Minden világos? (19.)

Nyugtalanító gazdasági előrejelzések

A heterodox amerikai közgazdász, Robert J. Samuelson álláspontja széleskörű vitát váltott ki az Egyesült Államokban, amelyet figyelemmel kísér az egész nyugati sajtó (kivéve a franciát, amelynek a munkatársai nem beszélnek egyetlen idegen nyelvet sem és csupán a helyi vagy az afrikai-arab pletykákkal foglalkoznak). A Newsweek egyik tavaly augusztusi számában kifejtett elmélete szerint az USA politikai és gazdasági magatartása olyan világgazdasági krízishez vezethet, amely súlyosabb lesz, mint az emlékezetes ’30-as évekbeli nagy gazdasági világválság. „Az amerikai kereskedelmi deficit az egész világ gazdasági stabilitását fenyegeti. 1996-tól 2002-ig ez a deficit 191 milliárd dollárról 485 milliárdra ugrott. 1996-ban az Egyesült Államok 1,31 dollárért importált minden egyes dollárexport ellenében. 2003-ban ez az arány 2:1-re változott.” A közgazdász szerint a (legalábbis stratégiai és katonai értelemben) „birodalmi szuperhatalom” és a spekulatív és deficites gazdaság közötti ellentmondás csakis katasztrófához vezethet.

Mi a helyzet a dél-afrikai fehérekkel?

Már többször elmondtuk ezen a helyen, hogy a „fekete hatalom” kezdete óta az életszínvonal csökken, a munkanélküliség növekszik, a bűnözés robbanásszerűen terjed, és a rossz közérzet (elsősorban is a négerek körében) abszolút ellentétet mutat az apartheid idején tapasztalt helyzettel. Persze messze vagyunk még a szomszédos Zimbabwéban uralkodó állapotoktól, ahol fehér farmereket semmiztek ki és mészároltak le, aminek éhinség lett a következménye. A diszkrimináció satuja mindenesetre egyre szorosabbra zárul a fehérek körül. Az afrikánerek, akik felépítették az országot, egyre több zaklatással és kirekesztéssel kénytelenek szembesülni. Gyakran eltávolítják őket az egyetemek és nagyvállalatok vezetéséből is. A Boeremag (Búr Erő) nevű militáns mozgalom, amely a fehérek fegyveres önvédelmére szerveződött, már több gyilkos robbantásos merényletet követett el. A Veld tartományban levő Orianában szecesszionista enklávét alakítottak az afrikánerek. Ez a tisztán fehér, „reakciósnak és rasszistának” kikiáltott „köztársaság”, amely az izraeliek példáját tartja magára nézve követendőnek, rohamléptekben fejlődik, hála a területén bevezetett megújítható energiafelhasználásnak, biogazdálkodásnak és csúcstechnológiának. Legutóbb hivatalosan is kérte a pretoriai hatóságoknál az autonóm státus elismerését. A fehérek autonómiákba történő etnikai alapú bezárkózó magatartása olajfoltként terjedhet Dél-Afrikában, és ki tudja, talán a jövőben ugyanez fog történni Európában is…

A rabszolgakereskedelem másik arca

A politikai korrektség néha összeomlik, és az igazság elemei a felszínre kerülnek. A francia Histoire magazin nemrég (2003. október) különszámot szentelt a rabszolgaság problematikájának, amelyben felfedi az afrikai rabszolga-kereskedelemben játszott muzulmán szerepet. Olivier Pétré-Grenouilleau egyetemi tanár megvilágítja, hogy a VII. és a XIX. század között 17 millió afrikait „ejtettek foglyul és adtak el…, vagyis a rabszolga-kereskedelem teljessége által deportált 42 millió személy 40 százalékát. A keleti irányú szállítás ily módon tehát a történelem legnagyobb négerkereskedelmét jelenti.” A karavánok által elhurcolt négerek hullottak, mint a legyek. Az emberveszteség megközelítette az állomány 20 százalékát, vagyis „a nyugati irányú rabszolgakereskedelem áldozatainak csaknem kétszeresét az Atlanti óceánon való átkelés során”. Az arabok egészen Zanzibárig és Indiáig vitték a „fekete árut”.

Az Egyesült Államok elveszíti a felderítési háborút?

Lehallgatási csúcstechnológiájuk ellenére az amerikaiak süketek és vakok, és az információs és felderítési (világ)háború elvesztését kockáztatják, különösen az iszlamista hálózatok ellenében, mert a technika mindenhatóságába vetett hitül miatt teljesen lenézik a „terepmunkát”. Irakban például éppúgy képtelenek előrelátni a gerillatámadásokat, mint Afganisztánban és holnap a saját országukban. Néhány tény: az iszlám radikálisok tökéletesen beépültek a nyugati társadalmakba, amelyeknek beszélik a nyelveit is, miközben az amerikai szolgálatok képtelenek behatolni az iszlamista körökbe. Az európai országoktól eltérően, az amerikai titkosszolgálatoknak nincsenek arab nyelvű munkatársaik, és akik vannak, azok is gyakran kettős ügynökök. Az American Enterprise Institute nevetségessé tette a CIA-t, kimutatva, hogy nagyon kevés olyan alkalmazottja van, aki több nyelven is képes beszélni. A világ első titkosszolgálata (legalábbis költségvetését és létszámát tekintve) nem rendelkezik a közel-keleti nyelvjárásokat beszélő specialistákkal. Az SAS-típusú filmsorozatokban reklámozott képpel ellentétben az ellenséges országokba beépített amerikai ügynökök száma és felkészültsége elégtelen. Az USA nem tud semmit a „világ maradékáról”, ez utóbbi azonban jól ismeri az USA-t: például a többmilliónyi amerikai muzulmán, akik úgy mozognak ott, mint hal a vízben. Summa summarum úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok egész egyszerűen elveszíti a terrorizmus elleni háborút, éspedig a hatékony titkosszolgálatok, valamint a pszichológiai és stratégiai intelligencia hiánya miatt.

Az európai bővítés: egy nagy becsapás

Részletek a Christian Saint-Étienne-nel, a La Puissance ou la mort. L’Europe face a l’empire américain (A hatalom vagy a halál. Európa az amerikai birodalommal szemben) c. könyv szerzőjével a Le Figaróban megjelent interjúból (2003. 10. 07.): „A következő húsz évszázad stratégiai problémája nem az, hogy vajon az Egyesült Államok összeomlik-e vagy sem, hanem az, hogy Európa eltűnik-e vagy sem”.
Megjósolva azt, hogy a 30-ak vagy 40-ek európai szövetsége teljesen cselekvésképtelen lesz, újra megerősíti, hogy nem a „világkormány”, hanem a nacionalista elv fogja irányítani a XXI. századot - éspedig az olyan óriások, mint az USA, Kína, India stb. - és a „nemzetközi jog” iránt megnyilvánuló bálványimádás nem lesz több a gyengék által védelmezett szánalmas ürügynél. „Rövid távon a tízek, nevezetesen Lengyelország érkezése, amely az 51. amerikai állam szerepét játssza Európában, vagy az 52.-ét, ha Nagy-Britanniát tekintjük az 51.-nek, össze fogja zavarni az európai stratégiai játszmát. (…) Jobb lenne a polgári és katonai technológiára koncentrálni az (európai) erőfeszítéseket, függetlenül az újonnan jövők belépésétől (…) Európának három fő csapás ellen kell küzdenie, amelyek a demográfiai hanyatlás, a kutatások és fejlesztések rendkívüli gyöngesége, valamint a termelői beruházások hiánya”. Ezt a prioritást Philippe Busquin, a kutatásfejlesztésért felelős európai biztos is megerősíti, amikor kijelenti: „Európa az Egyesült Államok mögé került az újítások tekintetében. 1996-ban a világon piacra dobott új gyógyszerek 55 százaléka Európából származott. Mára 28 százalékra esett a részesedése. A kutatásfejlesztési beruházás hiánya mélyül az Egyesült Államokkal összehasonlítva, és erősödik az agyelszívás is.”

(Ford.: G.I.) MD 2004. II. 5.

Linkek:

Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)