Bognár József: A lázadó. Julius Evola méltatása

Elméleti kérdésekkel foglalkozók körében is gyakran tapasztalni, hogy összemosnak olyan fogalmakat, mint forradalom, felkelés, lázadás, zendülés stb. Ezért nem is meglepő, ha' például 1956 kapcsán is legalább négy (forradalom, ellenforradalom, szabadságharc, népfelkelés) fogalom keveredik, s érvényteleníti egymást.

Pedig e különböző fogalmak mögött levő tartalmat két alapvető részre lehet felosztani. •
Egyik az, mikor egy megmozdulás, egy spontán elégedetlenség, egy korábbi, kedvezőbb állapot visszaállítását tűzi ki célul.
A másik pedig mikor valakik, addig sohasem volt társadalomért, társadalmi célért harcolnak. Az előbbit nevezhetjük például lázadásnak, felkelésnek, ellenforradalomnak, zendülésnek, az utóbbit forradalomnak, felforgatásnak, izgatásnak, bujtogatásnak stb. Az előző tradicionális, konzervatív, jobboldali, az utóbbi progresszív, hagyományellenes, baloldali tett.
E néhány megjegyzés alapján - nem is beszélve esetleges megfelelő kibővítéséről, pontosításáról - a magyar történelem különböző mozgalmai, szervezkedései, puccsai is pontosabban megítélhetők.
Az olasz Július Evola (l898-1974) lázadó volt. Hívják őt filozofikusnak, művelődéstörténésznek, kultúrkritikusnak. Mindez igaz is lehet rá. De nem ez a lényege. Nézőpontja az, ami őt egyedülivé teszi. Azért nevezhető talán a század legjelentősebb lázadójának, a modernitás legjelesebb és legkövetkezetesebb kritikusának. Ez a nézőpont, a világnak Evola általi értékelése a metafizikai tradícionalitás. Mi ez?
Metafizikai tradíció mindig volt. Tehát nem kezdődött el az időben. A létesültek világában nincs kezdete. A metafizikai tradícionalitás tudás az abszolút eredetről, a kezdetről és a kezdettelenről. Ez egy olyan tudás, amely nem a világból levezetett, hanem a világ kezdetéből, kezdetelenségéből származik. A tradíció fogalmát közönségesen bármivel összefüggésbe lehet hozni. De itt nem erről van szó, hanem egy olyan tradícióról, amely az örökkel, az abszúlútummal van összefüggésben. Az emberi világ nagy mértékben eltávolodott önnön eredettudatától, mely nem is olyan régen még - megfogalmazatlanul — élt. De a huszadik században már olyan állapotba került, hogy nélkülözhetetlen lett megfogalmazása. Ennek az elmélete, a kifejtése a metafizikai tradícionalitás.
Magyarországon e fogalmat Hamvas Béla ismertette meg. Őt nevezhetjük az első magyar metafizikai tradicionalistának. Ebből a szempontból a legfontosabb műve a Scientia sacra. Noha később nem egy írásában erősen eltért ettől, s jutott e szellemtől igen idegen következtetesekre. De az is igaz, hogy Hamvasban csak a szépíró fantáziája kerekedett néha felül a következetes gondolkodón.
Július Evola azonban következetesen járta útját. Ennek egyik példája a most végre magyarul is megjelent - egyik főműve a Lázadás a modern világ ellen. Könyve első pillanatra az elsősorban Oswald Spengler nevéhez kötött civilizációkritikákat juttatja eszünkbe. A különbség a hasonlóság mellett az, hogy Spengler és mások a civilizációk pluralitásáról beszélnek, ezeket hasonlítják össze, keresnek közös törvényszerűségeket. Evola viszont duális szemlélet alapján elemez. Továbbá: Spenglerék időbeli szemszögből vizsgálják a történelmet, Evola viszont az időbelit az ideák fényénél értelmezi. Fogalmakat tisztáz, vezet vissza eredeti értelmükhöz. Az érdeklődés esetleges felkeltésére talán elég, ha itt olyanokra utalunk, mint a rítus misztériuma, vagy a kaszt, a rabszolgaság, a rassz értelme. Mi az aranykor? A hyperboreus székhely, nacionalizmus, kollektivizmus, a dekadens- és a heroikus ciklus stb.
Evola nem vallásos gondolkozó, de spirituális szellem. Ezt fontos pontosan érteni. Nála a vallás az eredethez képest már egy hanyatlási fok, noha sok értékkel rendelkezik. Ő pedig sehol se ragadtatja magát vallásellenes megnyilvánulásokra. Nála a hitet, a vallást, a tudás, az ember isteni eredetéről való tudása előzi meg. A hit már csak egy remény. De Evola és a metafizikai tradicionalitás tud a világ és az ember lényegéről. És aki veszi a fáradságot és elmerül gondolataiban, az maga is részesülhet ebből a tudásból, és válhat „vallástalanná", miközben még mélyebben megérti és elfogadja a szentkönyvek tanításait. Általa nem hithez, hanem a beavatott ember tudásához juthatunk a szakralitás világáról.
Külön téma lehetne Evola gondolkodása, elmélete és a gyakorlat viszonya. Ebben is példamutató volt, személyes biztonságát is nem egyszer kockáztatva. Magas metafizika és cselekvés. Ez, a legmagasabb rendű középkori lovagokat idézi.
Fontos értéke e most megjelent könyvének a színvonalas szerkesztői munka és a nyomdai kivitel. Méltó a tartalomhoz; még az ára is. (Július Evola: Lázadás a modern világ ellen, A cinóberösvény könyvei, Kötet Kiadó, Nyíregyháza 3500 forint.)

Új Pest-megyei Hírlap, 1997. XI. 21.