Iratkozzon fel hírlevelünkre!
A krakkói kerületi bíróság első fokon másféltől két évig terjedő börtönbüntetést szabott ki az „Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz) szövegű feliratot december 18-ra virradó éjjel levágó három lengyel férfira, akik elfogásuk után beismerő vallomást tettek, továbbá felajánlották, hogy peren kívül rendezik az okozott kárt. Két további lengyel férfinak, akik tettestársak voltak, még várnia kell a perére.
„Le kell törölni Izraelt a térképről!” Azok számára, akik gondolkodnak, már önmagában annak gyanúsnak kellene lennie, hogy a nyugati újságírók és politikusok milyen következetesen szajkózzák az előbbi mondatot, ahányszor csak Ahmadinezsád iráni elnök szóba kerül. Gyanújuk egyébként teljesen megalapozott, hiszen a sokat idézett mondat – legalábbis ebben a formában – sohasem hangzott el. Propagandacélokra viszont kiválóan alkalmas.
Hát igen, kibújt a szög a zsákból. A Barikád fogta magát és címlapján adott Gellért püspök kezébe egy menórát, amit a legújabb divat szerint az ellenoldal nagyon elítél. Pedig még szájbarágást is mellékelt a lap, elkerülvén a félreértéseket, és azt kérdezte: „Ezt akarjátok?”
Maradhat az amerikai bankjegyeken és pénzérméken, valamint a zászlóra tett iskolai hűségeskü szövegében az Istenre tett utalás - így határozott egy kaliforniai szövetségi fellebbviteli bíróság, elutasítva azokat az érveket, amelyek szerint az utalás "az állam és az egyház szétválasztását kimondó alkotmányba ütközik". Ugyanez a bíróság 2002-ben országos vihart kavart azzal, hogy úgy határozott, Isten nevének az iskolai hűségesküben való említése sérti az amerikai alkotmány első kiegészítését, amely szerint az állam nem támogathat vallást.
Pénteken minden spanyolországi írott és elektronikus médium kiemelt helyet szánt a hírnek: a 2011-es spanyolországi helyhatósági választásokon először indul muzulmán párt. A Spanyolország Újjászületésének és Uniójának Pártja (PRUNE) az ország két marokkói enklávéjának helyi pártjából alakult: a melillai székhelyű Koalíció Melilláért (CpM) és a Ceutí Demokrata Unió (UDCE) már az ibériai-félszigeti Granadában tartott ülésen bejelentette, hogy egyesült az említett alakulatban.
Kiújultak a keresztények és muzulmánok közötti zavargások a Nigéria középső részén, Jos városában és környékén. Az utcákon szemtanúk szerint legalább kétszáz holttest feküdt vasárnap. Emberek százai menekültek el a településekről. Egy független nigériai tévéadó riportere elmondta, hogy a legtöbb halott bozótvágó késsel megölt nő vagy gyerek.
Ernst Zündel revizionista történész március 1-jén visszanyerte szabadságát, miután letöltötte ötéves (!) börtönbüntetését. A 70 esztendős Zündelt 2005-ben szolgáltatta ki Kanada a Német Szövetségi Köztársaságnak, ahol is – a szólásszabadság és a demokrácia legnagyobb dicsőségére – bűnösnek találták a férfit, mivel nyilvánosan is hirdetni merészelte nézeteit a zsidók második világháborús szenvedéstörténetével kapcsolatban.
Hírportálunkon (a Kuruc.infón) jelent meg Perge Ottó felhívása, melyben az ún. holokauszttal kapcsolatosan nyílt vitára hívta ki a Magyar Narancs firkászait, akik a néhány hónapja a Kuruc.infón is bemutatott videofelvételen látható metróbeli ortodox zsidók zenés-táncos ugrándozásának szintjén örvendeztek annak, hogy végre Magyarországon is van „holokauszttagadást” büntető törvény. Amit persze nem magyarok terjesztettek be a parlament elé, és nem magyarok szavaztak rá igennel. Nem is igazán érti az ember, hogy ezek az alakok miért nem mennek haza Izraelbe, ha már közülük több amúgy is kettős állampolgár, aki pedig még nem rendelkezik izraeli állampolgársággal, az a siker reményében bízvást alijázhatna (hazatérhetne Izraelbe).
A színházban mindig van egy olyan pillanat, amikor az álarcok lehullnak, amikor a hős, a galád, az áruló, az őrült és a gyáva végre annak látszik, ami valójában, és igazi személyiségének a napvilágra kerülése egybeesik a darab végkimenetelét eldöntő gordiuszi csomó átvágásával. Nagyjából ezt élte át az Egyesült Államok és nyomában a világ Barack Obamának a West Point-i katonai akadémián december elsején elmondott beszéde hallatán, amelyben bejelentette, hogy 30 ezer további katonát fog Afganisztánba küldeni, alig néhány nappal azelőtt, hogy ő maga Oslóba utazott a Nobel-békedíj átvételére.
Önmagában az a tény, hogy Európa legtöbb országában eszelős kényszerrel alkotják a cionista lelki és pénzügyi függőség alatt álló parlamenti „képviselők” (vajon saját választóikat képviselik-e?) az ún. „holokauszttagadó” törvényeket, már jelzi, hogy valami penetránsan bűzlik a dolog körül. (Értsd: az ún. holokausztot a cionista lobbi saját világuralmi-pénzügyi érdekeinek ideológiai támogatására, s egyúttal a gójok sakkban tartására agyalta ki.) Mindazonáltal ez a kodifikációs buzgalom egyben jó jel is: minden korban egy bukófélben lévő hatalom szokta önmagát, illetve háttérideológiáját - a normalitás határain messze túllépve - saját erőszakszervezeteivel körülbástyázni.
Most, amikor a francia kormány arra bíztatja az EU azon tagállamait, amelyek még eddig nem tették, hogy hozzanak törvényt a revizionisták ellen, a Le Monde egyik hosszú cikke arra emlékeztet, hogy 2010. március elsejétől immáron közvetlenül is az Alkotmánytanácshoz (a magyar Alkotmánybíróság megfelelője - a ford. megj.) fordulhatnak a jogalanyok, akiknek lehetőségük lesz arra, hogy kétségbe vonják azokat a törvényeket, amelyek a múltban nem estek át az alkotmányosság szűrőjén (Jean-Baptiste de Montvalon, "Big bang chez les Sages", Le Monde, 2010. február 23.).
Bár nem valószínű, de ha Sólyom László mégis aláírja a Btk. módosítását, néhány hét múlva tömegesen indulhatnak büntetőeljárások olyan állampolgárok ellen, akik szerint a történelemkönyvekben levő tények a zsidók, cigányok, melegek, értelmi sérültek vagy kommunisták tömeges kiirtásáról hazugságok, és ennek a nézetüknek nyilvánosan hangot is adnak. Nincsenek biztonságban a jó szándékú történészek sem, akik a számokon vitatkoznak. Miközben a holokauszttagadás erősödése elválaszthatatlan a rasszizmus és a szélsőjobb térnyerésétől, a törvény megalkotói az áldozatok sérelmére hivatkoznak.
Hát akkor foglaljuk össze sokadszor és újólag. A mai holoinkvizítorok szerint volt egyszer egy holokausztnak elnevezett történelmi tragédia… Ebben mint korunk uralkodó vallásában hinnie minden cionista uralom alatt álló ország polgárának kutyakötelessége. Amennyiben hitbéli kételyeinek és eretnek gondolatainak valaki mégis hangot merészelne adni, azonnal a fejére vonja az ószövetségi átkozódást, megbélyegzést, kiközösítést, továbbá a „szalonképes” tudományos és politikai körökből történő kirúgatás is osztályrésze lesz. (No persze nem valami nagy dicsőség eme konformista idióták közösségébe tartozni).
Lesz-e bátorsága a köztársasági elnöknek, illetve az Alkotmánybíróságnak ahhoz, hogy elgáncsolják a holotörvényt? Nos, attól tartok, a zsidók nyomásának nem mernek majd ellenállni, habár természetesen teljesen egyértelmű: az elfogadott „jogszabály” súlyosan sérti a vélemény- és a gondolatszabadságot, a kutatási szabadságot, és összeegyeztethetetlen az Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, az ENSZ Alapokmányával, a magyar Alkotmánnyal és általában a szabadság és a humanizmus értékeivel.
Megtörtént. Mélységesen megalázott bennünket a magyar országgyűlés. Parlamenti képviselőink – a szocialista párt vezetésével, a Fidesz asszisztálásával - tegnap sárba tiporták emberi méltóságunkat, megkérdőjelezték kulturális identitásunkat, megfosztottak legfontosabb jogaink egyikétől, kiskorúnak, éretlennek, felelőtlennek minősítettek minket, s kirekesztettek bennünket a társadalomról folyó vitából.
Szeptember 9.
1849. szeptember 9. Örömének adva hangot amiatt, hogy „isten segítségével az ország ujra engedelmességre tért és a rebellisek féktelensége elfojtatott”, Hám János szatmári püspök – akit a nemzeti kormány harcegprímássá nevezett ki, a császár viszont elmozdított hivatalából – hódoló feliratot intéz az uralkodóhoz. (Vö. 1848. január 20.; 1848. március 20.; 1849. január 12.; 1849. január 28; 1849. november 8.; 1850. augusztus 25.; 1919. március 29.; 1950. szeptember 26.; 1957. február 18.; 1957. március 31.; 1957. április 10.; 1961. március 15.; 1985. március 31.; 1985. április 28.; 1987. május 21.; 1987. december 17.; 1989. május 2.)