Gazdag István: XVI. Benedek - zsákban hozza a szemetet

Isten (ügyeletes) földi helytartója 2008. szeptember 12-én misét celebrált Párizsban az Invalidusok terén, és szokásához híven ezt az alkalmat is arra használta fel, hogy néhány igencsak retrográd „igazságra” emlékeztessen, amilyenek csak tőle telnek ki. A válogatott ostobaságok tömkelegéből, amelyeket úgy adott elő, mintha az ész tündökléseiről lenne szó, pedig csak a totális ürességet érvényesítő körkörös okoskodás kínkeserves vajúdását bizonyítják, következzék egy különleges passzus annak illusztrálására, ahogyan egy pápa gondolkodik a XXI. században.

„Izrael népén kívül, amely megkapta a kinyilatkoztatást az egy istentől, az antik világ a bálványok kultuszának hódolt. A pogányság Korinthoszban nagyon is jelenlévő tévedéseit le kellett leplezni, mert hatalmas elidegenedést (?) (une puissante aliénation) alkottak és eltérítették az embert valódi sorsától. Megakadályozták annak felismerésében, hogy a Krisztus az egyedüli Megváltó, az egyedüli, aki megmutatja az embernek az utat Isten felé. A bálványoktól való menekülésre való felhívás ma is helytálló marad… A bálvány szó a görögből ered, és képet jelent, (…) de üres látszatot is. A bálvány egy maszlag, mert eltéríti szolgálóját a valóságtól, hogy beszorítsa a látszat királyságába. Márpedig nem ez a mi korszakunkra jellemző kísértés, az egyedüli, amelyre hatással lehetünk? Egy már nem létező múlt bálványozásának a kísértése, elfelejtve annak hiányosságait, egy még nem létező jövő bálványozásának a kísértése, abban a hitben, hogy csupán a saját erejéből az ember meg fogja valósítani az örök boldogságot a földön! (…) A pénz, a birtoklás, a hatalom és a tudás szomja nem térítették el az embert valódi céljától?”

Elvonatkoztatva attól a skizoid önellentmondástól, hogy olyasvalaki, aki a jelek szerint legalább annyira irtózik a pénztől, mint az ördög a tömjénfüsttől (még ha ez nem is igen látszik az életmódján), képletesen szólva készpénznek veszi a habiruk önérdek-érvényesítő és önfelértékelő fabulációját az állítólagos isteni revelációról (persze hivatalánál fogva hogyan is tehetne mást, legalábbis nyilvánosan), ráadásul a bülbül szavú egyházfő számára önmagában az indokolta ezeknek a szemét pogányoknak az "igazhitűek" általi kiirtását, hogy nem voltak hajlandók elfogadni az előbbi revelációt. Valóban. Halálos bűnben leledzettek azzal, hogy különböző divatjamúlt isteneket bálványoztak, holott a piacra már megérkezett az új (egy) isten. Minő tévelygés!
Azután itt vannak a „bálvány” szó épületes kis magyarázatai. Nehogy azt higgyük, hogy egy pápa, akinek megcsókolják a kezét, lábát vagy más testrészét (gusztusa válogatja), az egy bálvány. Ahogyan nem az a szűz sem, aki mindig csak notórius félkegyelműek szeme előtt jelenik meg, vagy az a férfi, aki egy olyan kereszten lóg, amelynek a formáját egy esztétizálóan patetikus szempont számára találták ki. Szó sincs róla. Egy bálvány, az mindig ugyanaz, de nem katolikus.
És mindennek a csúcspontjaként ezek a szavak: „… egy még nem létező jövő bálványozásának a kísértése, abban a hitben, hogy csupán a saját erejéből az ember meg fogja valósítani az örök boldogságot a földön! (…) A pénz, a birtoklás, a hatalom és a tudás szomja nem térítették el az embert valódi céljától?” Csodálatos ez a tömörség. Néhány keresetlen szóval tényleg mindent el lehet mondani: az ember ne küzdjön ostobán egy jobb jövőért a földön, és ne szomjúhozza a tudást! Íme, két évezred kondenzált kereszténysége, és micsoda virtuozitással megfogalmazva!
A pápai delírium eme rövid kivonata ismét csak az egyház túl régóta tartó acsarkodását bizonyítja a tudás minden formája, az emberi emancipáció minden formája, az életfeltételek javításának minden formája ellen, dacára az ennek ellenkezőjét állító és sokkal inkább reklámozott egyházi diskurzusoknak.
Miért mond ilyen aberrált dolgokat az egyházfő? Egyszerűen azért, mert az egyháznak (minden egyháznak) szenvedő szegényekre van szüksége, akik egy hipotetikus paradicsomban reménykednek, a hatalmának alávetett zombikra van szüksége, mindenekelőtt pedig tudatlanokra, akik még mindig képesek bevenni az efféle sületlenségeket.

2008. IX. 13.