Iratkozzon fel hírlevelünkre!
„Félek, hogy csadort kell majd hordanom…”
A belga Le Bastion c. identitárius folyóiratban jelent meg az alábbi olvasói levél: „Tizennyolc éves múltam, Liege-ben lakom, belga vagyok és nem hordok csadort. Emiatt kurvának számítok, legalábbis ezt mondják azok az emberek, akikkel az utcán találkozom. Talán fölösleges is pontosítani, hogy arabokról van szó. Igazi pokollá vált az életem. Egy csoportjuk megvert, mert nem adtam nekik cigarettát, noha nem is dohányzom. (…) Vasárnap este 62 éves apámat megtámadta két arab, akik földre lökték és összeverték, hogy meglophassák. Le kell sütnöm a szememet, amikor az utcán járok, hogy ne lássam obszcén mozdulataikat. Igy nem lehet élni, már nem bírom tovább. Eladják a templomokat és mecseteket építenek a helyükre. Miért? (…) Én, aki ebben a szabad országban születtem, miért vagyok ’koszos belgának’ titulálva olyan arabok által, akik ugyanezen ország nyakán élnek? Nőnek lenni állandó kockázatot jelent. Félek egyedül sétálni, félek a sértésektől, félek, hogy megvernek, hogy megerőszakolnak. Reagálni akarok és harcolni, hogy ismét szabad és büszke lehessek.”
No comment…
Iszlámveszély és szabadkőművesség
A jelenlegi olasz kormánykoalícióban részt vevő Északi Liga március 14-ei közleménye szerint „a Liga szembeszáll az iszlám jogi elismerésével. Megígéri, hogy (a Parlamentben) obstruálni fog és erős ellenállást indít a vallásszabadságra vonatkozó kormányzati törvényjavaslattal szemben. Elfogadni azt, hogy a vallások egyenlőek és egyformán kezelendők, nem több szabadkőműves elképzelésnél.”
Zsidóellenes hullám Angliában…
Májusban a kelet-londoni Plashet temetőben 386 (!) zsidó sírt rongáltak meg. A múlt év decemberében már számos sírt feldúltak vagy horogkereszttel mázoltak le a Milton Keynes-i temetőben, és majdnem mindenhol hasonló vandalizmus tapasztalható. Tavaly két zsinagógát szentségtelenítettek meg Finsbury Parkban és Swansea-ben. A Community Security Trust nevű zsidó védelmi szervezet 2002-ben 202 „antiszemita incidenst” számolt össze, ez év januárjától áprilisig pedig 75-öt, ami 50 százalékos növekedést jelez, és úgy véli, hogy „ez hallatlan az Egyesült Királyságban”. A Scotland Yard nem bocsátkozik találgatásokba az elkövetők kilétét illetően.
…és Franciaországban
A legnagyobb példányszámú francia nyelvű izraeli havilap, az Israel magazine májusi száma szerint „a francia zsidók 25 százaléka el akarja hagyni az országot”. Stan Greenberg, a nagyon komoly vizsgálat szerzője felfedi, hogy sok zsidó (különösen a szefárdok és a tradicionalisták közül) a „szélsőséges fiatal mozlimok ellenséges viselkedésétől” tart és ismétlődő támadásokra panaszkodik. 38 százalékuk már szembesült az antiszemitizmussal (egyébként ez esetben inkább „antijudaizmusról” kellene beszélni), 90 százalékuk pedig a hozzátartozóikat ért támadásokról számolt be. Mindazonáltal függetlenül az arabok okozta problémáktól, sok szefárd és tradicionalista gondolja úgy, hogy Franciaországban népi alapja van a zsidókkal és az Izraellel szembeni ellenségességnek.
A megkérdezett zsidók egynegyede el akar menni Franciaországból Izraelbe vagy az Egyesült Államokba, 13 százalékuk „nagyon komolyan” foglalkozik a távozás gondolatával, 66 százalékuk rossz viszonyban van a muzulmán közösséggel. A távozni szándékozó zsidók 76 százaléka ötven éven aluli.
A Pentagon hadikiadásainak következménye
A túlzásba vitt katonai kiadások végzetesek lehetnek egy ország számára (lásd: Szovjetunió). A Pentagon 2001. évi 396 milliárd dolláros büdzséje megközelíti az amerikai kereskedelmi mérleghiány összegét, háromszor meghaladja az Európai Unió katonai kötségvetését, és magasabb, mint a világ maradékának a hadikiadása. Fanny Collomb és Jacques Fontanel Civilizáció, globalizáció, háború c. könyve szerint azonban „az amerikai gazdaság katonai erejét gazdasági hatalmának növelésére használja, és ez fordítva is igaz”. Ebből ered a katonai kutatások óriási büdzséjének a technológiai hozadéka, „az amerikai gazdaság ugyanis jelentős technológiai és konceptuális fölényt élvez a jövő iparágaiban”.
A tudományos kutatások francia minisztere, Claudie Haigneré a maga részéről arra figyelmeztet, hogy „öt év óta az űrszektorra fordított katonai költségvetések 1:25 arányban viszonyulnak egymáshoz Európa és az Egyesült Államok között. A távközlési ágazatban ugyanez az arány 1:8 az USA javára, ami egyre nehezebbé teszi a kiegyensúlyozott kereskedelmi versengést.”
Az európaiakkal ellentétben az amerikaiak megértették, hogy a katonai kiadások nemcsak a „védelmet” szolgálják, hanem egyúttal a csúcstechnológiai civil szektor fő hajtóerejét is alkotják.
Európai fölény a polgári repülőgépgyártásban
Az európai fejlesztésű Airbus megtépázta az amerikai Boeing szárnyait. Ebben az évben az európai repülőgépgyártó világelsővé vált a civil szektorban. Január óta 156 fix megrendelést gyűjtött be, míg a Boeing csak 81-et. „Az Airbus 300 gép értékesítésére számít ez évben és ezzel pofont ad a Boeingnek, amely első alkalommal veszíti el vezető szerepét a polgári repülőgépek piacán”, írja Delphine Denuit a Le Figaro gazdasági mellékletében. Ami azonban még inkább feldühíti az amerikaiakat az az, hogy az utóbbi években már az amerikai légitársaságok is több Airbust rendeltek, mint Boeinget.
Abban a pillanatban, amikor a Concorde nyugdíjba vonul, a jövendő kétfedélzetű Airbus A 380, a világon valaha gyártott legnagyobb (550-800 ülőhelyes) és technológiailag legfejlettebb repülőgép az első repülése előtt két évvel már 124 rendelést regisztrált, ami példátlan a repülőgépgyártás történetében. Tekintettel arra, hogy immáron senki sem vásárol Boeing 747-est, az európai repülőgépgyár az A 380 és az A 340-600 típusú gépeivel gyakorlatilag monopolizálja az utasszállító óriásgépek világpiacát.
Hol tart a nagy európai Galileo-terv?
Az energiával és közlekedéssel kapcsolatos ügyekben illetékes európai biztos, Loyola de Palacio arról biztosította az európai közvéleményt, hogy az ambiciózus és rendkívül jelentős Galileo-programot végig viszik a megbuktatására törő amerikai acsarkodás ellenére is.
A Galileo egy tisztán európai fejlesztésű navigációs és helymeghatározó rendszer, amely meg fogja törni az amerikai GPS (Global Positionning System) monopóliumát és függetlenséget fog adni Európának egy alapvetően fontos területen. A Galileo-programról való lemond(at)ásunk az elkövetkező öt év két legfontosabb stratégiai prioritása között szerepel Washington elépzeléseiben. A közösségi költségvetés már 240 millió eurós előleget folyósított az egyenlítői pályán, 40 ezer kilométer magasságban, a Föld forgásával megegyező sebességgel mozgó, tehát fix helyzetű szatelliták megépítésére. Reméljük, hogy ez egyszer az európai akarat nem fog meghajolni.
(Ford.: G.I.) MD 2003. X. 9.
Linkek:
Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)
Február 5.
1526. február 5. A párizsi parlament az egyház kérésére ismét megtiltja a Biblia franciára fordítását. Akkoriban a „Szent Biblia”, „az Úr szava” az egész katolikus világban a latin nyelvű tiltott könyvek jegyzékén szerepelt, a modern nyelveken történő kiadását pedig még inkább tilalmazták abból a meggondolásból, hogy az egyház magának tarthassa fenn az isten szavainak interpretálásában érvényesülő monopóliumát. (Vö. 1816. június 13.; 1897. január 25.)
1971. február 5. Szovjetunióbeli száműzetésében meghal Rákosi alias Rosenfeld Mátyás, Magyarország egykori kommunista diktátora, a nevéhez fűződő korszak törvénytelenségeinek legfőbb felelőse.
2003. február 5. „Izrael megerősítése nagyon nagymértékben eset latba az iraki háború megindoklásában. Ez az érv egy része, amely nem meri kimondani a nevét, a Bush-kormány neokonzervatív klikkje és az amerikai zsidó közösség számos vezetője által csöndesen dédelgetett agyrém”, írja Joe Klein, a Time magazin neves zsidó kolumnistája a time.com honlapon. (Vö. 1991. február 15.; 1996. május 12.; 1998. március 24.; 2003. február 20.; 2003. április 9.)