Para-PC

A magyar társadalomban van valami végzetes feledékenység, elnézés tönkretevőivel, gyilkosaival szemben. Ezért lehet ma Szigetváron II. Szulejmánnak szobra, Habsburg-fattyúnak születése jogán miniszteri fizetés, rendszeresen a legmagasabb kutatási ösztöndíj a Lukács György kutatóknak vagy kiemelt nyugdíja mondjuk Kádár Jánon belügyminiszterének, Biszkú Bélának.

Vajon az úgynevezett jogállam kit tart állandó megfigyelés alatt és kit fenyeget mindenféle szankciókkal, ha nem a népet? Manapság az állampolgárt egyre rövidebb kötőféken tartják az adatbázisaikban mindnyájunkat nyilvántartó hatóságok a legkülönfélébb intervenciós eszközökkel, és bár mindehhez a „közbiztonság” követelményét hangoztatják alibiként, valójában az állam sokkal inkább a plutokrata uralkodó kaszt biztonságáért és kiváltságainak fenntartásáért nyesegeti az egyéni szabadságjogokat, beleértve a szólás szabadságát is. Egyre szofisztikáltabb technikai apparátus szolgálja az egyén módszeres „lekövetését”, a bankkártyától a mobiltelefonon és a GPS-en át az utcai megfigyelő kamerákig.

Kedvenc filmrendezőm, Kevin Smith, akinek DOGMA c. filmjében hangzik el egy párbeszéd a főangyal, a Matatron (Alan Rickman) és az ún. utolsó sarj, egy Jézus-leszármazott (Linda Fiorentino) között. Az előbbi ugyanis a film elején kiselőadást tart az angyalok világáról, melyről e jó pedigréjű sarj semmit se tud. Majd mikor egy Charlton Heston film címe kerül szóba, akkor éled fel tudálékosan Bethany, s válik nagyképűen hite szerint egyből szinte teológia professzorrá. Azt gondolván, ha lát egy hollywoodi filmet egy vélt történelmi eseményről, akkor már mindent tud arról a témáról.

Tragikus sorsú nép vagyunk, évszázadok óta nem tudjuk a szükséges időben és helyen eltemetni halottainkat; Nagyjaink egy része száműzetésben vagy más, méltatlan körülmények között halt meg.

Texasban lezárult a vizsgálat a betörőket többszöri felszólítás után lelövő háztulajdonos ellen: törvényesen cselekedett. Ez a Horn nem az a Horn. Joe Horn texasi nyugdíjas egy szokásosan unalmasnak
induló nap reggelén arra lett figyelmes, hogy két
ismeretlen néger kulcs helyett feszítővasakkal nyitja ki a szomszéd ház bejárati ajtaját és a mellette levő ablakot.

A Magyar Nemzet nemrégiben interjút készített velem (2007. június 27.), amelyre te a lapban reagáltál (2007. július 24.). Az általam kifejtett nézetek közül némelyekkel egyetértettél, másokat pedig bírálattal illettél. Mivel aztán régi ismerősök vagyunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem 1957-ben megszűnt Lenin Intézetéből, és ezért hozzászólásodat személyes közvetlenséggel fogalmaztad meg, arra én is ily’ hangnemben válaszolok. Mégpedig úgy, hogy – néhány kivételtől eltekintve – csupán a kritikai megjegyzéseidre reflektálok.

Vajon az izraeliek csupán a palesztin „terrorizmus” vétlen áldozatai? Vajon diaszpóra-léte során a zsidóság mindenkor és mindenhol ártatlanul volt kitéve a környező többségi társadalom előítéletességének, gyanakvásának és ellenségességének? Vajon vallási-történelmi okokból „eleve” távol áll tőlük bármiféle erőszakosság?

Legyen szó nemzetközi tudományos konferenciákról, egyetemi szemináriumokról vagy profán televíziós vitákról, az értelmiségi világot egy nehezen definiálható ideológiai torzszülött uralja, amely immár a tudás minden területére kiterjeszti fenyegető árnyékát. Manapság az igazság keresésének mindenképpen keresztül kell haladnia az egyetemes Nagy Testvér gondolatiságának kasztráló szűrőjén.

Korunkban, mikor az európai és a fehér ember ellen intézett többfrontos támadásnak vagyunk áldozatai, érdemes a múltba révedve keresni fajunk fennmaradásának kulcsát, mert a történelemben meglelhetjük a választ. Egy komoly kritikával illethető, de a nyugati társadalom számára igen hasznos filmprodukciónak köszönhetően egyre több emberhez jut el egy város létének a híre, melyre a múltban oly sok gondolkodó meg politikus tekintett példaként. Ez a város Spárta.

Nehéz láncok súlya alatt nyög ma a férfi, ki természetéhez hűen és szabad ember módjára akarna élni. Romba dőlt már az a világ, mikor nemes és közember egyaránt felismerték azt a természet adta tulajdonságot, hogy a férfi számára a feleség és a család nem elsődleges fontosságúak, és tudták, hogy a férfi magasabb célok megvalósítására hivatott, mint pusztán előteremteni az anyagi javakat családja megélhetése érdekében.

Nem kell hozzá különösebb jóstehetség, hogy megkockáztassuk a prognózist, miszerint a kapitalizmus endémikus válságának elmélyülése miatt világszerte gyakoribbá fognak válni a spontán lázadások mint „adekvát és autentikus reakciók” (Sorel). Tegnap Argentína, Franciaország és Magyarország, ma Görögország, holnap talán Kína, India, Mexikó…

Julius Evola alábbi írása valamikor a hatvanas évek derekán látott napvilágot, Barack Husszein Obama elnökké választása azonban tragikus aktualitást ad neki ismét.

Istóczy Győző, a magyar fajvédelem és antiszemitizmus múlt századi úttörőjének, a korát fél századdal megelőző nagy magyar elmének három leánya ma is él. Rákosszentmihályon laknak, a világtól visszavonultan, szerény anyagi viszonyok között, saját szorgalmukból, saját erejükből felépített villácskájukban.

Amerika a látvány társadalma, de nevezhetjük a jövőbelátók és belevaló fiúk földjének is. Különösen áll ez Hollywoodra és környékére. Ott ugyanis nagyon elszaporodtak a rambók, a batmanek, a rockyk, a schwarzeneggerek és más szupermenek. Jó pénzt keresve (kamu) rettenthetetlenségükkel.