Varia

A nagy tömeg még manapság is nevetségesnek tartja azt az állítást, hogy bizonyos betegségeket az élősködő csírák elszaporodása idézne elő. Ilyen története van a zsidókórság felismerésének is. A politikusok egy része és a nagy tömeg zöme még manapság is tagadja, hogy összefüggés volna bizonyos társadalmi betegségek és a zsidó élősködés között. Pedig évezredek folyamán a különböző társadalmak egész sora szenvedett zsidókórságban: Mezopotámia, Egyiptom, Perzsia, Kazárország, Oroszország, Magyarország.

„A pogányság a világ egységének és költőiségének felismerésére irányuló törekvés. Pogánynak lenni annyi, mint cinkos barátsággal tekinteni a világra, művelni az „erényeket”, törekedni az öntökéletesítésre. […] A pogány szemlélet ne legyen megfordított kereszténység, ellenegyház, selejtes ezotéria, „fehér szabadkőművesség”, együgyű New Age-mozgalom, ne váljon „második vallásossággá”, pogány mázzal bevont politikai extrémizmussá. […] Tulajdonképpen az a kérdés, hogy vajon új életre lehet-e kelteni régi kultuszokat anélkül, hogy a szektarizmusba és az utánzásba merülnénk, vagyis végül belesnénk abba a nihilizmusba, amelyet minden valódi pogányságnak éppenséggel meg kellene haladnia.” (Alain de Benoist: Hogyan lehetünk pogányok?)

Az ECHO TV-ben levő Demokrata-kör c. műsorban többször szóba került a DÜSZ, a Demokrácia Üldözötteinek Szövetsége nevű szervezet. Többen is jelezték, hogy szívesen csatlakoznának hozzá, bár nincs tagfelvétel. Ezért az a javaslat, hogy mindenki alapítsa meg a saját DÜSZ-ét. A szervezet alapító és örökös elnöke Bognár József, a Magyar Demokrata munkatársa.

A Jerikó-művelet 1990. november 7-én hajnalban kezdődik, amikor New Orleansben több mint 30 FBI-ügynök megrohamozza a Monteleone Hotelt, hogy letartóztassák Yahweh ben Yahwét, aki az épület 14. emeletén lakik egy naponta 390 dollárba kerülő lakosztályban. Az egyik szövetségi ügynök telefonon felszólítja, hogy adja meg magát és testőreit is utasítsa, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Az ultimátum címzettje csak annyi időt kért, hogy felöltözhessen. 4:45-kor azután kinyílt a lakosztály ajtaja, és egy dús szakállt és fehért turbánt viselő ötvenes néger lépett ki a folyosóra. Az állig felfegyverzett szövetségiek azonnal közrefogták és megbilincselték, miközben felolvasták neki a jogait, ahogyan az amerikai filmekben szokás.

Elárverezték az Egyesült Államokban Joseph Mengele naplóját és feleségéhez szóló egyik levelét, melyet még auschwitzi szolgálatának idején írt. A német nemzetiszocialista fajnemesítési kísérletek mérnöke minden döntéséért maga vállalta a felelősséget. Az Alexander Autographs aukciósház nem közölte, hogy a napló mennyiért kelt el, de kikiáltási ára 60 000 dollár volt, és a cég egyik munkatársa szerint egyáltalán nem volt iránta kereslet. (Bizonyára nem reklámozták eléggé. Mi a magunk részéről ismerünk olyan "műértőt", aki örömmel megadta volna érte a kikiáltási árat, ha tudott volna a licitről. Így azonban ez is a zsidóké lett potom pénzért, mint sok más műremek - az AD megj.).

Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke gyújtotta meg Európa legnagyobb gyertyatartójának első lángját Budapesten, a hanuka ünnepség kezdetén. Az ünnepségen felolvasták Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
levelét, amelyben megállapította, hogy Magyarország hirdeti a befogadás kultúrájának üzenetét. Lomnici a mécsesgyújtás előtt jeruzsálemi látogatásáról beszélt, ahol barátként fogadták őt, mint keresztény (vagyis "keresztény cionista" - AD-megj.) embert.

"Utálom a lármás antiszemitizmust." Gyakorta halljuk mostanában ezt a szólást, kivált ama front felől, amelynek egyik szárnyán imádkozó nagyurak, a másikon istenkáromló bolsevikok állanak, közben pedig a zsidócsahosok tarka serege rajzik. Mivel fajtánknak végzetes hajlama van minden üres szólam beszajkózására, ez a szólás is egyre nagyobb népszerűségre kezd szert tenni. Ha elejét nem vágjuk, ez a három szócska hamarább fogja leszerelni a "keresztény nemzeti újjászületés" mozgalmát, mint akár a zsidók aknamunkája, akár a saját eredendő gyengesége. Ezért érdemes lesz mögé nézni: mennyit ér, honnan jön, mire törekszik?

Kutatván a zsidókórság gyógyításának módjait és eszközeit, hamarosan szemünkbe ötlik a zsidóélősdiség néhány sajátszerű vonása, amely majdnem megközelíthetetlenné teszi ezt a társadalmi élősködőt, kivált az olyan erre alkalmas társadalomban, mint amilyen a magyar is. Először is a zsidó faj élősködése a legtökéletesebb az egész szerves világ minden élősködése közül. Alig van olyan sajátos parazitavonás, amit meg ne találnánk a zsidó faj élősködésében, de azon élősdi tulajdonságokon kívül, amiket az állati és növényi élősködők biológiájából ismerünk, számos olyan tulajdonsága is van a zsidóságnak, ami kizárólag csak ezt a társadalmi élősködőt jellemzi.

Az alábbi írás egy tipikus "zsidócsahos" ajvékolására reflektál, aki a jól bevált módszert választotta morális deficitjének és megtépázott politikai karrierjének helyrehozására: elkezdett veszettül antiszemitázni és fasisztázni, nagyon is tisztában lévén azzal, hogy aki ezeket az aduászokat kijátssza, annak természetesen mindent megbocsájt a politikai establishment. Válaszát az inkognitójához (vajon miért?) ragaszkodó szerző "humoros paródiának" szánta ugyan, de egy öntudatos gojból valahogy mégsem nevetést vált ki. Sokkal inkább bicskanyitogató indulatot.

Daniel Wretström (1983. október 15. – 2000. december 9.) egy fiatal svéd hazafi volt, akit a multikulturális Európa "derék" fiai (tehát az igazi Európa szennyei) öltek meg brutálisan 9 éve, Stockholm külvárosában. Tragikus halála óta minden évben emlékmenetet tartanak érte Stockholmban, amelyen nemcsak svédek, de sok más európai nemzet fiai is részt vesznek. Idén december 12-én tartják meg.

Varg Vikernes a norvég black metal szcéna „fenegyereke”, aki a kilencvenes években Burzum nevű egyszemélyes formációjával (Greven Grishnackh álnéven) vált e zenei szubkultúra legendás alakjává, nemcsak zeneszerzői és szövegírói munkásságának színvonala, hanem bátor és következetes politikai aktivizmusa miatt is, amelyet a norvég pogányság feltámasztása és általában a fehér faj öntudatra ébresztése érdekében fejtett ki. 21 éves volt, amikor 1994-ben 21 éves börtönbüntetést (a Norvégiában adható maximumot) szabtak ki rá, mert verekedés közben halálra késelte egy zenésztársát, és mert felgyújtott négy keresztény templomot, hogy így vegyen revánsot Jahve rabszolgáin az ősi pogány temetkezési helyek megszentségtelenítése miatt. Idén májusban szabadult, 16 évnyi raboskodás után. Ezt az interjút még a börtönben adta, 2005-ben.

Ha a zsidó parazitizmus elleni szellemi önvédelem legkiválóbb harcosait nálunk, mondjuk, Istóczy-díjjal honorálnánk, akkor az alábbi kis remekmű szerzője mindenképpen kiérdemelné ezt, sőt még a kategória - pillanatnyilag, sajnos, szintén nem létező - nemzetközi díjára is esélyes lenne. Mert minden bizonnyal világszerte is kevesen foglalták még össze ilyen lehengerlő logikával, briliáns okfejtéssel és utánozhatatlan stílusban a "zsidókórság" elhatalmasodását lehetővé tévő - páratlan nyelvi és szemantikai bravúrral általa "zsidócsahosnak" nevezett - sábeszgoj lényegét, mint Kiss Sándor.

Negyven éve, 1969. október 21-én halt meg Jack Kerouac amerikai író, Floridában, távol a massachusettsi Lowelltől, ahol született és ahol életének utolsó éveit töltötte, keserűen, depressziósan, az alkoholtól és a spleentől megtörten, anyjával, az egykori munkásnővel. Ennyi idő távlatából már világosan látszik, hogy a beatnemzedék talán legemblematikusabb alakja szinte homlokegyenest az ellentéte volt annak, akinek a róla terjesztett „nagyvárosi legenda” láttatni akarta.

Ha az a veszély, amelyet a zsidóság népünk számára ma jelent, népünk nagy részének tagadhatatlan ellenérzésében talál kifejezésre, akkor ennek az ellenérzésnek az oka legtöbbször nem a zsidóság mint egység nemzetünkre gyakorolt tudatos vagy tudat alatti tervszerű kártékony tevékenységének a világos felismerésében keresendő, hanem legtöbbször személyes érintkezésen keresztül jelentkezik azon benyomás alatt, amelyet a zsidó mint egyén hátrahagy, és amely szinte mindig kedvezőtlen. Ezen keresztül az antiszemitizmus nagyon könnyen egy pusztán érzelmi jelenség karakterét ölti magára. Ez persze korántsem helyes. Az antiszemitizmust mint politikai mozgalmat nem szabad és nem is tudjuk a pillanatnyi érzelem alapján meghatározni, hanem csakis a tények felismerésével.

Panaszkodnak az írók, hogy az irodalmat is áthatja a politika. E panasz csak azért furcsa, mert ebben éppen az írók járnak élen már vagy kétszáz éve. Gondoljunk csak a legutóbbi esetekre, a Pozsonyi- és Kertész-ügyekre, ahol ki-ki lelkesen kifejthette véleményét. Ami azért is volt jó, mert ilyenkor lepleződnek le a legreklámozottabb idolok is, mielőtt még jobban eltátjuk hódoló szánkat, ismét ráébredhetünk, hogy valójában milyen kisszerű lények is ők (pl. Nádas).