Minden világos? (16.)

Szigorú szavak az amerikai „birodalomról”

Georgie-Anne Geyer amerikai politológus írja: „Ha áttekintjük a birodalmakat, amelyeket megismertünk a történelemben - az oszmánoktól az osztrák-magyarokon keresztül a szovjetekig valamennyiüknek egy nagy civilizációs eszme volt a csomagukban, amelyet el akartak terjeszteni a többieknél. Nekünk, amerikaiaknak, semmink sincs… Vagy igen. Paul Wolfowitz és Bill Kristol szerint mi a demokráciát akarjuk exportálni. A demokrácia azonban csupán a belpolitikai konfliktusok megoldására való mechanizmus, nem egy ideológia, nem egy világnézet, mint a kommunizmus vagy az iszlám fundamentalizmus, következésképpen nem is fogja tudni azokat könnyedén helyettesíteni” (The Boston Globe). Anatol Lieven a vilmosi Németországhoz hasonlította az amerikai újimperializmust: „A jövő történészei valószínűleg egy tragikus irónia középpontjaként fogják nézni a Bush-kormány világpolitikájában azt a tényt, hogy az Egyesült Államok, amely minden kortárs állam közül a leginkább önelégült hatalom képét mutatja, ezzel ellentétben egy forradalmi hatalomként viselkedik, darabokra rúgva szét azt az építményt, amelyet uralni szándékozik” (The Nation).

Az amerikai gazdaság súlyos függése

Thomas L. Friedman közgazdász aláhúzza az USA növekvő gazdasági függőségét Japánnal és Kínával szemben: „Miközben az amerikaiak és kormányaik továbbra is többet költenek, mint amennyit megspórolnak, egyre inkább függővé válnak az egész világtól a hiány finanszírozása tekintetében” (Int’l Herald Tribune). A szerző megmagyarázza, hogy a külföldiek egyre több amerikai vállalatot ellenőriznek, és az állam hitelezőivé válnak. „És tudjuk, hogy kiktől fog Amerika leginkább függeni e tekintetben? Kínától és Japántól. Igen, a híres Kínától, amelyet a Bush-csapat a legnagyobb geopolitikai riválisunknak tart.” Ezek az országok nemcsak a magánszektort finanszírozzák, hanem ami sokkal súlyosabb, Robert Hormats pénzügyi elemző (a Goldman Sachs International elnöke, s mint ilyen, az amerikai zsidó vagyon legfőbb kezelője) szerint „most, az azonnali csődöt súroló amerikai deficitekkel, Kínától és Japántól várjuk el, hogy (bankrendszereik révén) finanszírozzák az amerikai katonai műveleteket”. Ez pedig egyre növekvő gazdasági függőséget fog eredményezni ezzel a két országgal szemben, és stratégiai függőséget Kínával szemben, amely az elkövetkező két évtized során a világ első gazdasági hatalmává válhat.
Az amerikai államkincstár legutóbbi jelentése is arra figyelmeztet, hogy „az Egyesült Államoknak krónikus költségvetési hiánnyal kell szembesülnie”. A szövetségi költségvetési deficit ez évben (2003) el fogja érni a 44 milliárd dollárt. „Az ötven szövetségi államból mindössze tizenhárom van egészséges pénzügyi helyzetben.” A jelentés azt is megjegyzi, hogy akárcsak Európának, az USA-nak is aggódnia kell népessége elöregedése miatt. (A jelenlegi helyzet érzékeltetésére, mintegy mellékletként, csatolom a tavalyi év tíz vezető gazdasági hatalmának sorrendjét a bruttó nemzeti termék alapján, „vásárlóerő paritásban” kifejezve, milliárd dollárban: Egyesült Államok 9.792,47; Kína 5.111,24; Japán 3.193,01; India 2.929,99; Németország 2.086,83; Olaszország 1.429,65; Nagy-Britannia 1.420,32; Franciaország 1.420,02; Brazilia 1.268,51; Oroszország 1.027,85)

Amerika legfőbb stratégiai „boszorkánykonyhája” Európában

A München melletti Garmisch-Partenkirchenben található a diszkrét George C. Marshall Centre for Securities Study, egy közvetlenül a Pentagon által finanszírozott intézmény, amelyet a hidegháború idején hoztak létre, és amely egy valódi enklávé német földön. Itt folyik a Közép-Európa befolyásolását célzó amerikai stratégiai tevékenység kidolgozása, az USA propaganda-ügynökeinek szerepét játszó legatlantistább német elitek bevonásával. Donald Rumsfeld, amerikai védelmi miniszter nemrég meglátogatta az intézetet, és beszédében felhívta a német ellenzék figyelmét arra, hogy szálljon szembe a Schröder-kormány politikájával (Párizs-Berlin-Moszkva tengely) és figyelmeztetést intézett azokhoz „akik megpróbálnak dacolni az amerikai hatalommal és az Egyesült Államokkal való szembenállásuk révén igyekeznek magukat meghatározni, egyfajta Amerikával szembeni ’ellensúlyként’”. Normális esetben mindennek diplomáciai incidenst kellett volna okoznia: egy amerikai miniszter, aki egy másik ország területén nyíltan kritizálja a vendéglátó ország kormányát!

Holnap egy új szeptember 11. fenyeget?

A Jeffrey Fleishman által a londoni The Times-ban és a Los Angeles Times-ban közzétett vizsgálat szerint az al-Kaida egységei, amelyek tavaly május elején elkövették a 34 halottat követelő rijádi merényletet, beszivárogtak Európába és az USA-ba. Bandar ibd Szultan herceg, Szaúd-Arábia washingtoni nagykövete kijelentette: „Szilárd meggyőződésem, hogy valami rettentes fog történni Szaúd- Arábiában vagy Amerikában.” Pontosításképpen hozzátette, hogy a hírszerző szolgálatok „fontos csevegéseket hallgattak le regionális, de nemzetközi jellegű terrorista akciók tekintetében is”. Irak inváziója reaktiválta ezeket a hálózatokat. A herceg 350-re teszi az akcióra készülő szaudi terroristák létszámát.
A The Guardian szerint „az al-Kaida visszatért és erősebb, mint valaha”. Jonathan Stevenson (Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete) úgy véli, hogy azokat a győzelmeket, amelyekkel Bush dicsekedett a terrorista hálózatok felgöngyölítése során, semlegesítették az Irak eleni támadás következtében bekövetkező új toborzások.
Mindezeket a „laikusoktól” származó vélekedéseket legutóbb egy profi is megerősítette, nevezetesen Eliza Manningham-Buller, az MI5 nevű brit belső titkosszolgálat igazgatója, aki a Royal United Services Institute-ban tartott 2003. júniusi konferencián kijelentette: „Szembe kell néznünk egy nem konvencionális támadás nagyon is reális lehetőségével, amely vegyi, biológiai, radiológiai vagy nukleáris fegyvereket is magában foglalhat. Csak idő kérdése, hogy efféle fegyverek rusztikus változatait nagy valószínűséggel bevetik valamelyik nyugati nagyváros ellen”, majd hozátette, hogy „az al-Kaida képes maradt halálos terrortámadásokra és a potenciális terroristák toborzása távolról sem csökkent”, ami udvarias módon megerősítette a „Bush-módszer” totális hatástalanságát. Végül, konklúzióként kiejtette az alábbi kis gyilkos mondatot: „Nehéz összetörni a terrorizmus és a vallásos ideológia közötti kapcsolatot”.
Az MI5 főnöknője tehát hitelesíti azt a tézist, hogy az iszlamizmus szükségképpen kitermeli a terrorizmust.

(Ford.: G.I.)

Linkek:

Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)