Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Az iszlám megtelepedése az Egyesült Államokban…
Az Egyesült Államokban évente 50 és 80 ezer közöttire tehető az iszlám hitre tértek száma. A szeptember 11-én történt terrortámadás mint egyfajta „Stockholm- szindróma” (a hóhér vagy a támadó iránti vonzalom) nemhogy lelassította volna, hanem éppen felgyorsította a folyamatot. Az 1209 amerikai mecset 87 százalékát az utóbbi 30 évben építették, az egynegyedét pedig az utóbbi tíz évben. A New York-i Iszlám Kulturális Központ híveinek több mint fele konvertita, többségükben néger, ázsiai és latínó. Az 5-8 milliónyi amerikai muzulmán 40 százaléka konvertita (tehát nem született muzulmán). Az Ázsiából és az arab világból eredő mohamedán bevándorlás növekedésével 2005-től a muzulmánok többen lesznek az Egyesült Államokban, mint a zsidók. 2001 szeptember 11. óta a Korán az egyik legkeresettebb könyv az amerikai piacon. Az amerikai konvertiták rendkívül puritánokká válnak és lekapcsolódnak az „erkölcstelen és dekadens” amerikai életmódról. A UPI hírügynökség szerint a Deaborn Heights-i mecset Iránból bevándorolt imámja egy márciusi szentbeszédében kijelentette, hogy „éppen úgy el fogjuk terjeszteni hitünk jó szavát Amerikában, mint ahogyan valaha ti küldtétek hittérítőiteket Afrikába”. A Pat Buchanan és Pat Robertson-féle nacionalisták úgy vélik, hogy a kormány jobban tenné, ha saját háza táján akadályozná meg az iszlám terjedését, ahelyett hogy neokolonialista katonai kampányokat folytat a Közel-Keleten.
…és mexikói invázió a déli határon.
Március óta egy fegyvertelen magánmilícia, a Civil Homeland Defense (Polgári Honvédelem) járőrözik Kaliforniában és Arizonában a mexikói határon, hogy feltartóztassa az illegális bevándorlókat. Ez a motorizált és pillanatnyilag 37 önkéntesből álló egység átadja a „behatolókat” (intruders) a határrendőrségnek (Border Patrol), amely kitoloncolja őket. A bevándorlók száma egyre nő, és egyre erőszakosabbak, ami gyakran közelharcot eredményez az erővel is amerikai földre lépni szándékozó mexikói csoportokkal. A hatóságok hallgatólagosan engedélyezik a milícia tevékenységét. Az elfogott határsértők azonban egyre gyakrabban inzultálják a milicistákat és a rendőröket, azt igérve, hogy úgyis visszajönnek. A teljes gőzzel új tagokat verbuváló CHD jelmondata: „Támogassuk a határőrséget határaink védelmében az invázió ellen!” Az amerikai nacionalisták azzal vádolják Arizona kormányzóját, Napolitanót és képviselőjét, Grijalvát, az Irak elleni háború lelkes támogatóit, hogy mindketten mexikói származásúak lévén valójában „árulók” és az illegális bevándorlók cinkosai, akik „inkább elküldik katonáinkat Mezopotámiába parádézni, minthogy megvédenék az inváziótól fenyegetett fehér Amerika déli határát”. Úgy vélik, hogy Vicente Fox mexikói elnök sokkal veszélyesebb, mint Szaddám Huszein volt. A dosszié tehát nyitva, és geopolitikailag egyre nagyobb súlya lesz a jövőben.
A zsidók is szorítóba lépnek az arab-muzulmán bevándorlás ellen
Az arabok részéről tapasztalható növekvő zsidóellenesség miatt ideológiai változás következett be a franciaországi zsidó közösségben, amint azt az Israel-Magazine-ban megjelentetett Eurabia, egy új civilizáció című cikk is bizonyítja: „Európa magukra hagyta a libanoni keresztényeket a palesztin mészárosokkal szemben és az iszlám világ keresztényeit a mozlimok üldözéseivel szemben. (…) Az európai demográfiai téren az Európai Unió bevándorláspolitikája bátorította Európa iszlamizálásának iszlámista óhaját. E bevándorlás valós méretét eltitkolták a közvélemény előtt. A bevándorlók kultúrájának a befogadó országokba történő exportálását a bevándorlók elidegeníthetetlen jogaként építették be az EU és az Arab Liga közötti megállapodásokba, ami példátlan a migrációk történetében. (…) Az antirasszizmus európai Saint-Justjei (élharcosai - a ford.megj.) sikeresen kiküszöböltek bármiféle vitát, ami az integrációt elutasító népesség bűnözésére és fanatizmusára utalt volna.”
A cikk szerzője, Bat Yé’or, a befolyásos Observatoire du monde juif egyik vezetője a zsidók és Európa közötti szolidaritás, az Izrael és Európa közötti szövetség tézisét védelmezi, sajnálkozik az európaiak arabbarátsága miatt és az alábbi szavakkal támad az általa főellenségnek tartott arab-iszlamizmusra: „A ’hitetlen’ zsidókeresztény kultúra megvetése az iszlám kultúra felsőbbrendűségének az állításában fejeződik ki, amely kultúrával állítólag alázatosan átitatódtak az európai tudósok. Ez az európai miniszterek által is talpnyaló módon ismételgetett abszurditás valójában az arab világ egyik vallási elvét alkotja, amely a ’hitetlenek’ civilizációjának semmiféle felsőbbrendűségét nem ismeri el. Az andalúz mítosz imádata helyettesíti a pusztító mozlim inváziók ismeretét”
Bat Yé’or még messzebb megy: „A ’70-es évektől kezdve az euro-arab párbeszéd gazdasági-politikai koncepciójába épített bevándorláspolitika többmilliós idegen kollektivitásoknak a laikus európai szövetbe való homogén betelepítését tervezte el, amely közösségek nem azért jöttek, hogy integrálódjanak, hanem hogy a jog eszközével a befogadó országokra kényszerítsék saját civilizációjukat. (…) A bevándorlás kezdete óta az integráció kizárt, noha az euro-arab párbeszéd az európai alkotmányok által biztosított jogokat követelt az arab bevándorlóknak, amelyeket ez utóbbiak visszautasítottak, minthogy a sarián nyugvó saját arab-iszlám kultúrájukkal kérkednek.”
Ez az elemzés, amelyet semleges és objektív módon mutatunk be, a zsidó közösség véleményének 90 százalékos kanyarát jelzi az arab-mozlim gyarmatosításra vonatkozóan. A tények nyomása alatt az ideológiák és a szokások mindig összeomlanak.
Miért omlott össze Irak, mint egy kártyavár?
A médiumok, a szakértők és a Pentagon tábornokai maguk is azt jósolták, hogy Rumsfeld stratégiája egy új Vietnamba, egy új Sztálingrádba torkollik, holott egy katonai sétának lehettünk a tanúi. Pedig feltételezték, hogy az irakiak védeni fogják „hazájukat”, nem úgy, mint az 1991-es hadműveletek során. A bombázások általi előkészület is nagyon rövid ideig tartott, és ténylegesen alig 30 ezer tengerészgyalogos nyomult Bagdad felé.
Az irakiak fantom-ellenállása a gyűlölt diktatúra védelmének elutasítása lenne vagy a fantasztikus amerikai technológiai fölény következménye? Részben igen, de a lényegi ok talán máshol keresendő, nevezetesen az etnikai és antropológiai tényezők oldalán. Az arabok ugyanis nem vietnamiak és nem csecsenek, és az irakiak éppen úgy nem a babiloniak leszármazottai, mint ahogyan a jelenlegi egyiptomiak sem az ókori egyiptomiaké. Irak könnyű elfoglalása (amely egyébként nem fog megoldani semmit) főleg azzal magyarázható, hogy az arab hagyomány, mentalitás és kultúra évszázadok óta teljesen képtelen a frontális háborúkra, ahogyan azt a Le Monde egyik helyi tudósítása is felfedte, amely Bagdadot védő iraki tiszteket is megszólaltatott, akik elmondták, hogy Bászra elestének hírére embereik azonnal dezertáltak. Semmi kitartás: a legkisebb kudarc, a legkisebb pánikhullám, és mindenki inal, mint a nyúl.
(Ford.: G.I.) MD 2003. VII. 31.
Linkek:
Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)
Február 5.
1526. február 5. A párizsi parlament az egyház kérésére ismét megtiltja a Biblia franciára fordítását. Akkoriban a „Szent Biblia”, „az Úr szava” az egész katolikus világban a latin nyelvű tiltott könyvek jegyzékén szerepelt, a modern nyelveken történő kiadását pedig még inkább tilalmazták abból a meggondolásból, hogy az egyház magának tarthassa fenn az isten szavainak interpretálásában érvényesülő monopóliumát. (Vö. 1816. június 13.; 1897. január 25.)
1971. február 5. Szovjetunióbeli száműzetésében meghal Rákosi alias Rosenfeld Mátyás, Magyarország egykori kommunista diktátora, a nevéhez fűződő korszak törvénytelenségeinek legfőbb felelőse.
2003. február 5. „Izrael megerősítése nagyon nagymértékben eset latba az iraki háború megindoklásában. Ez az érv egy része, amely nem meri kimondani a nevét, a Bush-kormány neokonzervatív klikkje és az amerikai zsidó közösség számos vezetője által csöndesen dédelgetett agyrém”, írja Joe Klein, a Time magazin neves zsidó kolumnistája a time.com honlapon. (Vö. 1991. február 15.; 1996. május 12.; 1998. március 24.; 2003. február 20.; 2003. április 9.)