Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Az 1942-ik év a vér és a kitartás éve volt. Az ember, akinek a neve oroszul acélt jelent – akire amerikai hatásra az angol röviden a „kemény fickó” kifejezést használja – volt az 1942-ik év embere. Csak Joszif Sztálin tudta pontosan Oroszország milyen közel állt a kudarchoz,
mint ahogy csak ő tudta azt is, hogyan vigye Oroszországot túl ezen.
Az év legrövidebb napján, hatvan évvel ezelőtt Goriban, Tiflisz közelében egy szegény, szorgalmas grúz suszternak fia született, akit a Viszarionovics Dzsugasvili néven anyakönyveztek. A fiút istenfélő anyja Joszif névre kereszteltette, Jézus anyjának Máriának a férje után. De a nevek nem sokáig maradtak meg a cár legújabb ellenfelén; egyaránt hallgatott a Szoszo, Koba, Dávid, Nijeradzse, Csijkov és Ivanovics nevekre, mígnem nagy sokára magáévá nem tette a Sztálin (Acélos, Acélember) álnevet.
1938 legnagyobb eseménye szeptember 29-re esett, mikor négy államférfi találkozott a müncheni Führerhausban Európa térképét újrarajzolni. E történelmi konferenciát meglátogató három államférfi, Neville Chamberlain, Nagy-Britannia miniszterelnöke, Edouard Daladier, Franciaország miniszterelnöke és Benito Mussolini, Olaszország diktátora volt, de kétségtelenül a legdominánsabb figura Münchenben maga a német házigazda, Adolf Hitler volt.
2009. december 6-án a szavazatok 63 százalékával Evo Morales nagy fölénnyel nyerte a bolíviai elnökválasztást. Az újságírók, akik beszámoltak az eredményéről, nem mulasztottak el emlékeztetni rá – akár örömmel, akár aggódva –, hogy az emberünk „baloldali”, sőt „szélsőbaloldali”. Egyébként a haladó elkötelezettségét nem bizonyította eléggé, hogy mind a parlamentben, mind az utcán az a párt támogatta, amelyet 2005-ig, a legfelsőbb állami posztra való első megválasztásáig vezetett? Csak a latin-amerikai sajtóban lehetett olyan cikkeket találni, amelyek megírták, hogy a Movimiento al Socialismo (Mozgalom a szocializmusért) hosszú ideig a Movimiento al Socialismo-unzaguista nevet viselte, és hogy az ő „szocializmusának” csak nagyon kevés közös pontja volt a nyugati baloldal szocializmusával.
A közelmúltban szenzációs bejelentéstől volt hangos a tudomány világa. DNS-vizsgálat alá vonták a fiatalon elhunyt fáraót, Tutanhamont. Megismerhettük az egyiptomi XVIII. dinasztia rokoni viszonyait, azonban arról továbbra sem nyilatkozott senki, hogy vajon mely néphez, illetve rasszhoz tartozott az uralkodó. Egyesek azt állítják, hogy mégis látható az eredmény.
A ma ismert húsvét alighanem egy termékenységi ünnep maradványait és a tavaszünnep emlékeit elegyíti egymással. Mindemellett Európában egy germán istennő kultuszának és saulisták által tűzzel-vassal üldözött pogány hiedelmeknek a keveredése jellemzi a zsidó-kereszténység ünnepének tartott húsvétot.
A nagyobb vallások kialakulásának és térhódításának 5000 évét bemutató, 90 másodperces kronologikus térkép.
Hitler maradványait az Oroszországban őrzött koponyatöredék és állkapocs kivételével 1970-ben elégették és egy folyóba dobták Jurij Andropovnak, a KGB akkori vezetőjének titkos terve alapján - mondta az Interfax hírügynökségnek Vlagyimir Hrisztoforov, a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumainak vezetője.
Amerikai tudósok szerint Adolf Hitler koponyájának Moszkvában őrzött darabjai nem származhatnak a Führertől, ez pedig újabb kételyeket ébreszt a történészekben Hitler utolsó óráit, illetve állítólagos öngyilkosságát illetően.
Móricz János(1912-2006) a hungarista eszme hű harcosa volt egész életében. A II. világháború után emigrációban élt, álnéven. 1991-es találkozásunkkor kértem, hogy írja le emlékeit Szálasi Ferencről és a Nyilaskeresztes Pártról. A két részletben elkészült írást szó szerint közöljük. Kordokumentum arról, ahogyan egy hívő kisember látta a mozgalmat. (B.J.)
Nyolc évvel a szeptember 11-i támadás után Thierry Meyssan, aki elsőként vonta kétségbe az események bushi változatát, az orosz Odnako magazin számára felvázolja a vita jelenlegi állását. A neves francia másként gondolkodó leleplezi azt a hermetikus „vasfüggönyt”, amely a NATO-országok népeit elválasztja a világ maradékától. A média által megdolgozva halvány fogalmuk sincs azokról a vitákról, amelyek ebben a kérdésben folynak világszerte, és változatlanul abban a hitben vannak, hogy a 9/11 kétségbevonása csupán néhány aktivista társaságra korlátozódik. Thierry Meyssan csodálkozik a nyugatiak naivitásán is, akik hisznek az amerikai képregények gyerekes forgatókönyvének, amely szerint néhány fanatikus képes lett volna szíven találni a világ legnagyobb katonai birodalmát.
„A múltat már Isten se másíthatja meg. .. csak a történészek” – tartja a mondás. És ha másításról, vagy hamisításról túlzás is lenne beszélni, szép példáját látjuk annak, mennyire különféleképpen lehet prezentálni, egy hetven évvel ezelőtti, a szakirodalom által tökéletesen feldolgozott történetet.
A brit nemzeti levéltárból előkerült feljegyzések alapján Winston Churchill még varrótűkre emlékeztető mérgezett mini dárdákat vetett volna be a németek ellen a második világháborúban. Végül nem ítélték elég hatékonynak a módszert.
70 évvel ezelőtt, 1939. május 28-29-én /pünkösdvasárnap és pünkösdhétfőn/ országgyűlési választásokat tartottak Magyarországon. Egy évvel korábban, 1938-ban új választójogi törvényt vezettek be /1938:XIX. tc./, melynek értelmében mindenütt megszűnt a nyílt szavazás rendszere.
Amit neves revizionista történészek eddig is állítottak, azt immáron a "fősodorhoz" tartozó egyik orosz kollégájuk is elismeri: a II. világháború kirobbantásáért nem a náci Németország, hanem Lengyelország viseli a felelősséget.
Szeptember 3.
1189. szeptember 3. Oroszlánszívű Richárd angol király megkoronázásának alkalmából zsidóellenes lázadás robban ki Londonban, amelynek során Orleansi Jákob rabbit is agyonverik.
1302. szeptember 3. A budai polgárok ellenszenve miatt Bécsbe távozott Boccassini Miklós bíboros, pápai legátus kiátkozza Budát, a VIII. Bonifác pápa által magyar királynak el nem ismert Vencel király székhelyét. Válaszul a Vencel kinevezett új budai rektor, Peturmann helyi papokkal kiátkoztatta a pápát, követét és magyarországi híveiket.
1852. szeptember 3. Zsidóellenes megmozdulásokra kerül sor Stockholmban.
1919. szeptember 3. Dr. Baloghy György volt igazságügyminiszter a magyar tanácskormány bukása után lefolytatott nyomozás alapján az alábbiakban foglalja össze a Lenin-fiúk működését a Reggeli Hírekben: „A terroristák közül kiemelem Cserny József parancsnokot, Papp Sándort, helyettesét, Bonyhádi Tibort, Weisz Samut és Kocsándi Bélát, akik annak vezérkarát képezték, Bergfeld Izidort, aki 160 embert gyilkolt le, kik közül hatvanat a Marx laktanya sütőkemencéjében elégetett, (!) Gáspár Józsefet, aki 8 embert gyilkolt meg Kapuváron, Reinheimer Rezsőt, aki 25 embert gyilkolt meg Debrecenben, Kohn-Kerekes Ármint, aki 10 gyilkosságot ismert be és aki ellen az államügyész már vádindítványt is adott be, Vígh Sándort, aki Kalocsán 8, Kovács Lajost, aki 5 embert akasztott fel, Szarvas Sándort, aki a Kun Béla megvesztegetésére Denikin tábornok által küldött nagymennyiségű aranypénzt hozó ukrán tisztet több, még szökésben lévő társával együtt meggyilkolt”.
1939. szeptember 3. A „brombergi véres vasárnapon” a Wehrmacht elől menekülő lengyel haderő egységei – a katolikus klérus által feltüzelt helyi lengyel lakosság aktív részvételével – tömegmészárlást rendeznek Blomberg (ma Bydgoszcz) város német lakói körében. A vérengzés több mint ötezer áldozatot követelt. A Lengyelország elleni német támadás megkezdése után több más nyugat-lengyelországi településen is hasonló atrocitásokra került sor. (A Hadi Krónika című lap első száma „mítosznak” minősíti a történteket.)
1992. szeptember 3. Szaúd-Arábiában nyilvánosan lefejezik a hitehagyásban és istenkáromlásban bűnösnek talált Szadik Abdul Karim Malallahot.
1996. szeptember 3. Jean Baynac neves francia történész a Le Nouveau Quotidienben beismeri, hogy a holokauszt ismert ábrázolása csupán néhány tanú vallomásán alapszik, és „bizonyító erejű dokumentumok híján a történészek kerülik a gázkamrákról szóló vitát (faute de documents probants sur les chambres a gaz, les historiens esquivent le débat)”.
2000. szeptember 3. II. János Pál szentté avatja IX. Pius pápát, az olasz egységtörekvések ellenségét, a pápai csalhatatlanság dogmájának megfogalmazóját, aki 1857-ben vésővel felszerelkezve személyesen fosztotta meg férfiasságuktól a Vatikán férfiszobrait, Michelangelo, Bramante és Bernini műveit. (Vö. 1848. április 29.; 1949. január 1.; 1851. szeptember 10.; 1861. március 29.; 1870. szeptember 20.; 1871. május 15.)