Gazdag István: A globális felmelegedés a globalisták vesszőparipája

A Trilaterális Bizottság tavaly márciusi tanácskozásán a globális pénzügyi-gazdasági elit jelenlévő képviselői egy olyan politika kidolgozásáról döntöttek, amely az adóemelések elfogadtatása és a nyugatiak életmódjának ellenőrzése végett maximálisan gerjesztené és kihasználná az állítólagos globális felmelegedés miatti pánikot. Peter Sutherland, a TB európai elnöke, a Bilderberg-csoport tagja és a British Petroleum elnöke „egyetemes háborús mozgósításra” hívta fel cinkostársait annak érdekében, hogy a világ egyhangúan foglaljon állást a „bolygó felmelegedésének” kérdésében. Álláspontját Lord Guthrie, a londoni Rothschild Bank igazgatója és a brit fegyveres erők volt vezérkari főnöke is visszhangozta, felszólítva hallgatóságát, hogy az egész világra érvényes szabályokat kényszerítsenek ki a probléma megoldása érdekében. Egyre több jel utal tehát arra, hogy a globális felmelegedés körüli hisztéria csupán egy világkormány létrehozásához szolgáltat ürügyet. A tudományos körökből származó szkeptikus vélemények szerint természetes jelenségnek számító „globális felmelegedés” problematikáját először a globalista elit olyan csúcsszervei kezdték a köztudatba hozni, mint a Római Klub és a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR). Az előbbi 1991-es „Az első világforradalom” című jelentésében olvasható: „Az egyesítésünkhöz szükséges új ellenség keresése közben támadt az a gondolatunk, hogy a környezetszennyezés, a bolygó felmelegedésének fenyegetése, a vízhiány, az éhség stb. megfelelne a célnak. Mindezeket a veszélyeket az emberi beavatkozás okozta… Az igazi ellenség tehát maga az emberiség”. Richard Haass, a CFR jelenlegi elnöke „A globalizmus korában változtatni kell az állami szuverenitáson” című cikkében azt írja, hogy a planetáris felmelegedés és a terrorizmus elleni harchoz létre kell hozni a világkormány rendszerét, és el kell törölni minden szuverenitást. „Ráadásul, ha a nemzetközi rendszernek működnie kell, az államoknak fel kell készülniük arra, hogy szuverenitásukat átengedjék a világszervezeteknek. Következésképpen a globalizáció nemcsak azt foglalja magában, hogy a szuverenitás gyöngébb legyen a valóságban, hanem szükséges is, hogy gyöngébb legyen. Igazságos lenne, hogy az államok legyengítsék szuverenitásukat, hogy megvédjék saját magukat”. Mindenesetre az a tény, hogy a planetáris felmelegedés hisztériáját támogatják a rendszeresen hazugságokon kapott kormányok, valamint az adók emelése és az életünk ellenőrzése végett pánikkeltésben érdekelt elitek, világossá teszi, hogy ez a csalóka tudományos alapokra helyezett tematika csupán a legutolsó vesszőparipa, amelyre az ellenőrzés fanatikusai felszerszámozták uralkodási és kormányzási programjukat.
A klímaváltozásban játszott állítólagos emberi felelősség körüli egyetértés mítoszát legutóbb Howard C. Hayden, a Connecticuti Egyetem nyugdíjas fizikaprofesszora leplezte le. „A Föld felmelegedéséről szóló propaganda mögött pénzkérdés rejtőzik”, mondta, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a felmelegedés a naprendszer egészében megnyilvánul, és hogy nem emberi, hanem természetes okok állnak az éghajlatváltozás mögött, amely a történelem egész folyamatát jellemző jelenség. „Igen, a jégtakaró csökken, mégpedig a Marson, ahol kis dombok tűnnek el, és felmelegedési tendenciákat a Jupiteren, a Saturnuson és a Tritonon is megfigyelhetünk”. Emlékeztetvén arra, hogy az emberi tevékenység a Föld széndioxid-kibocsátásának csupán 3 százalékáért felelős, Hayden megjegyezte, hogy a légkör CO2-szintje 400 ezer éve állandóan ingadozik, és 300 ezer év óta most a legalacsonyabb. Ugyanakkor a Föld felmelegedésének kérdését elsősorban nem civil önvédelmi szervezetek, hanem szupranacionális nagyvállalatok propagálják, amelyek hasznot húznak a széndioxid-kutatással és -kereskedelemmel kapcsolatos fogalmak eladásából.
Ily módon tehát egy nonkonformista vélemény fogalmazódik meg a CO2-kibocsátás és az ún. üvegházhatás teóriája kapcsán, amely egyébként távolról sem élvezi a tudományos körök egyöntetű támogatását. Feltehető a kérdés, hogy egy összehangolt médiaművelet keretében mindez vajon nem arra szolgál-e, hogy az európaiak lelkiismeretére hatva elfogadtassa velük 150 millió „éghajlati menekült” 2050-ig történő befogadását, mint azt az ENSZ és klímaváltozást vizsgáló kormányközi szakértő csoport (GIEC) javasolja.
A RIA Novosztyi hírügynökség 2006 februárjában tette közzé Olga Vtorova interjúját Kabibullo Abdusszamatovval, amelyben az Orosz Tudományos Akadémia pulkovói Obszervatóriuma Űrkutatási Laboratóriumának vezetője a maga részéről szintén megerősíti, hogy a globális éghajlatváltozás a múlt században különösképpen felerősödött naptevékenység eredménye, miközben a széndioxid-kibocsátás gyakorlatilag semmilyen hatással nincs a folyamatra. Az orosz tudós emlékeztet rá, hogy az Antarktiszon és Grönlandon mintegy 3 kilométer mélységben vett jégminták tanulmányozása alapján felfedezték, hogy a légkör széndioxid-tartalma jelentős változásokat mutatott az ipari korszak előtt is, az ember ipari tevékenységének teljes hiányában. „Megállapítást nyert, hogy az atmoszférában tapasztalt, akár jelentős széndioxid-tartalom sohasem okozta a Föld éghajlatának felmelegedését, éppen ellenkezőleg, ilyen emelkedés mindig a hőmérséklet-emelkedés következménye volt. Másként mondva, még egy jelentős széndioxid-felhalmozódás sem vezet gyakorlatilag sohasem a földi hőmérséklet növekedéséhez”, fogalmazott Abdusszamatov, aki szerint ez azt bizonyítja, hogy a széndioxid-koncentráció légköri növekedése lényegében összefügg az óceánok hőmérsékletének a növekedésével, amelyet viszont a növekvő intenzitású napsugárzás okoz. Külön kihangsúlyozta, hogy az óceánok felső rétegeinek kezdődő lehűlése valódi meglepetést jelent a klimatológusok számára, ami nyilvánvalóan azt bizonyítja, hogy a Föld már elérte a globális hőmérsékleti maximumot: „Az emberek a legcsekélyebb mértékben sem képesek befolyásolni a globális éghajlatváltozást, és a felmelegedést elkerülhetetlenül a Föld jelentős lehűlése fogja követni”. Szerinte az 1990-es évek közepe óta csökken a Napból a Földre érkező energia mennyisége, ezért „a 2012-2015-re jósolt általános felmelegedés helyett a hőmérséklet lassú csökkenésére kell számítani. A Nap által sugárzott energia folyamatos – a minimumát 2040 körül elérő – csökkenése miatt 2055-2060 környékén a földi klíma jelentős lehűlésére számíthatunk”, hasonlóan az északi féltekén 1645 és 1715 között bekövetkező időszakhoz, amikor Hollandiában befagytak a csatornák, Londonban a Temze, Párizsban pedig a Szajna. A legutolsó tanulmányok szerint ez a helyzet mintegy 50 évig fog tartani, és a Föld hőmérséklete csak a XXII. század elején kezd el ismét emelkedni.

MD 2008. IV. 23.