb, mint a filozófusoké. „A világ bolondjait választotta ki magának az isten, hogy megszégyenítse a bölcseket” (Saul). „A világ bölcsessége hitványság, ám jó a balgaság” (szintén Saul). „A zsidók jelt kívánnak, a görögök bölcsességet keresnek, mi pedig prédikáljuk a Krisztust” (a változatosság kedvéért ugyancsak Saul, aki előtt a bölcsesség nem állt különösebben nagy becsben, hiszen a philoszophia szó mindössze egyszer szerepel a leveleiben, akkor is az "üres csalás" szinonimájaként, ld. Kol. 2,8). Mindezt Tertullianus azzal fejeli meg, hogy a bölcsességet az eretnekség szülőanyjának nyilvánítja, miután Arisztotelésztől megtanulta, hogy a hitetlenkedés a bölcsesség forrása. Egyfelől „aude sapere” a kevesek, másfelől „ama nescire” a sokaság számára. A legtöbb ember elutasítja a „cogito ergo sum” karteziánus elvét. Nem gondolkodnak – csak vannak. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa, olvasható a Bibliában, amely a világ legolvasottabb könyve. Meg is látszik az emberiségen (Bognár József dixit). Thomas Paine szerint „amikor az obszcén történetekről, a kéjsóvár bujaságról, a kíméletlen kínzásokkal társuló kivégzésekről, a könyörtelen bosszúról olvasunk, amelyek végül is kitöltik a Biblia felét, következetesebb lenne, ha az ördög szavának, nem pedig az isten szavának neveznénk. A Biblia a gonoszság történelme, amely az emberiség megrontására és brutalizálására szolgál”.

lykor úgy látszik, mintha a történelmet a tömegek alakítanák, de ez csak optikai csalódás. Mindenkor és mindenhol a karizmatikus vezéregyéniségek által befolyásolt és irányított cselekvő kisebbségek mozgatták az eseményeket, miközben a bamba többség csak sodródott az árral. Többnyire ahhoz is gyávák az emberek, hogy boldogok legyenek, holott Periklész óta tudjuk, hogy a boldogság titka a szabadság, a szabadság titka viszont a bátorság. Aki szellemileg sem képes önmagát felszabadítani, az nem méltó a homo sapiens antropológiai státusra. Nem elégedve meg a médiatikus úton megvalósuló gondolati szabványosítással, korunk orwelliánus „rendszergazdái” a szólás szabadságát is korlátozzák az ún. szájkosár-törvények révén. „A vélemény szabadsága mindenekelőtt a vélemény alkotásának és kinyilvánításának a szabadsága mindenki számára, még és különösen akkor is, ha ez a vélemény nem egyezik a kormányzók véleményével. Az az ember, akinek nincs joga nemet mondani, csupán egy rabszolga” (Arthur Koestler). Manapság a világ államainak többsége nem tekinthető szabadnak, mert „egy szabad államban helyénvaló, ha mindenki azt gondolja, amit akar, és mindenki azt mondja, amit gondol” (Spinoza). Horribile dictu - napjaink abszolút tabujáról is, amelynek szentesítése érdekében a soá-bizniszben utazók kisajátították az eredetileg saulista érvényű „heresis est maxima opera maleficarum non credere” előírását. „A nagy filozófusok és a nagy tudósok azért tudtak nagy dolgokat megvalósítani, mert a kétely kulcsában mozogtak. (…) Óvakodjatok azoktól, akik nem kételkednek!” (Dario Fo). « La pensée ne doit jamais se soumettre, ni à un dogme, ni à un parti, ni à une passion, ni à un intérêt, ni à une idée préconçue, ni à quoi que ce soit, si ce n'est aux faits eux-mêmes, parce que, pour elle, se soumettre, ce serait cesser d'être.» (Henri Poincaré)
égóta kiderült már, hogy a „liberálisnak” mondott modern demokráciák csupán gazdaságilag szabadelvűek, minden más téren viszont a jövő zombiemberiségét előkészítő kísérleti laboratóriumként működnek. Az életmód uniformizált, a gondolkodás homogenizált, a levegő kondicionált – az emberek fejében lévő is. Minden globális folyamat a fajok, határok és hagyományok nélküli Új Világ, egy planetáris szabadpiac irányába vezet, ahol majd semmi és senki nem fogja akadályozni az áruk és szolgáltatások parttalan áramlását a „mindig többet!” jegyében zakatoló turbókapitalizmus igényeihez igazodva. Az egyénieskedés eltűnésre ítéltetett. Minden tekintetben.
elíriumnak tűnhet, de nagyon könnyen a közeljövő valóságává válhat egy Randall Kennedy nevű amerikai néger szerző vágyálma, aki a fajok közötti párkapcsolatokat (Interracial Intimacies) propagáló azonos című könyvében – saját szempontjából persze tökéletesen érthető módon (ld. eugenika) – kifejezetten pozitívnak tartja az amerikai fehérek elkorcsosulását ("mongrelisation"), mert reményei szerint ily módon eltűnnek majd a tiszta fajok, mindenekelőtt a fehér. Más kérdés, hogy a momentán egyedül üdvözítő „tudományos” álláspont szerint csupán egyetlen emberfaj létezik, és magától (?) értetődően a nem létező fehér faj teljesen egyenértékű a nem létező feketével. „I have a dream…”, mondta Martin Luther King, avagy álmodik a nyomor.
ietzsche szerint az isten előtti egyenlőség ötlete Szent Pál (alias Saul) pajesza alól pattant ki, nyilván az egyik epilepsziás rohama alatt (vö. Gal. 14,12-14). A Multi-Level Marketing feltalálója és a monoteizmus piacosításának topmenedzsere számára (akit athéni epikureus és sztoikus vitapartnerei a gúnyos "szpermologosz" - vagyis "szószátyár", "mások hasába lyukat beszélő" - címkével illettek) mindegy volt, hogy a hívő ki fia-borja (vagy inkább szamara). Bárki jöhetett, csak gyarapodjék a nyáj. Micsoda nonszensz, hogy manapság vannak, akik Európát és az EU-t azért utasítják el, mert Alkotmányából kimaradt a kereszténységre való utalás. Ezek Európát úgymond „nemzeti keresztény” alapon vetik el, holott a keresztény univerzalizmus a nemzeti eszme par excellence tagadása. Elutasítani a szűkebb fajrokonságot, de befogadni az egész világot – a tudathasadás netovábbja!
gyanakkor minden vallás negatív, ha egyetlen modellre akarja redukálni az embert, és minden hit zsarnoki, amely dogmákkal akarja korlátozni a megismerést. „Megjelentek a vallások a nemlét kultuszával; pusztítsuk el magunkat, hogy örökre megnyugodjunk a semmiben” (Nietzsche). IX. Gergely pápa szerint II. Frigyes császár – aki nyilván olvasta Averroest – azt mondta, hogy a világot három nagy csaló szédítette meg, ti. Mózes, Jézus és Mohamed, akik közül kettő dicsően halt meg (már ha a saját híveik általi meglincselés annak számít), de a harmadik gyalázatos módon múlt ki a keresztfán. "A keresztény egy rossz pogány, akit egy rossz zsidó térített meg" (Simone Weil). Rómát csak egy tömegneurózis révén hódította meg a saulizmus, a "proletárok zug-babonája" (Szentkuthy Miklós), amellyel a tudatlanok revánsot vehettek a tisztánlátókon és világos fejűeken, akiknek az intellektuális bátorsága elviselhetetlen sértést jelentett számukra, a korszak bolsevistáinak (Augustinusnak és cinkosainak) pedig lehetőséget teremtett arra, hogy kéjesen és szolgaian beleomoljanak a butaság örvényébe, megtagadván értelmüket és lemészároltatván mindazokat, akik elutasították az árulást. "Róma dicsősége, hogy az emberi társadalom problémáját teokrácia nélkül és természetfölötti dogma nélkül próbálta megoldani" (Renan). Svájci neurológusok megállapították, hogy a valóságtól elrugaszkodott, transzcendentálisba hajló gondolatvilág az agyban tárolt magas dopaminszint következménye, miközben az alacsony dopaminszint elemző, empirikus, kritikus szemléletmódot eredményez. Svéd kutatók a maguk részéről az agy magas szerotoninszintjével hozzák kapcsolatba a vallásosságra való hajlamot. Mindez magyarázatot adhat a prófétizmus, a szekta-mentalitás, az erőszakos evangelizációs késztetés, a mártíromság-keresés jelenségére is. „Minden vallás jó, de legjobb a legostobább” (VI. Sándor pápa). Minden szolgaságok leggyalázatosabbika a lelket rabszíjra fűző monoteizmus, amely a gyöngeség és a kollektív depresszió mozgalmaiból született, s mint ilyen, menekülés és felejtésmód: a világmindenség kirekesztése. E téren még a "tudományos szocializmus" prófétáinak is igazuk volt, amikor azt írták: "Az ilyen tan, amely a térden csúszás gyönyörét és az önmegvetést prédikálja, igen alkalmas derék szerzetesek számára, de energikus férfiak számára, méghozzá harc idején, soha" (Marx-Engels: Körlevél Kriege ellen, 1846). Ugyanígy gondolta Goethe is: "Nyomorúságos kontinens! Akárhova néz az ember, a kínhalál jelképét látja! Elviselhetetlen!" Az első keresztények megvető módon "bálványimádóknak" titulálták a pogányokat. Igazuk volt. A bálványimádás valóban egy pogány jelenség..., amely a pápák halálát kíséri. "A pogányok az életet istenítették, a keresztények a halált" (Madame de Stael). Egyébként pedig: a capita foetet piscis. Sapienti sat.
apjaink megváltozott geopolitikai konstellációjában az európai nacionalizmusok többé már nem egymás ellenségei, hanem egymás potenciális szövetségesei, mert a globalizmus egyformán fenyegeti mindnyájukat. „Az Ideában ismerhetjük fel az igazi hazánkat. Nem a közös föld vagy a közös nyelv, hanem a közös Idea köt össze” (Julius Evola). Éppen ezért az európai identitárius-szuverenista erőknek nem az európai egységgondolat és a nemzeti identitások Európája (vagyis lényegében önmaguk) ellen kellene hadakozniuk, legfeljebb a Brüsszel által szimbolizált atlantista-globalista Európai Unió, illetve annak jelenlegi formája ellen. „Was mich angeht – denn ich sehe es langsam und zögernd sich vorbereiten – das ist das Eine Europa” (Nietzsche). „Wir denken nicht an das Europa von heute, das zu veraechtlich ist, um irgendwie gewertet zu werden. Wir denken an das Europa von Gestern, und an das, was sich aus ihm vielleicht noch einmal in einen Morgen hinüberretten wird” (Moller van den Bruck). „Europa wird erst zu seiner Wahrheit kommen, wenn es wieder es selbst wird, sich selbst bestimmt, sich als solches selbst behauptet, sich gegenüber fremden Anspruch selbst bewaehrt und sich in seiner Geschichte als es selbst verwirklicht und bewaehrt” (Sigrid Hunke).
edanken sind zollfrei. Legalábbis ez lenne a normális állapot. Nem lehet azonban nem észrevenni, hogy korunk legsúlyosabb problémái jobbára egy sajátos monoteista messianizmusból erednek, amely önmagukat ihletettnek vélő és valló próféták lelki ösztökéje, akik a mindenhatójuktól eredő küldetésüknek tartják az egész emberiség megtérítését és megrendszabályozását, attól a kényszerképzetüktől vezéreltetve, hogy ők az egyedüli igazság egyedüli letéteményesei, amely pedig egy nyilvánvaló abszurditás. A világ valósága összetett és megfoghatatlan. Ahány nézőpont, annyi igazság. Ha egy embercsoport véletlenül meg is szabadul a hamis isteneitől (és melyik isten nem az?), szinte azonnal bekövetkezik egy „demokratikus”, társadalmi vagy népi forradalom, amely ismét belemeríti a tömegeket kedvenc lételemükbe, a dogmatizmus, puritanizmus, tudatlanság, optimizmus, szadizmus, agresszivitás, a tévedés szolgálatában tanúsított hősiesség és a mártíriumra való hajlam katyvaszába. Már Ibsen megjegyezte, hogy az az ember, aki kimondja a valóságot, legott a „nép ellenségévé” válik. A tömegek gyűlölete a valóság iránt, amely egyetemes és állandó tényező, végül egészen lenyűgözővé válik. Lenyűgöző ugyanis a képzelet kincsestára, amelyet azért alkotott magának az ember, hogy elrejtse önmaga előtt a már Epikurosz és Lucretius által is felismert evidenciát, miszerint az élet csupán egy véletlen „baleset”, nincsen lélek test nélkül, és az emberiség ugyanúgy fogja végezni, ahogyan elkezdte: a kozmikus közönyben. A vallások és ideológiák csupán arra szolgálnak, hogy minderre fátylat borítsanak, és ezzel a jelek szerint egyfajta életfunkciót töltenek be a történelemben. Éppen ezért az MJM&M (Mózes, Jézus, Mohamed és Marx) Részvéttársaság nemcsak a népbutításra szakosodott, hanem a vigasztalásra is, mert – lássuk be a nyilvánvaló igazságot! – az emberiség inkább elviseli az inkvizíciót és az NKVD-t, mint hogy tisztán lásson. „El akarják venni az emberektől a világosságot s kárpótolni akarják avval az ígérettel, hogy majd az örök világosság fényeskedik nekik” (Ady Endre). A sovány Jézus és a kövér Marx a szívélyes imposztorok ugyanazon fajához tartozik (egyébként minden értelemben), és úgy viselkednek az emberrel, mint a szánakozó család a halálos beteggel, akinek semmiképpen sem szabad megtudnia a valós állapotát. Így aztán esetükben a nagy adagnyi vaskalaposság, elbizakodottság és (fajspecifikus) "csucpa" mellé némi szánalom is társul - a csordaállat iránt, aki nem akarja tudni, hogy mi vár rá. A tévedés tehát legyőzhetetlen, és örökké újjászületik az egymással rivalizáló egyházak, pártok és szekták végtelen formája alatt, amelyeket azonban mindig és mindenhol ugyanaz a közös akarat ösztökél: elhallgattatni azokat, akik megértették a lényeget… „Írj úgy, mintha egyedül lennél a világon és nem kellene az emberek előítéleteitől félned” (La Mettrie). Ezen a honlapon ebben a szellemben fogant írások találhatók. A szabad szellemek számára. Vox clemens in deserto.

antidogma.hu