Minden világos? (22.)

Bush és Kerry, ugyanazon titkos társaság tagjai

Suzanne Goldenberg nyomozása szerint (The Guardian, 2004. május 20.) a két amerikai elnökjelölt, John Kerry és George W. Bush egyaránt a Skull and Bones (Halálfej és Csontok) nevű titkos társaság tagjai voltak - és talán még most is azok -, amely egyfajta ultraelitista szabadkőműves szervezet és a Yale Egyetemen verbuválja tagjait, ahová mindketten jártak. A sátánista hírű rend egy emberi vagy állati koponyákkal és csontvázakkal dekorált helyen, az ún. Sírban (The Tomb) tartja összejöveteleit. 1832-ben alapították a Yale diákjai, nevezetesen William Russel, egy ópiumbizniszben megtollasodott család sarja és Alphonso Taft, a későbbi hadügyminiszter. Zsidókat 1930-ban, négereket a ’60-as években, nőket pedig 1991-ben vettek fel először tagjaik közé. Alexandra Robbins, a Secrets of the Tomb (a Sír titkai) című könyv szerzője írja: „A Halálfej és Csontok Rend valószínűleg az ország leghatékonyabb elitjeinek hálózata. A szervezet tagjai felhívhatják az elnököt, a Legfelső Bíróság tagjait, a minisztereket, és posztokat, pénzt és közbelépést kérhetnek tőlük.” A szervezet behálózza a politikai, üzleti, médiatikus és egyetemi felső tízezer köreit. Az okkult (néha szexuális és „gótikusnak” minősített) rituálék, a nyelvi és gesztusbeli kódok, a fedőnevek (Busht állítólag a Temporary, vagyis az „Ideiglenes” névvel illették), a titoktartási eskük csak tovább fokozták a körülötte fenntartott homályt. A Rend csak 15 új tagot verbuvál évente és 800 élő tagot számlál. Kerryt 1965-ben, Busht pedig két évvel később vették fel. Amikor Tim Russert az S and B-hez való tartozásáról faggatta Busht az NBC-n, a következő választ kapta: „Ez annyira titkos, hogy nem beszélhetek róla.” A Rend hagyománya a szabadkőművesség (kölcsönös segítség, filozofikus és ideológiai rítusok és beszélgetések), a csoportterápia és az epikureus klub keveréke, szexpartikkal, de alkohol nélkül. Valamennyi szeánsz éjszaka zajlik és visszatérő jelleggel kerül sor kollektív vallomásokra, amelyek során a jelenlévők feltárják egymásnak magánéletük intim részleteit.
George W. Bush egész karrierje során felhasználta a Bonesmen-hálózatot és velük vette körül magát üzleti vállalkozásaiban éppúgy, mint baseball-klubja, a Texas Rangers menedzselésében. „Alighogy megválasztották, kormányának jelentős posztjaira nevezte ki a Rend tagjait Bush”, jegyzi meg Alexandra Robbins. A saját évfolyamáról például M. Etra egy olyan vizsgálóbizottság vezetője lett, amely a holokauszttal foglalkozik, Roy Astint az USA trinidadi nagykövetévé neveztette ki, Robert McCallumot pedig helyettes főügyésszé. Bush több mint tíz Bonesment juttatott kulcspozícióba, különösen a felderítési és biztonsági szektorban, köztük a Külkereskedelmi Felügyeleti Bizottság (Security and Exchanges Commission) elnökét, Bill Donaldsont, és a Belbiztonsági Iroda (Office of Homeland Security) főnökét, Edward McNallyt.

Van-e különbség Bush és Kerry között?

Az európaiak és a világ többi része számára nemigen… Noha kritizálja a Bush- adminisztráció iraki expedícióját, a demokrata jelölt azt magyarázza hivatalos programjában, hogy „vissza fogja állítani a száz éves amerikai vezető szerepet”; hogy az amerikai csapatok addig fognak Irakban maradni, ameddig szükséges - de igyekezve „nemzetközibbé” tenni a koalíciót, ami a jelenlegi cserbenhagyások láttán eléggé utópikusnak tűnik -; hogy 40 ezer emberrel (két hadosztállyal) fogja növelni a hadsereget, megduplázva a speciális erők taglétszámát, és továbbra is támogatni fogja Ariel Saron Likudját. A párt programjában olvasható: „John Kerryvel mint főparancsnokkal sohasem fogunk a külföld zöld jelzésére várni, amikor biztonságunk a tét, de be kell vonnunk azokat is, akinek a támogatása szükséges a végső győzelemhez.” Kerry tehát rálicitál riválisára. A belpolitikában viszont elhatárolódik Bushtól és azt igéri, hogy eltörli az adócsökkentéseket és nem tiltatja be a homoszexuális házasságokat az Alkotmányban.

Mit keres Törökország az EU-ban?

Mindenekelőtt persze anyagi támogatást, az európaiak adóiból befolyt és Brüsszel által osztogatott szubvenciókat, de nem ez a lényeg. Törökország céljai geostratégiaiak és történelmiek. Már jelenleg is több millió török él Nyugat-Európában, számuk folyamatosan növekszik és nagyon aktívnak mutatkoznak az iszlám propagálásában. A jelenlegi Erdogan-kormány és a vezető párt, az AKP felszámolja Kemal Atatürk világi örökségét és reiszlamizálja az országot (a nők 70 százaléka fátylat visel, az állam fizeti a 90 ezer imámot, a közigazgatási és katonai vezető posztokba csak mozlimok kerülhetnek, engedélyezett a többnejűség stb.).
Alexandre Del Valle, a La Turquie dans l’Europe, un cheval de Troie islamiste? (Törökország Európában, az iszlám trójai falova?) c. könyv szerzője írja: „Vezetőinknek egyáltalán van fogalmuk róla, hogy Törökország az EU döntő állama lesz? 2020-tól Ankara 100 képviselővel fog rendelkezni (Franciaország 72-vel, Németország 98-al), és az Unió vezető hatalma lesz katonailag (850 ezres hadseregével, ha nem is a tűzerő, de a létszám tekintetében) és demográfiailag (rövidesen 100 millió lakos). Törökország belépése az Unióba meg fogja nyitni a bővítés Pandora szelencéjét. Miért utasítanánk vissza azután a kaukázusi és közép-ázsiai 200 milliónyi török nyelvűt vagy a Maghreb-országokat? (…) Az európai vezetőknek kétszer is meg kellene gondolniuk, mielőtt beindítanak egy olyan folyamatot, amelyet nem fognak többé megfékezni” (Le Figaro, 2004. július 27.).
Ne feledjük, hogy az Oszmán Birodalom valaha kiterjedt egész Észak-Afrikára, a Közel-Keletre, a jelenlegi Törökországra és a Balkánra, vagyis a régi Római Birodalom nagy részére. Az oszmán törökök mint iszlamizált ázsiaiak nosztalgiával gondolnak a szultánátusra és a Fényes Portára, és még ma sem emésztették meg a lepantói csatavesztést, Bécs ostromának kudarcát, Görögország felszabadulását és birodalmuk végső összeomlását, amely egybeesett az - egyébként teljes joggal - iszlámgyűlölőnek tekintett világi Atatürk felemelkedésével. Ez EU-ba való belépésük talán egy rejtett próbálkozás lesz az Oszmán Birodalom más módszerekkel és más formában történő újjáalakítására, vagyis egy nagy revans az abuliás (akarathiányban szenvedő), széplelkű európaiakkal szemben.
A török vezetők ugyanis megértették, hogy dinamikus népességnövekedésük és a parttalan bevándorlás következtében lehetőségük nyílik arra, hogy átvegyék az irányítást az elpuhult, történelmét elfelejtő és identitását szégyenlő Európa fölött. Ez az uralmi vállakozás addig fog tartani, ameddig kell. A törököknek hosszú a történelmi emlékezetük, nacionalizmusuk pedig minden próbát kiáll. Azt remélik, hogy az Európába özönlő muzulmán bevándorlók tömegeire támaszkodva lassanként átvehetik a kontinens fölötti ellenőrzést. Egyetlen diplomás geopolitikus sem tudta meglátni ezt az evidenciát. Minden, ami szembeötlik, vakká tesz…

(Ford.: G.I.) MD 2004. VI. 17.

Linkek:

Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (23.)