Para-PC

Az alábbi revelatív gondolatok Elie Wiesel Testament d’un poete juif assassiné (Egy meggyilkolt zsidó költő végrendelete, Points Seuil, Párizs 1980, 1995, p. 100, 124, 126) c. művéből származnak, amelyeket a Nobel-békedíjas fantaszta és hivatásos holokauszt-túlélő nyilván egy gyönge pillanatában vetett papírra, a weimari köztársaság kordokumentumaként azonban mindenképpen figyelemreméltóak. Különösen, hogy egy magafajta „megkérdőjelezhetetlen erkölcsi tekintélytől” származnak.

Mivel mítoszokat könnyebb gyártani, mint szertefoszlatni, 60 évvel Izrael megalakítása után a nyugati propaganda által kovácsolt számos téveszme továbbra is szívósan tartja magát. Ahogyan létezik az ismétlés komikuma, ugyanilyen hatásos az ismétlés hazugságon alapuló tragikuma. Márpedig a mítoszgyártás és a dezinformáció (vagy propaganda) területén Izrael nagymesternek számít.

Ötven évnyi orwelli emlékezetkiesés után, amelyet a zsidók hoztak létre az európai „nácitlanító” eljárásuk részeként, az 1952-ben elhunyt Knut Hamsun norvég író művei újra feltűnnek, hogy elfoglalják helyüket a huszadik század legnagyobb európai irodalmában. Összes jelentősebb regényét az utóbbi években újból kiadták angol nyelven, és még szülőhazájában, Norvégiában is, ahol 1945 utáni kiközösítése a legszigorúbb volt, végre megkapja a régóta esedékes elismerést.

Az elmúlt évtizedben kifejtett példátlan kormányzati erőfeszítések ellenére a fehér és néger diákok iskolai teljesítménye közötti hasadék elkeserítően széles marad, sajnálkozik az AP amerikai hírügynökség egy frissen közzétett (2009. július 14.) tudományos felmérésre hivatkozva.

A Hollywood által sorozatban gyártott feminista szappanoperák egyáltalán nem tükrözik az egyedülálló nők valós helyzetét az USA-ban, legalábbis a szingliállomány döntő többségét kitevő néger nők esetében semmiképpen. Amerika a házasság intézményéhez való hozzáállása tekintetében is drasztikusan kettészakadt.

Ha az Egyesült Államokról beszélve a maccarthyzmus kerül szóba, távolról sem csupán a kommunistaellenes hisztéria történetére kell gondolnunk, amely az ország konzervatív establishmentjét kerítette hatalmába az ötvenes évek elején. Joseph McCarthy csupán a nevét kölcsönözte az amerikai psziché egyik állandó összetevőjének, amely időről-időre paranoiás gyűlöletkitörésekben nyilvánul meg az éppen aktuális külső vagy belső „ellenségek” iránt, legyen szó indiánokról, mexikóiakról, (olasz, lengyel, zsidó vagy vietnami) bevándorlókról, déliekről vagy északiakról,
„pápistákról”, japánokról, nácikról, kínaiakról, muzulmánokról és így tovább – a teljesség igénye nélkül.

„Egy ország, amely ilyen anyagi erőt teremtett, nem lehet az emberiség feje, csak a bendője”, írja Raymond Abbelio (La Fosse de Babel, 1962), és nem kell hozzá különösebb spiritusz, hogy kitaláljuk: Amerikáról beszélt, amely feltalálta a mesterségesen módosított emberi szervezetet, az elhízott alakját, megfelelve a turbókapitalizmus dinamikájának, miszerint tőkenövekedés = zsírtömeg-növekedés.

Az országok gazdasági fejlettsége lakóik intelligenciaszintjétől függ. Ez az első hallásra teljesen nyilvánvalónak tűnő megállapítás ama tudományos munka konklúziója, amelyet egy ír és egy finn tudós tett közzé nemrég az USA-ban, amely sajátos történelmi tapasztalatai és alkotmányában a szólásszabadságnak biztosított abszolút elsőbbség miatt sokkal nyitottabban – mondhatni kevésbé görcsösen – viszonyul az emberek, népek, fajok közötti különbségeket feszegető tézisekhez, mint az antirasszista totalitarizmusnak mára teljesen behódolt Európa.

Sinor Dénes, vagy ahogyan a világban ismerik: Denis Sinor, a nemzetközi altajisztika doyenje, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja és nem mellékesen két lábon járó történeti lexikon. Az amerikai Indiana Egyetem nyolcvannyolc évesen is aktív nyugalmazott professzora, a londoni Királyi Ázsia Társaság volt titkára, valamint a Sorbonne és a Cambridge-i Egyetem egykori oktatója hetvenegy éve kezdte felsőfokú tanulmányait a budapesti egyetemen, ahol többek között Németh Gyula és Ligeti Lajos voltak a mesterei.

Jelenleg Amerikáról ugyanúgy csak szépet és jót illik mondani, mint egykor a Szovjetunióról, ráadásul ma gyakran ugyanazok hozsannázzák az előbbit, akik tegnap az utóbbit. Obama megválasztásával ez a konformista tendencia nyilván csak erősödni fog a kóros „Nagy Testvér-szindrómában” szenvedők körében. Talán elősegíti a gyógyulásukat, ha betekintést nyernek az „american dream” árnyoldalába is.

Avec une violence inouïe, un mensonge abyssal, une stratégie sortie de derrière les fagots et avec un manque considérable de jugeote, les juristes-consultes moyenâgeux, les juges de paix, les politiques, les fous, les cons et les imbéciles s’associent dans un seul et même but, empêcher que leurs contrevérités ne soient enfin dévoilées.

Aldous Huxley úgy vélte, hogy fikciót mutat be, amikor Szép új világ c. regényének cselekményét a III. évezred közepére helyezte. Halála előtt mégis tapasztalnia kellett, hogy a kielégítetlen szükségletek nélküli társadalom létrejötte már folyamatban van, korszakunk valósága, és akárcsak a könyvében, a „jólét diktatúrája” (Arnold Gehlen) által kondicionált tömegek minden heterodox gondolatot hangoztató egyént gonosztevőnek tekintenek. Mert a jólét hajszolása igenis diktatúrává vált.

Nem, nem az afrikai országról fogok most írni, bár van átfedés, ez tény.

On parle à nouveau de favoriser les “minorités visibles” dans les médiats et les ministères, afin que les populations d’origine étrangère soient mieux représentées. La question n’est pas sans fondement. Le fait est que - en clair - la proportion de Noirs et d’Arabes à la télévision est très faible au regard de leur nombre dans la population vivant sur le territoire français. Il serait donc légitime de favoriser l’ascension de ces “minorités visibles”.

Az AIDS által leginkább fenyegetett afrikai kontinensre történő látogatása előtt XVI. Benedek azt találta mondani, hogy az óvszer osztogatása nem segít, hanem éppenséggel elmélyíti a bajt, mert – mint azt az elementáris erejű és szinte mindenfelől érkező tiltakozások hatására a pápa magyarázta – kockázatos viselkedésformákhoz vezethet. A katolicizmus, amely egy olyan parancsoló és totalitárius vallásból ered, mint a judaizmus, egyszerűen nem tehette meg, hogy ne foglaljon állást egy olyan érzékeny témában, mint az óvszer használata. A látszólag materialista külső alatt egy nagyon is szimbolikus vita folyik, amely jóval több, mint vihar egy pohár vízben.