Ágoston Balázs: 91 százalék

Figyelemre méltó felmérés eredménye a Heti Válaszból: a Nézőpont Intézet által megkérdezettek 91 százaléka világnézettől, pártrokonszenvtől függetlenül úgy véli, létezik cigánybűnözés. Ez elsöprő többség, akárhogy forgatjuk. És figyelmeztető jel. De nem úgy, ahogy a magyarságot rendre fajgyűlölő hordának kikiáltó szélsőliberálisok gondolják. A többség többsége nem türelmetlen, kirekesztő, rasszista. Hanem tapasztalt.

A magyar élet távoli szegleteiben meghúzódók tudnának napokon át mesélni az elméleti emberjogizmus fővárosi hibbantjainak valóságáról. Az idős asszonyok, akikre duhaj kölykök törnek rá, hogy elvegyék kis nyugdíjuk maradékát, s – ó, megélhetési bűnözés! – megerőszakolják őket. A bottal járó öregek, akiket zsebkendőnyi gyümölcsösükben vernek agyon karóval a terménytolvajok. Az egyre kevesebb iskolás gyermek, akiket túlkoros osztálytársaik rutinból vernek, zsarolnak. A munkába járó fáradt magyarok, akik a kései hazaérés után pihennének, ha nem ordítanának, törnének-zúznának éjszakába nyúlóan a kellemetlen szomszédok. A jogosítványok híján küszködő polgármesterek, akik hősiesen igyekeznek közmunkára késztetni a naplopókat, majd fizetés után hetekig színüket sem látják. A tanárok, akik nem merik rendreutasítani a pimasz diákokat, mert ütést, rúgást kapnak válaszként. A távolsági autóbuszok vezetői és a vonatkalauzok, akik testi épségüket kockáztatják, ha megkísérlik beszedni a viteldíjat a harsány kisebbségtől. A falusi orvosok, a mentősök, a kórházi ápolók, akik gyakran életveszélybe kerülnek, amikor bizonyos betegeket több tucat ordítozó, részeg rokon kísér el. A több településen is szolgálatot teljesítő körzeti megbízottak, akik nem győzik a sok bejelentést a megtermelt javak ellopásáról, s reménytelen harcot vívnak a szélsőliberálisok által mentegetett bűnnel. Amelyek említett típuselkövetői – ha tetszik, ha nem – majdnem minden esetben cigányok.

Az eddig példátlan társadalmi felmérés nyomán megszólaltak a médiasófárok, s a riadót fújó szélsőliberálisok szakmányban gyalázzák a közvéleményt annak kutatóival együtt. Előbbit azért, mert 91 százalékban merészeli létezőnek gondolni a cigánybűnözést, utóbbit azért, mert ezt megkérdezte. Sikoltva kárhoztatják a Jobbikot és a Magyar Gárdát, mondván, ők hozták be a köztudatba a "cigánybűnözés" kifejezést. Felelősek mind, akik nem határolódnak el, nemkülönben azok, akik elhatárolódnak, de nem eléggé vagy nem elégszer. Bűnös a 91 százalék, amely nem átall szíve szerint beszélni a magyar élet valóságáról.

A szélsőliberálisok végzetesen önnön rögeszméik foglyai lettek. Vonatkozó dogmájuk szerint a cigányok jelentős részének bűnöző, élősködő életmódja nem cigánykérdés, hanem kizárólag szociális gond, a mélyszegénység problémája, s különben is, mindez a többségi magyarság felelőssége. Amely a világszédelgő purifikátorok szerint jellemzően földhözragadt, ásatag, ugyanakkor – mint azt a kormányzati propaganda harsogja a pénzprésrendszer magyarázataként – potyázik, előszeretettel jár a tilosban, már ami az adók és járulékok kikerülését illeti. És persze élhetetlen, versenyképtelen, mert társadalmilag nem mozgékony, mert ragaszkodik földjéhez, mert nem tud mit kezdeni az e-pontokkal, helyette – cigányellenes fondorlatból – azzal foglalatoskodik, hogy áramot vezessen a kiskerti veteményesbe. Ósdi, poros világ. Lábszag és Mucsa, ahogy a szélsőliberális zsdanovok egyike, Tamás Gáspár Miklós lassan húsz esztendeje mintegy igazodási pontként kinyilatkoztatta.

Csakhogy azóta történt egy s más. A bűnpártolók, bujtogatók tevékenysége nyomán főként vidéken elszabadult a pokol, s helyenként polgárháborús helyzet alakult ki. "Mucsa" népe pedig torkig van azzal, hogy védelem helyett sértéseket kap azoktól a médiaszociológusoktól, konfliktusszakértőktől, esztétáktól és egyéb haszontalan, lézengő ritterektől, akiknek asztalára ő teszi le a mindennapi kenyeret. Meglehet, hasznos volna néhány hetes tanulmányútra zavarni az egyetemi katedrák, belvárosi asztaltársaságok ködös tekintetű emberjogistáit, hadd lássák, miként érvényesülnek az értékteremtő, dolgozó magyarok életjogai a "megélhetési bűnözés" fenyegetésében. Nem mintha egy pillanatig is hihetnénk, hogy legalább elvi szempontból érdekli őket az általuk mélyen megvetett magyarok sorsa. Náluk az elvi szempont csupán ez: elviszem, pont. Hisz katedráikat, ösztöndíjaikat, a tévékben-rádiókban való folyamatos keringésüket, a politikai performance-okat, a "közcélú" kampányokat jórészt a mi zsebünkből, közpénzből finanszírozzák. Ebből élnek.

Ezt elégelte meg a rendre vágyó 91 százalék. Ha tetszik, az új többség. S ez merőben új minden korábbi felméréshez képest. Igaz, eddig még senki nem kérdezte meg az embereket, létezik-e szerintük cigánybűnözés. Lehet, hogy gyakrabban kéne merészeket kérdezni, ha már oly sokat papolunk párbeszédről. Esetleg a válaszokat is figyelembe lehetne venni, mielőtt nagyobb lesz a baj.

Forrás: magyarhirlap.hu