Manapság már a durva elnyomás helyett a nyugati politikai szolgálatok többnyire megelégednek azzal, hogy ellenőrzött és tehetetlen ellenzéket kreálnak, amelynek a tevékenysége még erősíti is a rendszer propagandáját, azt az illúziót táplálva, hogy a globális hálózatok korában bármilyen „ellenzék” reális hatalmi alternatívát jelenthet. Az egyik módszer abból áll, hogy az ellenzék legközépszerűbb figuráit állítják előtérbe, sőt adott esetben mártírszerep eljátszását lehetővé tévő pereket indítanak vagy a testi épségüket (látszólag) veszélyeztető agressziókat szerveznek ellenük, így irányítva rájuk a közfigyelmet és ezáltal valorizálva őket.

Önmagában az a tény, hogy Európa legtöbb országában eszelős kényszerrel alkotják a cionista lelki és pénzügyi függőség alatt álló parlamenti „képviselők” (vajon saját választóikat képviselik-e?) az ún. „holokauszttagadó” törvényeket, már jelzi, hogy valami penetránsan bűzlik a dolog körül. (Értsd: az ún. holokausztot a cionista lobbi saját világuralmi-pénzügyi érdekeinek ideológiai támogatására, s egyúttal a gójok sakkban tartására agyalta ki.) Mindazonáltal ez a kodifikációs buzgalom egyben jó jel is: minden korban egy bukófélben lévő hatalom szokta önmagát, illetve háttérideológiáját - a normalitás határain messze túllépve - saját erőszakszervezeteivel körülbástyázni.

Most, amikor a francia kormány arra bíztatja az EU azon tagállamait, amelyek még eddig nem tették, hogy hozzanak törvényt a revizionisták ellen, a Le Monde egyik hosszú cikke arra emlékeztet, hogy 2010. március elsejétől immáron közvetlenül is az Alkotmánytanácshoz (a magyar Alkotmánybíróság megfelelője - a ford. megj.) fordulhatnak a jogalanyok, akiknek lehetőségük lesz arra, hogy kétségbe vonják azokat a törvényeket, amelyek a múltban nem estek át az alkotmányosság szűrőjén (Jean-Baptiste de Montvalon, "Big bang chez les Sages", Le Monde, 2010. február 23.).

Bár nem valószínű, de ha Sólyom László mégis aláírja a Btk. módosítását, néhány hét múlva tömegesen indulhatnak büntetőeljárások olyan állampolgárok ellen, akik szerint a történelemkönyvekben levő tények a zsidók, cigányok, melegek, értelmi sérültek vagy kommunisták tömeges kiirtásáról hazugságok, és ennek a nézetüknek nyilvánosan hangot is adnak. Nincsenek biztonságban a jó szándékú történészek sem, akik a számokon vitatkoznak. Miközben a holokauszttagadás erősödése elválaszthatatlan a rasszizmus és a szélsőjobb térnyerésétől, a törvény megalkotói az áldozatok sérelmére hivatkoznak.

Közhely, hogy az élet ismétli önmagát. A nem messianisztikus szemléletű világban, tehát a világ térben és időben nagyobbik részén a ciklikus világszemlélet az iránymutató. Vagyis ott ez természetes. Ahogy az is, hogy ami keletkezik, az idővel elmúlik. Nincs ebben semmi rendkívüli. És nemcsak az emberek, de az istenek se örökkévalóak. Halandók ők is, noha némelyikükért néha igen kár. Csak a messianisztikus vallások (zsidó, keresztény, iszlám) és az ezekből fakadt evilági utópiák (kommunizmus, liberalizmus) hisznek a végső és örökkévaló megoldásban, a messiás eljövetelében, a mennyországban, a paradicsomban, a kommunizmusban, a történelem végében és egyéb szép új világokban, s más örök egy isteni és evilági igazságokban.

Pusztul, enyészik a faj, ha a hozzátartozó fajvérek megfogynak, gazdaságilag, erkölcsileg lezüllenek: ha a faj más népfaj igájába kerül, ha a fajiság összekuszálódik, átszövődik idegen vonásokkal, amelyek ellenkeznek a faj múltjával, életfeltételeivel, intézményeivel, hivatásával. Az ókori görög és latin fajnak ilyen belső bomlás, szerves rothadás okozta bukását. De megsemmisülhet egy népfaj életerős szerveződés mellett is, pusztán a lebírhatatlan történeti tényezők kedvezőtlen fejlődése folytán. Erre példa a karthagói punok, az itáliai keleti gótok, a mexikói aztékok, a perui inkák pusztulása. Az ilyen végzetes bukás ellen nincs oltalom, de a szerves bomlásnak elébe vághat a faj öntudatos, elszánt élniakarása. Azt, hogy fajunkra mit mér a világháború, ma még nem tudhatjuk, de az bizonyos, hogy néhány évtized óta magyar fajunk, világháború nélkül is, a szerves bomlás tüneteit mutatja.

Hát akkor foglaljuk össze sokadszor és újólag. A mai holoinkvizítorok szerint volt egyszer egy holokausztnak elnevezett történelmi tragédia… Ebben mint korunk uralkodó vallásában hinnie minden cionista uralom alatt álló ország polgárának kutyakötelessége. Amennyiben hitbéli kételyeinek és eretnek gondolatainak valaki mégis hangot merészelne adni, azonnal a fejére vonja az ószövetségi átkozódást, megbélyegzést, kiközösítést, továbbá a „szalonképes” tudományos és politikai körökből történő kirúgatás is osztályrésze lesz. (No persze nem valami nagy dicsőség eme konformista idióták közösségébe tartozni).

Lesz-e bátorsága a köztársasági elnöknek, illetve az Alkotmánybíróságnak ahhoz, hogy elgáncsolják a holotörvényt? Nos, attól tartok, a zsidók nyomásának nem mernek majd ellenállni, habár természetesen teljesen egyértelmű: az elfogadott „jogszabály” súlyosan sérti a vélemény- és a gondolatszabadságot, a kutatási szabadságot, és összeegyeztethetetlen az Emberi és Polgári Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, az ENSZ Alapokmányával, a magyar Alkotmánnyal és általában a szabadság és a humanizmus értékeivel.

Megtörtént. Mélységesen megalázott bennünket a magyar országgyűlés. Parlamenti képviselőink – a szocialista párt vezetésével, a Fidesz asszisztálásával - tegnap sárba tiporták emberi méltóságunkat, megkérdőjelezték kulturális identitásunkat, megfosztottak legfontosabb jogaink egyikétől, kiskorúnak, éretlennek, felelőtlennek minősítettek minket, s kirekesztettek bennünket a társadalomról folyó vitából.

Ha valaki esetleg még nem hallotta volna: chicagói zsidók pert indítottak a MÁV, tehát a magyar állam, tehát mindnyájunk ellen. Holokauszt-túlélők és mispóchéjuk egy kb. száz fős csoportja 1759 milliárd forintnyi dollárt akar kárpótlásként, azon az alapon, hogy a háború alatt a magyar vasút szerintük „önként és dalolva” végezte a magyarországi zsidóság Auschwitzba szállítását. Az élelmes haszonmaximalizálók 175.900 forintot követelnek fejenként minden magyartól, hogy fejenként 17.590.000.000 (tizenhétmilliárd ötszázkilencvenmillió) forintot zsebelhessenek be. Ügyes. (A kép felirata: Úgy tűnik, hogy a soá a történelem legnagyobb bankrablása)

Utolsó ülésnapján büntethetővé tette a holokauszttagadást a parlament. A név szerinti szavazáson az MTI számításai szerint 197 igen, 1 nem, 144 tartozkodással elfogadták Mesterházy Attila, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének Btk-módisítási javaslatát. Az arányokból is látható, hogy a törvényt az MSZP és az SZDSZ képviselői támogatták elsősorban.

Dr. Wolfgang Schmidtke 1969-től 1972-ig a pretóriai egyetem virológiai intézetében dolgozott, majd 1972-ben a zürichi egyetemen virológus doktorrá avatták. 1975-től 1978-ig Nigerben tevékenykedett, mint fejlődést elősegítő tudományos munkatárs és onnan kiterjedt utazásokra vállalkozott Burkina Fasóban, a korábbi Felső-Voltában. A nyolcvanas években kétszer átszelte a Szaharát, 1995-ben felderítette Kamerunt, majd tíz évvel később Ugandát.

A Jerikó-művelet 1990. november 7-én hajnalban kezdődik, amikor New Orleansben több mint 30 FBI-ügynök megrohamozza a Monteleone Hotelt, hogy letartóztassák Yahweh ben Yahwét, aki az épület 14. emeletén lakik egy naponta 390 dollárba kerülő lakosztályban. Az egyik szövetségi ügynök telefonon felszólítja, hogy adja meg magát és testőreit is utasítsa, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Az ultimátum címzettje csak annyi időt kért, hogy felöltözhessen. 4:45-kor azután kinyílt a lakosztály ajtaja, és egy dús szakállt és fehért turbánt viselő ötvenes néger lépett ki a folyosóra. Az állig felfegyverzett szövetségiek azonnal közrefogták és megbilincselték, miközben felolvasták neki a jogait, ahogyan az amerikai filmekben szokás.

Ha Amerikáról van szó, akkor ahhoz, hogy megértsük gondolkodását, tetteinek mozgatórugóit, gyakran keresünk vele kapcsolatban párhuzamokat. Ezért hol a volt Szovjetunió a példa, máskor az egykori Római Birodalom a hasonlítás alapja. És a szakértők mindkét esetben találnak is szépen vélt vagy valós közös vonásokat. Viszont a legkézenfekvőbb példa az egykori Oszmán-török Birodalom lenne, amire nem nagyon gondolnak a hivatásos politológusok. Az első pillanatban meglepőnek tűnhető kijelentést ezért is érdemes végiggondolni.

A berlini jezsuita iskola diákjai megdöbbentő bejelentéssel szembesültek január végén: iskolaigazgatójuk, Klaus Mertes tördelmesen bevallotta, hogy az iskolában – a hetvenes-nyolcvanas években – fiatalokat rontottak meg a katolikus papok. Mertens lavinát indított el. Kezdetben csak 30 esetről volt tudomásuk, de legutóbbi interjújában már arról beszél: akár három számjegyű is lehet a bejelentések száma.
Megelégelhette XVI. Benedek pápa a katolikus egyházat alapjaiban megrázó pedofilbotrányokat, mert tegnap a Vatikánba rendelte azokat az ír püspököket, akik felelősek lehetnek a gyerekmolesztálási ügyek eltussolásáért. Az egyház tekintélyét nemcsak Írországban, hanem az Egyesült Államokban és Németországban is kikezdték a szexuális bűncselekmények.