Iván Gábor: Augusztus 20-i hazugságok

Ismerős mondás, hogy egy ország megér egy misét? Vagy mesét? Vagy hazugságot?

Einstein is felismerte, hogy az állam érdekeinek megfelelően hazudik. Mindig éppen egy vezető elit vagy ideológia érdekeinek megfelelően. Nemcsak egyes politikusok hazudnak, hanem maga a rendszer van úgy felépítve, hogy eltűri a hazugságokat. Hazudik ideológiailag, hazudik gazdaságilag, hazudik statisztikailag és minden más egyéb téren is. Az emberek, a társadalom megvezetése ugyanis kifizetődő a hatalom fenntartása miatt. Kérdés, hogy ezek a hazugságok meddig maradhatnak, meddig uralkodhatnak a társadalmon az információ korszakában?

Vizsgáljuk csak meg az augusztus 20-i dátumot jelenleg övező politikai, ideológiai manipulációkat. Augusztus 20-a átértelmezéseire könnyebb emlékezni, mint mondjuk az ősi természeti ünnepek katolicizálására, mert többnyire a közelmúltunkban történtek. Szinte már nem is az a kérdés, hogy mit is ünnepelünk ezen a napon, hanem az, hogy mit nem ünnepeltünk még. Ez az ünnep persze sohasem spontán népi-társadalmi ünnep, hanem államilag irányított, amelyet a Horty-korszak emelt állami szintre, állami ünneppé. Új kenyér, alkotmányunk, államalapítás, szent korona, I. Istán király, Szent István király, fegyveres erők napja viziparádéval és tiszavatással stb.

Még jelenleg is formálódik, és nem tudja a politikai elit eldönteni, hogy az államalapításra vagy "Szent" István királyra tegye a fő hangsúlyt. Ezért most csak ezt a két dolgot vizsgáljuk meg egy kicsit nyitottabban, és elfelejtve az állami tömeghipnózist, és tudva, hogy az emberiség egy része nem hipnábilis.

Az állam - mint tudjuk - egy adott földrajzi terület feletti legfőbb hatalommal bíró politikai egyesülés.
Szerintem letagadhatatlan történelmi tény, hogy a vérszerződéssel és a honfoglalással a magyar állam, magyar vallással és magyar ősi szokásokkal való megalapítása korábban megtörtént. Megtörtént a fejedelemválasztás és innét már fejedelemségként államnak számítottunk. Ezen írás (web.cetlink.net/%7Eszittya)olvasmanyok.htm) őseink vérrel pecsételt szerződését az emberi művelődés egyik legősibb demokratikus alkotmányának tekinti. Álmos volt a nemzet első horkája, a nemzetszövetség kendéje. Ezen internetes lexikon (www.kislexikon.hu/verszerzodes.html) a Pallasz nagylexikonra hivatkozva "Magyarországnak legrégibb, de csak krónikákban fenmaradt alapszerződéseként" említi a vérszerződést. A vérszerződés a honfoglalás után Ópusztaszeren még megerősítésre is került, így innét már történelmileg mindenképpen működő államnak, fejedelemségnek számítottunk. Álmos, Árpád és Géza fejedelemeségének és országirányításának a korszakát nem lehetséges semmilyen törtélemtorzítással és hamisítással annyira degradálni, hogy azok nem ütik meg az állami szintet.

"Nem István alapította az államunkat, hanem Árpád.
Baross Gábor erről a honfoglalás milleniumakor törvényt hozatott (1896. évi VII. tv.)", írja Brendel Mátyás (www.virtus.hu/index.php?id=room&aid=26150).
"Az Akadémia történeti bizottságát nehéz feladat elé állította a három eltérő álláspont. Nem is vállalkozott arra, hogy a véleményeket közös nevezőre hozza, hanem a következő döntést hozta: Teljesen kétségtelen tény gyanánt az adatok tömkelegéből csak az bontakozik ki, hogy 888 előtt a magyarok mai hazánk területén nem telepedtek meg, és 900-ban mai hazánk területének elfoglalása be volt fejezve, a magyar állam meg volt alapítva." forrás

I. István (Vajk 997 – 1038)
Apja Géza fejedelem 972(?) – 997
((Taksony fejedelem ? – 972? ))
Apja Felicsi (Fajsz 947? – 955?)
Apja Jutocsa (Jutas)
Apja Árpád fejedelem 895 – 907
Apja Álmos 820? -
(Forrás: Kristó Gyula - Makk Ferenc:
Az Árpád-házi uralkodók + saját kiegészítés)

Akkor milyen államot is alapított Vajk, azaz első István király, ha nem az első magyar államot?

Talán olyat, mint Kun Béla, Szálasi Ferenc, vagy mint Kádár János. I. Istváné lehet az első magyar katolikus állam, Kun Béláé az első magyar kommunista, Szálasié az első magyar fasiszta, Kádáré az első magyar szocialista állam alapításának az "érdeme".
Tehát I. István királyt, született Vajkot nem lehet történelemhez és a valósághoz hűen a magyar állam alapítójának nevezni. Legfeljebb egy idegen elnyomó ideológiára alapuló, tehát a katolicista magyar állam megalapítójának.

Kiemelkedő erkölcsi személyiség-e I. István, született Vajk?

A katolikus egyház "szent" címmel és érdemrenddel tüntette ki, de ha jobban belegondolunk, ez az érdemrend többet jelent-e, mint mondjuk az 1956-os magyar forradalmat leverők szocialista hazáért érdemrendjei, akik végső soron a Szovjetunió érdekeit szolgálták. Ahogyan Worluk is írta: odadobta az országot Rómának, az 1956-os kor Moszkvájának. Sokan és egyre többen hozzák párhuzamba I. István életútját Kádár Jánoséval. Sokak szerint, ha I. István példaértékű politikus, akkor Kádár Jánost is annak kell megítélni, mert különben kettős mércével mérünk, amely sem erkölcsileg, sem logikailag nem feloldható. Tehát abban az esetben, ha Kádár János tetteit összeségében negatívan ítéljük meg, akkor I. István tetteit is annak kell nyilvánítani.

Nézzük csak a párhuzam elemeit:

Mindketten, bármi áron való hatalomvágyóak voltak. Mindketten nagy kockázat vállalásával, népük addigi erkölcsi szokásait felrúgva ragadták magukhoz a hatalmat. I. Istvánt a vérszerződés, az akkori törvények szerint nem illette volna meg az ország vezetésének a joga. Kádár egy jelenktéktelen, akár bebörtönzött figura maradt volna, ha nem cselekszik az ország valós érdekeivel ellentétesen.
Egyikőjük sem rendelkezett a hatalom megkaparintásához elegendő belső ideológiai, pénzügyi és katonai támogatással. I. István német páncélos lovagok és papság, Kádár János szovjet tankok és komisszárok segítségét vette igénybe. Ezzel mintegy külső hatalmak bábfigurájává váltak.
Mindkettőjük tábora azzal védi tetteiket, hogy különben hazánk elveszik, ha nem teszik meg, amit tettek. Szükséges történelmi lépésnek értékelik azt, ami minden normál erkölcsi rendszerben hazaárulásnak és külső katonai erővel támogatott fegyveres puccsnak minősül. Mindkettőjük keményen és véresen leszámolt ellenfeleivel, a terrort használta megfélemlítésül a hatalom megszilárdításához. I. István nemcsak az ország lakosságát tizedeltette meg, hanem közeli rokonságát és annak családját is kiirtatta, akik a hatalomra várományosak lehettek volna. Kádár koncepciós perekben végeztette ki riválisait.
Mindketten államosították a magánvagyonokat, Kádár már 1956 előtt belügyminiszterként is. I. István király az akkori magántulajdont, a vérségi szerinti öröklést megszüntette és állami, azaz királyi tulajdonba vonta mások értékeit, azaz államosított. Aztán Kádárhoz hasonlóan saját klientúrájának osztogatta mások házát, vagyonát, akárcsak a komcsik, illetve Kádár tette. Mindketten egy idegen ideológia internacionalista érdekeit szolgálták és az ország addigi szokásait is annak rendelték alá, azzá alakították át. Mindketten a hatalmuk megszilárdítása után, igyekeztek békés és puritán "uralkodónak" mutatkozni. A történelmi párhuzamból is jól kivehető, hogy I. István, született Vajk nem élt semmilyen általános emberi értékrend szerint példmutató, követendő és tisztelendő életet. Ölt és öletett, megkívánta és erőszakkal elvette mások vagyonát, nem szerette sem ellenségeit, sem családját, sem hazáját. Hazájának lakóira egy idegen hatalom kiszolgálójaként egy idegen ideológiát és vallást erőszakolt.

Meddig élhetünk még együtt képmutató hazugságokkal?

Pedig egyre többen ki merik már mondani, le merik írni:

"....javasolom, hogy vessünk egy pillantást 1005 év távlatából a Szent István-i ökörségre. Nagyjából ezer éve a magyar politikai elit egyik zavaros előéletű vezető személyisége, bizonyos Vajk, gyanús módon nevet változtatva úgy döntött, hogy gátlástalanul kiszolgálja az országot befolyásuk alá vonni kívánó idegen hatalmak érdekeit, és rárontott saját nemzetére. Ördögi tervét megvalósítandó nagy mennyiségű idegenszívűt vett állami alkalmazásba, és legott elkezdődött a szellemi kútmérgezés. Jól tudták, hogy először a nemzet gerincét kell megroppantani, tehát a magyarság évezredes kultúráját, hagyomány- és hitvilágát támadták, hogy a globális divathullám igájába hajthassák a kultúrájuktól fosztott, megroppant gerincű, lehajtott fejű, céljukat, identitásukat vesztett magyarokat. A multinacionális, idegennyelvű, a magyar lélektől oly' távol álló kereszténységet a legvéresebb terrorral terjesztették, hogy ostoba, önállótlan alattvalóvá züllesszék az egykor büszke, szabad népet. A terrort követő, évszázadokon át tartó agymosás írmagját is kiirtotta az autentikus nemzeti kultúrának: ezer év után is csak pinceüzletekben, kirakodóvásárokon és szélsőjobboldali rendezvényeken tűnik föl egy-egy griffes-indás tarsolylemez..." (Uj Péter: " A Szent István-i ökörség", NOL, 2005. VIII. 24.).

"Szent István esetleg? Ő volt az a hazaáruló gyilkos, aki odadobta a Boldogasszonyt és a magyarok függetlenségét Rómának, a kor Moszkvájának. Igaz, megkapta a magáét érte: az ő felsőtestének egy darabját konkrétan körbehurcolják a városon évente. Az se mondható örök nyugalomnak" (Tóta W. Árpád:
"Élt, él, élni fog", W.blog.hu, 2007. V. 7.).

vilagnezet.blog.hu 2007. VIII. 19.