Minden világos? (20.)

Amerikai hadi kiadások: soha nem elég?

Az Egyesült Államok őrült fegyverkezési versenybe kezdett abból a célból, hogy megfeleljen új militarizmusa követelményeinek. A Pentagon költségvetése ez évben eléri a 401 milliárd dollárt, ami a világ teljes katonai kiadásainak csaknem fele, tehát sokkal magasabb, mint a vietnami háború idején bármikor. Mindazonáltal két egybevágó tanulmány megállapítása szerint, amelyek az amerikai képviselőház Költségvetési Bizottságának (CBO) a becslésein alapulnak, még ez a kolosszális büdzsé sem fedezi a Pentagon ambícióit, és nem képes működésképes állapotban tartani az amerikai hadi gépezetet. Ehhez sürgősen 480 milliárd dollárra kellene emelni az előirányzott összeget, éspedig az afganisztáni és iraki háború kiadásainak figyelembe vétele nélkül! Ez utóbbiak máris 150 milliárdot emésztettek fel, a látható nyomorult eredménnyel és anélkül, hogy igazán tudnák Washingtonban, hogyan is fogják kiegyenlíteni a számlát.
A CBO szerint a katonai költségvetést nagyon rosszul kezelik, mindenhol felelőtlen pazarlás tapasztalható, és a Pentagon súlyos válsághelyzetben van. Az amerikai hadsereg fokozza a kiadásokat, de operációs szempontból tehetetlennek mutatkozik a terepen. Ha az Egyesült Államoknak be kellene avatkoznia egy újabb hadműveleti területen, évi 600 milliárd dolláros hadi költségvetéssel kellene számolnia (az amerikai GDP több mint 4 százaléka!), a „katonai győzelem” bármiféle biztosítéka nélkül. Mindez arra a paradox megállapításra késztette a belga De Defensa nevű geostratégiai kutatócsoport specialistáit, hogy kijelentsék: az Egyesült Államok katonailag impotens, miközben „papíron” és a számadatok szerint katonai szuperhatalom.

Újabb per Jean-Marie Le Pen ellen

„Azon a napon, amikor már nem 5 millió, hanem 25 millió muzulmán lesz Franciaországban, ők fognak parancsolni, a franciák pedig a falhoz fognak lapulni.” Ezekért a szavakért fogták ismét perbe a Nemzeti Front elnökét „faji gyűlölet szítása” címén, ami újra csak megerősíti a felülmúlhatatlan ellentmondásokkal terhelt francia jogszolgáltatás hanyatlását és politizációját, hiszen pro primo: a „faji gyűlölet” ezek szerint már akkor kezdődik, amikor figyelmeztetünk a megszállás veszélyére, ami jól mutatja az „antirasszista” törvények nem annyira humanista és altruista, mint inkább európaiellenes jellegét, pro secundo: az „iszlamofóbia” egyre nagyobb bűnné válik a „szekuláris” francia köztársaságban, talán így készítve elő az új urak érkezését, pro tertio: ha az iszlám bírálata „rasszizmust” jelent, akkor az iszlám maga is egy „faj”, ami egy beszédes elszólás és annak elismerése, hogy ez a vallás elsősorban is a „színes népek” harci lobogója.

Iszlámellenes kommunista: ritka gyöngy

Még emlékezetünkben van Louis Chagnon professzor ügye, akit beperelt a MRAP (a bevándorlásbarát lobbi egyik franciaországi intézménye - a ford. megj.), mert arra a merészségre vetemedett, hogy felemlítette a Mohamed által elkövetett és a Korán által megörökített fosztogatásokat és rajtaütéseket. De már itt is van az újabb eset, amelynek Guy Boisson filozófiatanár, Montpellier volt kommunista városi tanácsosa a főszereplője, aki védelmébe vette kollégáját, kilépett a MRAP-ból, és döntését a következőképpen magyarázza: „Egyáltalán nem értek egyet a MRAP által kezdett kampány kitételeivel az állítólagos muzulmánellenes rasszizmusra vonatkozóan. (…) Barátainknak perbe kellene fogniuk mindazokat, akik például rosszat mondanak II. János Pálról, le kellene leplezniük franciaellenes rasszizmusért azokat is, akik azt mondják, hogy XIV. Lajos és Napóleon nagy bűnözők voltak. (…) Megbénítva a félelemtől, hogy valamennyire is cinkosoknak látszanak az arabellenes rasszizmusban, a baloldali szimpatizánsok egy része egyfajta aurával veszi körül az iszlám minden változatát, vagy ha úgy tetszik, tabuzónával, amely e vallás bármilyen enyhe bírálatát is a rasszizmus vétségével azonosítja. Mindennek az ellenkező oldalon is megvan a párja, azoknak a személyében, akik nemcsak az anticionizmust, de az izraeli politika minden kritikáját is az antiszemitizmus egy új formájának tekintik. (…) Mindenkinek joga van antiklerikálisnak, kereszténygyűlölőnek, antikommunistának, vagy ami az én esetem, az iszlám előírásainak és dogmáinak tekintetében határozott iszlámgyűlölőnek lennie.” (Nem is rossz egy volt kommunistától! -- A ford. megj.)

Brüsszel Európa (a valódi Európa) ellen

A francia szuverenista EP-képviselő, Paul-Marie Couteaux szerint Brüsszel és az Európai Unió paradox módon lerombolja földrészünk civilizációját, mégpedig öngyilkos bevándorlási politikát és Törökország belépését szorgalmazva.
„A nemzetállamok, a demokrácia, végül pedig az európai civilizáció lerombolására irányul a szándék. (…) Meglepő törökországi látogatása során Romano Prodi kijelentette, hogy a Bizottság elégedett a ’Törökország által elért látványos fejlődéssel’ és hajlandónak mutatkozik ’tárt karokkal fogadni egy olyan országot, amely geopolitikai helyzetének köszönhetően növelni fogja az Európai Unió politikai súlyát’. A funkcionáriusok közgyűlésének az elnökeként Prodinak nem volt joga ilyen kijelentéseket tenni, mert a bővítés a tagállamok hatásköre. (…) Prodi buzgólkodása leleplezi a Bizottság rögeszméjét arra vonatkozóan, hogy a saját civilizációval és politikával rendelkező régi európai népeket egy új néppel helyettesítse, amelyet a fajok és vallások egyetemes nagy keveredése révén hoznának létre. (…) A bevándorlás egyedüli uraként a Bizottság már ezer jelét mutatta az Európán kívülről érkező bevándorlás elősegítésére irányuló akaratának. Törökország beléptetése ugyanezen stratégia része. (…) Az állítólagos európai építkezés végső célja: feloldani a régi nemzetállamokat, civilizációjukat és keresztény eredetüket, amelyek évszázadokon át Európa humuszát és nagyságát biztosították.” (Valeurs Actuelles, 2004. 01. 23.)

Törökország az EU-ban? Pat Cox deliráns beszéde

Az európai népek érdekeivel - és természetesen véleményével - ellentétben a Bizottság beindította Törökország felvételi folyamatát, engedve ez utóbbi nyomásának, és bírva Chirac és Schröder támogatását. Legutóbb Pat Cox, az Európai Parlament elnöke is csatlakozott a „török lobbihoz”. Március 2-án Ankarában nagy beszédet tartott a török Nemzetgyűlés előtt, amelyben többek között kijelentette: „Engedjék meg, hogy bátorítsam önöket erőfeszítéseik folytatására a demokratikus reformok és a modernizáció érdekében…, amelyek nagy benyomást gyakoroltak rám. Ezzel megteszik a szükséges lépést az Európai Unióba való befogadásuk felé.” Cox ezután még azt is kijelentette, hogy „az Európai Unió egyáltalán nem egy keresztény klub”, majd az Oostlander-jelentést (2003) idézve emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió a „demokrácia, a jogállam, az emberi és kisebbségi jogok egyetemes értékein alapul, amely értékeket teljes egészében elfogadhat és védelmezhet egy olyan ország is, amelynek a lakossága muzulmán többségű”. Most már csak bizonyítania kellene állítását…

(Ford.: G.I.) MD 2004. IV. 15.

Linkek:

Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)