Gazdag István: Magyarország-Izrael: ugyanaz a harc

A vezető izraeli napilap, a Yedioth Ahronoth 2008. január 14. száma „Félnek” címmel könnyfakasztó beszámolót közöl az ottani rendőrök sanyarú sorsáról. Talán meglepő, de a sokkoló cím az izraeli rendőrök – egészen pontosan a tüntetőket bántalmazó rendőrök – lelki állapotára utal. A közelmúlt (és remélhetőleg a közeljövő) magyarországi utcai megmozdulásainak a tükrében nem lesz érdektelen megismerni az írás főbb mozzanatait, annál is inkább, mert a tavaly október 23-i brutális budapesti tömegoszlatás kapcsán bizonyos izraeli szálról is keringtek mendemondák.

Mint az a lapmelléklet címlapsztorijának a bevezetőjében olvasható, „az Orit Szitruk, egy ciszjordániai telepes által létrehozott szervezet azt a célt tűzte maga elé, hogy megfélemlítse azokat a rendőröket, akik tagjai szerint erőszakot alkalmaztak a jobboldaliak evakuálása közben. A rendőrök egyike csak azt alkalmazta, amit a rendőriskolában tanítottak neki. Az ellene benyújtott panasz következtében mégis elbocsátották. És nem ő az egyedüli. Így működik a szélsőjobb megfélemlítési taktikája”.
A riport kulcsszava az elbátortalanítás. Mások inkább a megfélemlítés szót használnák a helyzet leírására. Itt azonban a szerepek felcserélődtek: a rendőrök nem a megfélemlítők, hanem a megfélemlítettek. Ez egy elszánt, jól szervezett, hatékony „megfélemlítési potenciállal” rendelkező és rendkívül motivált, hivatalosan az emberi jogok judea-szamariai érvényesítésére létrehozott szervezet (JSZEJSZ) története, amelynek élén Orit Szitruk, egy hebroni 11 gyermekes családanya áll. Energikus fellépésének köszönhetően sok rendőr immáron kétszer is meggondolja, mielőtt erőszakot alkalmazna a törvénytelen ciszjordániai települések kiürítése során. Noha a szervezet Orit Szitruk szavaival élve „bizonytalan állapotban” van, már több mint negyven polgári pert indított a jobboldali aktivisták ellen brutálisan fellépő rendőrök megsarcolására, további harminc esetben pedig hozzájárult ahhoz, hogy büntetőeljárás indulhasson olyan rendőrök ellen, akiknek ügyében bizonyítékok hiánya miatt az igazságügyi szervek halogatták vagy felfüggesztették a nyomozást.
„Ez a szervezet rendkívül perverz módon működik”, panaszolja az eljárás alá vont rendőrök egyik ügyvédje. „A jobboldali tüntetőknek azt tanácsolja, hogy a megmozdulásokon személyi igazolvány nélkül vegyenek részt, ily módon téve lehetetlenné, hogy a rendőrség büntetőeljárást indíthasson ellenük. Az ő oldalukon álló fotósokat küldenek a tüntetésekre, hogy megörökítsenek minden összecsapást a rendőrök és az aktivisták között, és utóbb panaszt tehessenek. Részt vesznek a rendőrök bírósági tárgyalásain, és a vádlottak elítéltetése végett ellenőrzik, hogy a vádhatóság valóban jól végzi-e a dolgát. A Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak, ha a hatóságok nem úgy lépnek fel a rendőrök ellen, ahogyan szerintük kellene. És az utolsó találmányuk: kártérítést követelnek a rendőröktől, amelyet azoknak a saját zsebükből kell kifizetniük. Mindennek nagyon világos a célja: elbátortalanítani és megijeszteni a rendőröket, hogy a következő tömegoszlatás vagy kiürítés során ne merjenek fellépni ellenük. Internetes oldalaikon közzéteszik azon rendőrök nevét, fényképét és lakcímét, akik szembe mertek velük szállni, ami félelmet és zaklatást vált ki, beleértve a rendőrök családtagjait is.”
Orit Szitruk mindezt nem tagadja, éppen ellenkezőleg: büszke az általa vezetett szervezet tevékenységére. „A rendőrök félelme a legvalóságosabb dolog”, mondja elégedetten. „Ez a legbiztosabb jele annak, hogy az elbátortalanítás működik”. Van egy másik célja is: „Azt akarom, hogy az a tüntető, aki megsérül a rendőri erőszak következtében, tudja, hogy van valaki, aki törődni fog vele. Azt akarom, hogy tudja, ha megsérül, meg fogja kapni azt az anyagi kárpótlást, amely megilleti.”
A Judea-Szamariai Emberi Jogi Szervezet által tanúsított rendkívüli eltökéltséggel szemben a rendőrök ügyvédei habozást és gyöngeséget tapasztalnak a rendőrség oldalán. „A rendőri vezetés tart a sajtó és a parlament bírálatától, inkább az alárendeltekre hárítja a felelősséget, és a mundér becsülete védelmében azt állítja, hogy csak egy túlbuzgó kisebbségről van szó. Az elszigetelt rendőrt, akit bepanaszolnak, a hivatalos rendőri hierarchia megfedi, (…) és ha végül a rendőrt kártérítésre kötelezik az erőszak áldozatával szemben, mert a bíróság úgy dönt, hogy túlzott volt az erőszak, akkor a saját zsebéből kell fizetnie”, mondja az egyik védő. Egy másik hozzáteszi: „Ha egy rendőrt azzal gyanúsítanak meg, hogy abnormális erőszakot alkalmazott, a rendőrség nem veszi számításba az ártatlanság vélelmét, és sürgősen felfüggesztik, sőt elbocsátják az illetőt.”
Az újság bemutatja egy rendőrtiszt esetét, aki Ramat Gan főútvonalán részt vett egy erőszakos tömegoszlatásban, amelynek során szó szerint az orránál fogva ártalmatlanított egy tüntetőt, akinek ennek következtében eleredt az orra vére. Orit Szitruk helyszínen lévő fotósai lefényképezték az incidenst, és a rendőr ellen eljárás indult, aki a tárgyaláson azzal védekezett, hogy ő csupán egy szokásos rendőri módszert alkalmazott egy, a letartóztatással szembeszegülő delikvenssel szemben. „A rendőri kiképzés keretében arra oktattak, hogy a gyanúsított testének egyik gyönge pontja az orr, és hogy így kell szakszerűen eljárni”, védekezett a rendőr, akit a bíróság ennek ellenére hat hónap közérdekű munkára ítélt, és az állását is elveszítette, de legalább a jóval súlyosabb „terrortámadás” vádpontban ártatlannak találták. „A rendőrség sorsukra hagyja az embereit. Odadobtak a kutyáknak. És amikor Amónát kiürítették, a telepesek szórólapokat osztogattak a rendőröknek az egyenruhás fényképemmel és azzal a szöveggel, hogy ’Ezt a rendőrt elbocsátották. Ne legyél a következő a listán!’. Harminchét évesen az utcán találtam magam, feleséggel, három gyerekkel és büntetett előélettel, amely bezárt előttem ezer kaput. Még taxi-engedélyt sem kaphatok és őrző-védő vállalkozásban sem dolgozhatok”, panaszkodik a pórul járt exrendőr.
Orit Szitruk egyébként a hebroni háza konyhájából irányítja szervezetét, amelyet hazai és külföldi adományozók finanszíroznak. „Megpróbáltunk olyan konvencionális módszerekkel fellépni a rendőri erőszak ellen, mint amilyen a rendőrség belső vizsgálati szolgálatánál tett panasz, de kiábrándultunk ezekből a módszerekből. E szolgáltatok rendelkezésére álló jogi lehetőségek elégtelenek. (…) Elhatároztuk tehát, hogy más módszereket választunk, köztük olyanokat, amelyekkel segítjük a rendőrségi vizsgálatokat a rendőrök elleni bizonyítékok összegyűjtésében (fényképészek és videósok, akiket a terepre küldünk vagy egy általunk létrehozott bűnügyi személyazonosító laboratórium). Az amónai nagy evakuálásban több ezer rendőr vett részt. Közülük minden második nem hordott azonosító feliratot, amely pedig kötelező lenne. A vizsgálóbizottságnak nem sikerült azonosítania őket. Laboratóriumunkban kifejlesztettünk egy különleges technológiát a rendőrök azonosítására parányi, de pontos jelek alapján. Saját nyomozóinkkal dolgozunk, akik ezer meg ezer órát töltöttek a fényképek vizsgálatával, és működik a dolog. Képesek vagyunk azonosítani az amónai erőszakoskodásért felelős rendőrök nagy részét.”
Így például Orit Szitruk laboratóriumának sikerült azonosítania egy lovas rendőrt, akit azzal gyanúsítottak, hogy bántalmazott két tüntetőt, egy harmadikat pedig legázolt a lovával. Jogi eljárást indítottak ellene minden szinten: bűnügyi nyomozást, büntető és kártérítési pert, amelynek végén eltiltották minden tömegoszlatással kapcsolatos feladattól és áthelyezték egy másik rendőrőrsre.
Egyes esetekben, amikor bizonyítékok híján lezárták az ügyeket, a JSZEJSZ tovább folytatta a nyomozást, nyomokat fedezett fel, amelyeket átadott a rendőrségnek, amely újra megnyitotta az aktákat. „Egy vizsgáló tiszt felhív és kér, hogy szolgáltassak neki bizonyítékokat egy rendőr ellen”, meséli. „Nyomozást indítunk, megtaláljuk az információt és átadjuk nekik. Ügyvédeket is alkalmazunk, akik segítik a rendőrségi vizsgálók munkáját, és jelen vannak a jobboldal elleni erőszakkal vádolt rendőrök bírósági tárgyalásain.”
A rendőri vizsgáló szervekkel való együttműködésen kívül Orit Szitruk szervezete más technikákat is kifejlesztett a rendőrség elleni háborújában. „Itt van a kártérítések csapása. Anyagi igényekkel lépünk fel azokban az esetekben, amikor kárt okoztak a tüntetőknek, és majdnem minden esetben történt károkozás. Eddig több mint negyven esetben nyújtottunk be kártérítési keresetet rendőrök ellen.” Egy már befejeződött perben például 17 ezer sékel összegű kártérítésre köteleztek egy börtönparancsnokot, mert bántalmazott egy kiskorút, akit a Gázai övezet kiürítése elleni tüntetésen tartóztattak le. Orit Szitruk haladéktalanul a büntetések alkalmazásáért felelős bíróhoz fordult, és kérésére letartóztatták a börtönparancsnokot, mert nem teljesítette időben a fizetési kötelezettségét. Egy másik rendőrtisztet, aki ugyancsak egy letartóztatásban levő tüntetőt bántalmazott, elbocsátották állásából. „Ügyemben a JSZEJSZ a Legfelsőbb Bírósághoz fordult a Belbiztonsági Minisztériumnál való közbelépés végett. Mindenképpen meg akartak szabadulni tőlem, de arra senki nem gondol, hogy 34 éves vagyok, három gyermek apja, és nincs más foglalkozásom. (…) Ez egy politikai ügy volt.” Egy szintén állását vesztett rendőr mondja: „Mindennek egy forradalom lett az eredménye a rendőr státusában. Amikor beléptem a rendőrség kötelékébe, még féltek a rendőröktől, és tisztelték őket, a rendőr megbecsülésnek érezte, hogy foglalkozott egy üggyel. Ma már nem számítunk. Ugyan mire fog hasonlítani a rendőrség, ha azt fogják tőlünk kérni, hogy ürítsünk ki egy kolóniát? Egy hatékony és motivált rendőrségre vagy egy olyanra, amely elbátortalanodott?”
Így vagy úgy, Izraelben a jelek szerint – és szó szerint is – egyre kevésbé lesz kifizetődő a rendőröknek a tüntetőket bántalmazni. Tanulni azonban sohasem késő, és nem is szégyen. Orit Szitruktól, ettől a hebroni családanyától tanulva talán nálunk is hasonló eredmény érhető el. Dialektikusan szemlélve a dolgokat, ha a tüntetők ellen alkalmazott brutális rendőri taktika és a bevetett eszközállomány egy része is (vízágyúk) a rossz nyelvek szerint Izraelből származik, akkor a velük szembeni hatékony védekezés módszereit is onnan kell importálni. Az efféle „izraelikumokra” mindig vevők vagyunk. Különösen március 15. előtt néhány nappal…

MD 2008. III. 12.