Az Egyesült Államoknak a legsúlyosabb pénzügyi válságával kell szembesülnie a második világháború óta, nemcsak azért, mert a bankok veszteségeit állami forrásból fedezik, hanem kolosszálisra duzzadt államadóssága miatt is, amelynek külföldi hitelekből történő finanszírozása napi egymilliárd dollárjába kerül. Ha azonban a külföldi pénzcsapok bedugulnak vagy elfordulnak a dollártól, az USA csődöt jelenthet. Mégsem hajlandó hatásos gazdasági erőfeszítésekre egyre növekvő államadósságának csökkentése érdekében, nem emel adókat, hogy növelje az állami bevételeket, nem próbálja megnyirbálni az állami és mindenekelőtt a katonai kiadásokat, amelyek a legnagyobb mértékben növekedtek.

Új adalékkal szolgált a katolikus egyház több országban napvilágra került pedofilügyeihez a csütörtöki The New York Times. Mint dokumentumokra, köztük egyházi méltóságok levelezésére hivatkozva írja: soraiban Joseph Ratzinger bíborossal - a mai XVI. Benedek pápával - lényegében egérutat adott egy amerikai papnak, aki egy szociális munkásnak maga is elismerte, hogy mintegy kétszáz fiút molesztált évtizedekkel ezelőtt egy siketeket gondozó iskola lelkipásztoraként.

Gyakorlatilag minden jelentősebb nyugati vezető az elmúlt években annak a nézetének adott hangot, hogy az iszlám egy békés vallás, és hogy azok, akik a nevében erőszakot követnek el olyan fanatikusok, akik félreértelmezik a tanításait. Ezen állítás, bár széles körben elterjedt, még sincs komoly nyilvános vizsgálatnak alávetve. Most végre feltesszük a kérdést, az iszlám önmagában erőszakos?

Noha egyre kevésbé rejtegetik sátáni étvágyukat a hatalomra, mégiscsak egymás közt nyílik meg leginkább a zsidó lélek! Ott kimondják nyíltan, amit mi: gojim, pl. csak a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből tudunk vagy ha itt-ott felfeslik a „szöveg”.

Tegnap sikerült igencsak jól szórakoznom, ennek következtében ma igencsak másnapos vagyok, de nem baj: a hánytatót már megtaláltam, a kuruc legalább ennyivel hozzájárult a napom jobbra fordulásához. Már a zárójeles bevezető is megható: most akkor szégyelljem el magam azért, mert engem a római zsidó alapú pápa által vezetett katolicizmusban kereszteltek meg? Már én is "magukfajta" vagyok?

Az Egyesült Államokban tavaly november 3-án lezajlott helyi választások legmarkánsabb ténye az volt, hogy az eredmények alapján immáron világosan látszik: az amerikai szavazók választását nagyrészt etnikai (faji) kritériumok befolyásolják. Ron Brownstein politológus „A demokraták a fehérek bujkálásával szemben” című írásában (The National Journal, 2009. november 7.) a jelenséget elemezve olyan felméréseket idéz, amelyek igencsak alkalmasak arra, hogy megdöbbentsék, sőt megijesszék a sokfajú társadalom apostolait.

A pápa szombati levele precedens értékű: eddig soha nem írtak az egyház történetében a szexuális bántalmazás témájában. A pápa a papok által kiksorúak sérelmére elkövetett szexuális támadásokkal kapcsolatban szól a hívekhez. Bár az egyházfő levelében elnézést kért az áldozatoktól, egyszer sem írta le a "bocsánat" szót, és arra sem tért ki benne, hogy megbüntetik-e azokat egyházi vezetőket, akik megpróbálták eltussolni az ügyeket. 2001 áprilisában az Európai Unió parlamentje nyilatkozatot szavazott meg, melyben elítélte a római katolikus egyházban tapasztalható, a papok és sok esetben püspökök által elkövetett szexuális bűncselekményeket. A nyilatkozat kimondja, hogy a Vatikán már régóta tud ezekről a tettekről, és nem tesz érdemben semmit az elkövetők ellen. Sőt igyekszik elmosni a problémát, és nem működik együtt a tettesek felelősségre vonásában.

„A pogányság a világ egységének és költőiségének felismerésére irányuló törekvés. Pogánynak lenni annyi, mint cinkos barátsággal tekinteni a világra, művelni az „erényeket”, törekedni az öntökéletesítésre. […] A pogány szemlélet ne legyen megfordított kereszténység, ellenegyház, selejtes ezotéria, „fehér szabadkőművesség”, együgyű New Age-mozgalom, ne váljon „második vallásossággá”, pogány mázzal bevont politikai extrémizmussá. […] Tulajdonképpen az a kérdés, hogy vajon új életre lehet-e kelteni régi kultuszokat anélkül, hogy a szektarizmusba és az utánzásba merülnénk, vagyis végül belesnénk abba a nihilizmusba, amelyet minden valódi pogányságnak éppenséggel meg kellene haladnia.” (Alain de Benoist: Hogyan lehetünk pogányok?)

A Behódolás I. c. filmet Theo van Gogh rendezte, és azt hívatott bemutatni, hogy miként bánnak a muszlim közösségekben a nőkkel, a Korán instrukciói alapján. 2004-ben a rendezőt emiatt a film miatt gyilkolta meg egy Hollandiában élő muszlim brutális kegyetlenséggel Amszterdamban, fényes nappal.

”Az esti közös imádságok, Biblia-olvasások, a közös szentmisék, családi programok, közös élmények, a családon belüli szeretet, összefogás, ragaszkodás ébresztettek rá: életem legmeghatározóbb dolga a családom.“ Az előbbi veretes kis mondat minden bizonnyal a keresztényi farizeuskodás egyik legtragikomikusabb magyarországi mementójaként fog fennmaradni a kollektív emlékezetben. Egy bizonyos Király András követte el, a Jobbik (immáron obsitos) szóvivője. A "Király-jelenség" - mert az általa képviselt típust joggal nevezhetjük fenomenálisnak - a honi blogoszféra két eredeti hangvételű, de az eredetiségen kívül minden másban különböző szerzőjét, Ágoston Dánielt és Tóta W. Árpádot is megszólalásra késztette, és noha egy világ választja el őket egymástól, az általuk a téma kapcsán rittyentett humoreszkek nyilván kellemes perceket fognak szerezni a műfaj kedvelőinek. A saulistáknak már kevésbé...

Hollandiában katolikus szerzetesek rendszeres szexuális visszaéléseket követtek el vak iskolás gyerekekkel szemben is, jelentette saját és a holland állami rádió nyomozása alapján március 18-án az NRC Handelsblad című délutáni újság. Pár nap alatt több mint háromszáz bejelentést kapott a holland katolikus egyház olyan esetekről, amikor papjai állítólag gyerekeket molesztáltak - közölte március 10-én az egyház.

Két és fél éves börtönbüntetéstől két hónap felfüggesztett szabadságvesztésig terjedő ítéleteket hozott a Párizs közeli Evry büntetőbírósága egy neonáci ideológiát valló fegyveres csoport tizenkét tagja ellen.
A moszkvai bíróság héttől huszonhárom évig terjedő szabadságvesztésre ítélte a magát Fehér Farkasoknak nevező neonáci csoport kilenc tagját, akik tizenegy embert gyilkoltak meg nemzetiségi hovatartozáuk miatt.

A krakkói kerületi bíróság első fokon másféltől két évig terjedő börtönbüntetést szabott ki az „Arbeit macht frei” (A munka szabaddá tesz) szövegű feliratot december 18-ra virradó éjjel levágó három lengyel férfira, akik elfogásuk után beismerő vallomást tettek, továbbá felajánlották, hogy peren kívül rendezik az okozott kárt. Két további lengyel férfinak, akik tettestársak voltak, még várnia kell a perére.