Minden világos? (14.)

Elég szilárd az új Párizs-Berlin-Moszkva tengely?

A francia puha jobboldali kormány (az új jobboldal publicistái előszeretettel használják az őrült baloldal, „gauche folle”, illetve a puha jobboldal, „droite molle” kifejezést a jelenlegi francia politikai váltógazdálkodás parlamenti szereplőire - a ford. megj.) már megkezdte a visszatáncolást az iraki háború kapcsán tanúsított kezdeti angolszászellenes álláspontjához képest. Raffarin kormányfő örömét fejezte ki a gyors amerikai győzelem miatt, és a háború elleni tüntetéseket kritizálva arra szólított fel, hogy „ne legyen tévedés az ellenség tekintetében”. Chirac elnök, akit súlyosan érintett a Le Monde egyik felmérése, amely szerint három francia közül kettő Amerika-ellenes (főleg a helyi muzulmánok szavazata miatt), valamint a tüntetéseken látható Szaddám-képek és antiszemita jelszavak látványa, furcsa tornamutatványba kezdett. Mindez megerősít bennünket abban a hitünkben, hogy Chirac háborúellenes kijelentései kevésbé az amerikai hegemónia elleni fellépést, mint inkább a franciaországi arabok szimpátiájának megnyerését célozták. Az elnöki többség szenátorainak adott ebéden nyíltan az amerikaiak győzelmét kívánta, és emlékeztetett rá, hogy „a transzatlanti kapcsolatokat nem lehet veszélyeztetni”.
A németeknél sem sokkal jobb a helyzet. Doris Schröder, a kancellár felesége az egyik televíziós csatornán kijelentette, hogy „a háború néha szükséges, mivel végül Németországot is háború által szabadították fel Hitlertől”, miközben férje ugyanazon a napon a Bundestag előtt erősítette meg atlantista hitvallását: „Az Atlanti Szerződés mint kollektív védelmi és kölcsönös segítségnyújtási eszköz egyáltalán nem avult el”.
A washingtoni hegemóniával szembeni európai ellenállási tengely erőssége egyértelműen Moszkva. Dimitrij Rozogin, a Duma külügyi bizottságának vezetője a német Die Weltnek adott interjújában például kijelentette, hogy Oroszország meg akarja védeni Franciaországot és Németországot a „külső beavatkozásoktól”, és segítségükkel „eurázsiai szuperhatalmat” akar létrehozni (az amerikaiak lázálmát), amely sokkal hatékonyabb lenne, mint a jelenlegi tehetetlen Európai Unió és az Amerikának való alávetettséget szolgáló NATO. (Vajon miféle „külső beavatkozások” fenyegetik Európát? Amerika vagy az arab-mozlim világ részéről? Vagy mindkét részről?) Rozogin szavai teljesen szinkronban vannak Putyin legutóbbi kijelentéseivel: „Szándékunkban áll a Nagy Európával közös gazdasági térség létrehozásán munkálkodni”, amely egység szerinte Bresttől Vlagyivosztokig terjedne, magában foglalva az Európai Uniót, Ukrajnát, Belaruszt és Oroszországot. Az orosz elnök ugyanakkor szorgalmazta az „európai és orosz hadiipari együttműködés” elmélyítését.

Orosz katonai műveletek: vissza a jövőbe?

Az orosz hadsereg jelentős földi, tengeri és légi hadgyakorlatokat folytatott május végén, adta hírül a The Russian Journal Daily és a Nyezavisszimaja Gazeta. A műveletek az Egyesült Államok és Nagy-Britannia katonai célpontjai elleni atomcsapásokat szimuláltak. Vlagyimir Mihalkov vezérezredes, a légierő főparancsnoka 25 Tu 160, Tu 95MS és Tu 22MZ típusú stratégiai bombázót mozgósított. A háborús játék (a szövegben németül: kriegspiel - a ford. megj.) forgatókönyve szerint egy regionális konfliktus nyílt háborúba torkollik, amelybe Oroszország beavatkozik az angol-amerikaiak ellen. A hadgyakorlat az amerikai megfigyelő és lehallgató műholdak (Navstar GPS, Keyhole és Lacrosse rendszerek) elleni rakétatámadást is számításba veszi, a Pentagon megsüketítése és megvakítása céljából. A Nyezavisszimaja Gazeta szerint „az atom-tengeralattjárók amerikai repülőgép-hordozók megsemmisítését fogják szimulálni. (…) Az orosz vezérkar tanult az Irak elleni háborúból és meg akarja mutatni az USA-nak és szövetségeseinek, hogy elszántan visszavág minden nyugati fenyegetésre”. Az amerikai háborús gépezettel szembeni hátrányának kompenzálására Oroszország azonnali taktikai atomcsapásokat szándékozik alkalmazni, kizárólag katonai célpontok elleni középes hatótávolságú rakétákkal.
További következtezések levonására adhat okot az az információ, miszerint az előbbi hadművelet meghosszabbítását tervezik az indiai haditengerészet bevonásával a Perzsa-öbölben. A tervezett forgatókönyv az ún. Los Angeles-osztályú amerikai atom-tengeralattjárók felderítését és megsemmisítését, valamint ellenséges fregattok rakéták általi elsüllyesztését írja elő. Amint azt a Gazeta sokat sejtetően megjegyezte: „Ezeknek a hadgyakorlatoknak a programját Putyin elnök kérésére dolgozták ki.”

Európa demográfiai hanyatlása

A Bécsi Demográfiai Intézet megkondítja a vészharangot az európai népességcsökkenés miatt, és egy példátlan kataklizmát jósol, „amilyen még sohasem következett be idáig. Ezzel szembehelyezkedni annyit jelent, mint szembeúszni a népességöregedés és -csökkenés megfordíthatatlan jelenségének az árjával”, állítják a fatalista jelentés készítői, Wolfgang Lutz és Brian O’Neil.
Az európai születési ráta a legalacsonyabb a világon, asszonyonként 1,5 gyermek (csupán a generációk megújításához 2,1 gyermekre lenne szükség). Ha ez a szint tovább tart 2020-ig, akkor Európa 2100-ra 88 millió lakost veszítene. Ráadásul a terhességek egyre később következnek be, ami tovább növeli a deficitet. Az aktív keresők/nyugdíjasok aránya a mostani 4:1 helyett húsz éven belül 3:1 lesz, ami azzal a kockázattal jár, hogy csökken a gazdasági termelékenység, összeomlik a társadalombiztosítási rendszer és általános elszegényedés következik be.
A jelentés készítői természetesen nem ajánlanak semmiféle komoly natalista politikát, hanem a bevándorlást támogatják. A politikai korrektség parancsa erősebb, mint a kényszer, még ha életbevágó is…

És a megoldás?

Philip Bowring szerint (International Herald Tribune) „ha így megy tovább, 2050-re Európa lakossága 15 százalékkal csökken, 2100-ra pedig a jelenlegi felére esik. (…) Drákói intézkedések szükségeltetnek tehát az illegális vagy mediterrán bevándorlás ellen? Éppen ellenkezőleg. Minden hipotézis szerint muzulmán szomszédainknak Európa fő szállítóivá kell válniuk új vér és izom tekintetében. (…) Ahogy az Egyesült Államok, ugyanúgy Európa sem tartóztathatja fel a déli migrációs áradatot.” A szokásos szofizmus: Európa megszállása egyszerre kívánatos és elkerülhetetlen...
Két olasz kutató, Albert Alesina, a Harvard közgazdász professzora és kollégája, Francesco Giavazzi, a milánói Bocconi Egyetemről viszont éppen az Egyesült Államok által inspirált megoldást javasolja, ahol a születési arányszám jóval magasabb, mint Európában. Szerintük le kellene csökkenteni a túlzott lakbéreket és megnyitni a lakáshitel-piacot. Egy amerikai pár számára ugyanis sokkal könnyebb kölcsönből házat vásárolni, mint az európai fiatalok számára. Ráadásul az amerikai bérlakáspiac is sokkal rugalmasabb. Harmadrészt pedig jelentősen csökkenteni kell az adókat. „Ördögi kör alakult ki: a magas jövedelemadók nem kedveznek a munkahelyteremtésnek és a kevés munkahely nem bátorítja a gyermekvállalási kedvet. A kevesebb gyermek miatt azonban magasabb a jövedelemadó szintje, hogy támogatni lehessen a nyugdíjasok növekvő seregét”, írják, majd még hozzáteszik: „Günter Grass azt a címet adta egyik regényének, hogy Gyermekeket fejenként vagy meghalnak a németek. Nem tudta, hogy képzeletének mennyire is igaza lesz három évtized múlva”.

Az iraki háború deliráns igazolása…

Gyakran mondták, hogy az angol-amerikaiak azzal igazolják a Szaddám Huszein elleni háborút, hogy az iraki elnök úgymond egy „kis Hitler” volt. Az amerikai neokonzervatívokhoz és a brit újimperialistákhoz közel álló angol történész, Paul Johnson végigmegy a nevetségesség és a hazugság útján, amint azt a Wall Street Journalban megjelent „delíriuma” is bizonyítja: „Tévedés azzal érvelni, hogy Irak egy kicsi állam: Szaddám négyszer vagy ötször nagyobb romboló erővel rendelkezik, mint amekkorával Hitler rendelkezett 1939-ben vagy Sztálin a NATO létrehozásának pillanatában. Ha Szaddám eléri célját és atombombákra tud szert tenni, halálosztó kapacitása meghaladja Hitlerét és Sztálinét együttvéve.”

…és racionális ellenzése.

Patrick Buchanan írja a The American Conservative-ban: „egy neokonzervatív klikk, az Israeli Connection (izraeli kapcsolat) tagjai megpróbálják országunkat egy háborúsorozatba belesodorni, ami nem áll Amerika érdekében. (…) Azzal vádoljuk őket, hogy arroganciájuk, hübriszük és bellicizmusuk révén elidegenítették tőlünk barátainkat a mozlim világban és Nyugaton. Az eredmény az, hogy Amerika most elszigetelt.(…) Ők antiszemitizmussal vádolnak bennünket, vagyis azzal, hogy gyűlöljük a zsidókat, hitüket, örökségüket, történelmüket. Az igazság az, hogy akik ezt a vádat hangoztatják, azok ’szenvedélyesen kötődnek’ egy olyan nemzethez, amely nem a miénk, és ez arra készteti őket, hogy alárendeljék saját országuk érdekeit ez utóbbiénak és aszerint a feltételezés szerint cselekedjenek, hogy ami jó Izraelnek, az mindenképpen jó Amerikának is.”

(Ford.:G.I.) MD 2003. VIII. 20.

Linkek:

Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)