Varia

Nyilván több oka is van annak, hogy ott tartunk, ahol. Az egyik kétségkívül az, hogy szinte senki és semmi sem az, aminek látszik. Egy másik ilyen ok egyes emberek azon viselkedésmódja, amit a bort iszik és vizet prédikál kifejezéssel szoktak illetni. Mondanivalóm kifejtése érdekében vessünk egy pillantást rám, tárjuk fel, ki is vagyok én. Közel fél éve raboskodok börtönben annak gyanújával, hogy tagja vagyok a Magyarok Nyilai szervezetnek, mi több, én készítettem a robbanószerkezeteket.

EXKLUZÍV! Az alábbi interjút Louis-Ferdinand Céline, a XX. század francia írófejedelme adta angol nyelven, 1961 elején, nem sokkal halála előtt az egyik amerikai irodalmi lap (zsidó?) újságírójának. "Német regénytrilógiája" (D'un chateau l'autre, Nord, Rigodon) középső darabjáról a következőket mondja: "Arról szól, ahogy a németek szenvedtek a háború alatt. Senki sem írt erről a témáról... Nem, nem! Feltételezik, hogy meg sem említed azt, ahogyan szenvedtek... Maradj veszteg... Csitt! (Az ajkaira teszi az újját.) Nem jó erről beszélni... Egy szót sem... Nem! Csak a másik oldal szenvedett! Csitt!"
Ez aztán a blaszfémia! Hát még, amit a kövér pápákról, az erős négerekről, az elpuhult fehérekről, az elkerülhetetlen fajkeveredésről mond. Kár, hogy alig félévszázaddal később az élet őt igazolta...

Tízparancsolat felvilágosultaknak 1. A történelmi rövidtáv kancsalsága 2. A három egyistenhit ezerféle értelmezése 3. Konkurencia az isteni csodák terén 4. A hívő és istene: süketek párbeszéde 5. Tudomány vs. vallás / evolúció vs. kreacionizmus 6. A Biblia, a Tóra, a Korán: a mindentudás oktondisága 7. Isten a földön: változó geometriájú hatás 8. A Megváltó visszatérése ... állandóan elnapolva 9. A paradicsom ígérete csak az együgyűeknek perspektíva 10. Isten szeretete: a lehántolt valláserkölcs

Miért is változtatnánk meg egy olyan politikát, amely ugyan csődhöz vezet, de amelynek mások az áldozatai? Ezt a kérdést teheti fel magának a Nemzetközi Valutaalap, és erre nincs válasza. Éppen ellenkezőleg: a válságot arra akarja kihasználni, hogy lehetőleg még tovább csökkentse a gazdaságilag kiszolgáltatott országok mozgásterét.

Ahogy az ember ámuló szemekkel követi a fejleményeket, óhatatlanul a '60-as évek zsidó vicce jut eszébe az abszolút lehetetlenről: ahol is a rendőrök
érettségi találkozója elmarad a zsidó bányászok sztrájkja miatt.

Az amerikai gazdaság és társadalom látlelete engesztelhetetlen: fizetésképtelenséget súroló eladósodás, elviselhetetlen egyenlőtlenségektől aláaknázott, elszegényedő társadalom, ezer sebtől vérző szociális ellátórendszer, lepusztuló infrastruktúrák, az ipar csaknem teljes felszámolása, strukturális költségvetési és kereskedelmi deficit és végül, de nem utolsósorban egy szétfoszlott amerikai álom, amelyben legfeljebb már csak az hihet, aki alszik.

Nem szükséges krizeológusnak lennünk ahhoz, hogy megállapíthassuk: a társadalom életkörülményei drámaian romlanak az utóbbi időben, a kormányzat azonban – az emberi psziché legelemibb szabályait figyelmen kívül hagyva – láthatóan fel sem méri, hogy ez a helyzet hova vezethet. Pedig Robert Cialdini, az arizonai egyetem társadalomlélektan tanárának A befolyásolás lélektana (Magyar Pszichológiai és Egészséglélektani Társaság, 1999) c. könyvében olyan tények sorakoznak, amelyeknek óvatosságra kellene inteniük a kormányon lévőket, hacsak nem törekednek szándékosan a saját népükkel való konfrontálódásra, amit persze bizonyos jelekből ítélve egyáltalán nem lehet kizárni.

Május 8-án megrendítő csapásban lehetett részük mindazoknak, akik bármiféle disztingválás nélkül, ab ovo elutasítják valamennyi összeesküvés-elméletet. Ezen a napon ugyanis a közélet tisztaságáért létrehozott amerikai központ (CPI) igazgatója, Bill Buzenberg bejelenti, hogy a bankok, amelyeket állításuk szerint meglepetésszerűen ért a pénzügyi rendszert alapjaiban megingató jelzáloghitel-válság, valójában mindent megtettek annak érdekében, hogy a nagyon magas kockázatú kölcsönökkel kiprovokálják azt, tehát ésszerűen nem számíthattak rá, hogy kihelyezett tőkéjüket valaha is viszontlátják.

A tricikli három kerekű jármű, de ahhoz, hogy menjen, egyszerre kell hajtani mind a három kereket. Húsz éve járják a bibliai eredetű damaszkuszi utat azok, akik a hatalomváltáshoz igazítják nézeteiket, és leginkább a bibliás világ felé. Különösen igaz ez azon értelmiségiekre, akiknek nincs bátorságuk a saját véleményhez, akiknek mindig szolgálni kell valahol, hogy érvényesülhessenek.

Egyre nyilvánvalóbb módon az internet igazi csatatérré válik. Úgy is mondhatnánk, hogy a virtuális térben egy valódi háború zajlik. A blogoszféra egyre jobban zavarja a globális rendszergazdákat (értsd: a globális rendszer gazdáit), hiszen ez a szimultán folyó eszme- és információcsere kikerüli az egyre inkább propaganda-eszközzé degradálódó hagyományos médiumok szűrőjét.

Amikor 1991-ben a szovjet birodalom szétesett, akkor Oroszország megtartotta magának a tőle földrajzilag és kulturálisan is mindig független Kalinyingrádot s környékét. Azt a területet, amit, mint győztes, a Szovjetunió még 1945-ben kihasított Németországból. Vagyis az egykori Kelet-Poroszország északi felét a fővárossal, Königsberggel. E tisztán németek lakta területre tette rá a győztesek jogán a kezét.

1990. augusztus 23. csütörtök, 23:50. A zsidó rádiót hallgatom. Hirtelen elhangzik ez a mondat: „Izraelt a magyar zsidók építették fel”. De igen, tényleg! És még vannak emberek, akik ezt nem tudják. Most legalább a zsidó rádió igazat beszél. Kimondja azt, amit Cion bölcsei és számos zsidó szektás tud, de a zsidóellenesek és az „antiszemiták” többsége nem. Éppen ezért emlékeztetnünk kell néhány nyilvánvaló dologra. Csakhogy módszertani kérdés az egész! Tévedés lenne, ha a magyar zsidók történetéből próbálnánk megmagyarázni, hogy miért „építették fel” Izraelt, mivel sokkal inkább a magyar kultúra által rájuk gyakorolt befolyás késztette őket a zsidó állam létrehozására. Ezért teljesen természetes, hogy megpróbáljuk felvázolni a magyar nép történelmét.

MalthusAzt már tudjuk, hogy az AIDS és az ebola úgymond a „nyugatiak összeesküvésének” lenne az eszköze az afrikai népesség csökkentése céljából. Vagy inkább azt tudjuk, amit erről mondtak és írtak. Azt viszont nem tudtuk, hogy a H5/N1 vírus médiatizációja valójában arra szolgál, hogy felkészítse a közvéleményt egy globális mészárlásra a Föld túlnépesedésének megelőzése érdekében.

Ha a liberalizmus mint közgazdasági doktrína klasszikus meghatározásához tartjuk magunkat, amely az emberi társadalmak jólétének és boldogságának feltételét a tőkefelhalmozódás folyamatában látja egy önszabályozó szabadpiac keretében a kiegyensúlyozott versengés és a stabil monetáris rend által, akkor könnyedén megállapíthatjuk, hogy a liberalizmust még sohasem alkalmazták kevésbé, mint napjainkban.

Alig egy éve még a világ összes ortodox közgazdásza az angolszász kapitalizmus robusztusságát, határtalan növekedési dinamikáját és az önszabályozó piac örök érdemeit magasztalta. Aztán láthattuk, hogy mi történt az amerikai modell eminens tanulójával, amelynek állítólag Izland, „az észak-atlanti kis tigris” számított. Egy tréfás kedvű internetező árverésre bocsátotta az egyik közösségi portálon, 99 centes kikiáltási áron. Izland azonban, amely immáron az EU ölelő karjaiba ácsingózik, csupán egy kis folt a globális adósságóceánban. Vajon magának a rendszernek az elárverezése meddig várat még magára, miután egy-két hónap alatt huszonötezer milliárd dollárnyi tőke vált füstté?