Gazdag István: Kartácsok 2008. V.

1. Az Egyesült Államokban a szociálantropológia egyik megalapítójának számító Franz Boas – miután 1908 és 1910 között rögzítette mintegy 13 ezer (főleg magyar, olasz, zsidó, lengyel és skót) bevándorló és leszármazottaik agyi jelzőszámát – bizonyítottnak vélte, hogy a bevándorlók gyermekeinek koponyaformája az amerikai földön való megtelepedésük után tendenciaszerűen homogenizálódik. Ezeket az eredményeket azután, mondhatni tendenciaszerűen, a környezeti hatás döntő bizonyítékaként idézték a szakirodalomban egészen mostanáig. Egy újabb tanulmány azonban, amelyet Corey S. Sparks (Pennsylvániai Állami Egyetem) és Richard L. Jantz (Tennessee-i Egyetem) vezetésével készítettek az ezredfordulón, kimutatja, hogy Boas bizony alaposan mellétrafált. Miután ugyanis hatékonyabb statisztikai eszközökkel ismételten górcső alá vették 8000 érintett egyén adatait, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a bevándorlók és leszármazottaik agyi jelzőszámai közötti különbségek elhanyagolhatók azokhoz képest, amelyek azok között az etnikai csoportok között mutatkoznak, amelyekhez tartoznak. A koponyaforma tehát genetikai tényezők függvénye. Ily módon többek között arra is lehetőség nyílik, hogy a kriminológusok a koponya alapján gond nélkül beazonosíthassák a bűnelkövetők etnikai hovatartozását. (Forrás: Proceedings of the National Academy of Sciences, 2002. október 8.)
2. A Pármai Egyetemen Nicolo Sica által vezetett vizsgálat szerint a vallásukat rendszeresen gyakorló katolikusok kétszer-háromszor gyakrabban szenvednek rögeszmés kényszeres zavarokban, mint a vallásukat nem gyakorló hívők vagy a vallástalanok. Az olyasféle rögeszmék, mint amilyen például a tisztaságmánia vagy a monotóniás önismétlési és önellenőrzési „hóbortok”, hárommillió amerikait és egymillió angolt érintenek, és bár a pontos kiváltó okok még nem ismertek, nagy valószínűséggel a gyakorló katolikusok körében az egyéb kategóriáknál sokkal erősebben manifesztálódó bűntudat-komplexussal kapcsolatosak. (Forrás: Behaviour Research and Therapy, 2004. május)
3. Az Egyesült Államokban már számtalan vizsgálat megerősítette, hogy az askenázi zsidók jóval magasabb verbális (vagy „kikristályosodott”) intelligencia-szinttel rendelkeznek, mint a nem zsidók. A két népességkategória közötti eltérés legalább 7, 5 IQ-pont. A rendelkezésre álló vizsgálatok többsége 107–113-as átlagos IQ-szintet tulajdonított az askenázi zsidóknak, az átlagnépesség 100-as értékével szemben. Ugyanakkor a 130-nál magasabb IQ-t felmutató egyének között négyszer több a zsidó, mint a nem zsidó. Ezeket az eredményeket a legtöbb kutató több tényező együttes hatásával magyarázza, amelyek közül különösen a kiválasztódás (az üldöztetéseket csak a legintelligensebb zsidóknak sikerült túlélniük), az endogámia előnyben részesítése, a rabbik szaporodóképessége (szemben a papok nőtlenségével) és az értelmiségi foglalkozásoknak a zsidó közösségekben tapasztalt megbecsülése tűnik meghatározónak. Az USA lakosságának alig két százalékát alkotó askenázi zsidók képviselik az amerikai Nobel-díjasok 27 (a fizikai Nobel-díjasok 37) százalékát, a matematikai Fields-érmesek 26 százalékát, az egyetemek és főiskolák oktatószemélyzetének 30 százalékát és a világ legjobb sakkozóinak több mint felét. (Forrás: Personality and Individual Differences, 2003. március)
4. Az utóbbi két évtized során az Egyesült Államok börtönnépessége megnégyszereződött (502 ezer főről 2, 1 millió főre), ezen belül a néger rabok száma több mint a hatszorosára nőtt (1980-ban 143 ezer, 2000-ben 791 600). Eszerint tehát az amerikai összlakosságban elfoglalt arányszámukhoz (300 millióból 36 millió, azaz 12 százalék) képest a börtönlakók között a négerek több mint háromszorosan túlreprezentáltak. A börtönbüntetésüket töltő néger fiatalok száma az ezredforduló óta jelentősen meghaladja az egyetemi vagy főiskolai tanulmányokat folytató néger diákok számát. Jellemző módon – és ellentétben a hollywoodi filmek által sugallt klisékkel – e jelentős növekedéshez elsősorban nem a kábítószer-kereskedelemmel összefüggő, hanem az erőszakos jellegű bűncselekmények járultak hozzá. Egyébként a világ vezető demokráciájában a bűnelkövetőket a faji hovatartozásuk alapján tartják számon. (Forrás: The New York Times, 2002. augusztus 28.)
5. Az Egyesült Államokban a néger nők 23-szor nagyobb eséllyel fertőződnek meg AIDS-vírussal, mint a többiek, és az utóbbi években megfertőződött nők 71, 8 százaléka közülük került ki 29 szövetségi államban. A Kaiser Family Foundation vizsgálati eredményei szerint 2001-ben a néger nők 67 százaléka heteroszexuális úton kapta el a vírust, miközben négy évvel korábban még „csak” 58 százalékuk fertőződött meg férfi partnerük által. Az amerikai népesség 12 százalékát alkotó négerek képviselik ma az AIDS-betegek 42 százalékát, tehát e tekintetben is több mint háromszorosan túlreprezentáltak az összlakossághoz viszonyítva. (Forrás: The Guardian, 2004. április 6.)
6. A vietnami háború óta először, amerikai katonai orvosok feljebbvalóik engedélyével széleskörű szakértői munkát végeztek annak érdekében, hogy felmérjék a háború hatását az Irakban és Afganisztánban bevetett katonáik pszichológiai állapotára. Eredményeik magukért beszélnek. A 82. Airborne hadosztály 4.492, a 3. gyalogoshadosztály 893 és az 1. tengerészgyalogos expedíciós erő 815 katonája körében végrehajtott vizsgálat felfedte, hogy az Irakban szolgáló legénység 19 százaléka depresszióban szenved, 11, 4 százalékuk már igénybe vette pszichiáter segítségét, 24, 5 százalékuk többet iszik a kelleténél, miközben a tengerészgyalogosok 35,4 százaléka elismerte, hogy „problémáik” vannak az alkohollal. Az amerikai inváziós erők női katonái más jellegű „problémákról” is beszámolhatnának. Alig fél év alatt ugyanis 84-en szenvedtek el nemi erőszakot férfi „bajtársaiktól”. Janis Karpinski brigádtábornok, az iraki katonai büntetésvégrehajtás volt vezetője valóságos „járványról” beszélt, amely ellen senki nem tesz semmit, mert az egységparancsnokoknak úgymond „mások a prioritásaik”. A kijelentései után sebtében közzétett Pentagon-jelentés szerint az Irak elleni háború első két évében több mint 2100 szexuális agressziót regisztráltak az USA haderőinek kötelékében. (Forrás: New England Journal of Medicine, 2004. július 1; DefenseWatch, 2004. szeptember 20.)

MD 2008. V. 7.