Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Brit Amerika-ellenesség: új jelenség
Jelenleg éppen Nagy-Britanniában robban ki leghevesebben az Amerika-ellenesség (sajtó, tüntetések, anglikán egyház, politikai osztály stb.). Tony Blairt mindenütt „Amerika ölebének” (the America’s poodle) nevezik. A brit közvélemény végül is tudatára ébred, hogy a „dicsőséges királyság” már csak egykori tengerentúli gyarmatának protektorátusa? Az angolszász szolidaritás megingásának lehetünk tanúi? A The Daily Mirror nevű nagypéldányszámú bulvárlap erősen polémikus hangvételű országos kampányt folytatott az iraki háború ellen, „Állítsátok meg Busht, a zord prédikátort!” felkiáltással. A neves regényíró, John Le Carré valaha elképzelhetetlennek számító rohamot indított a tekintélyes The Times-ban: „Amerika egyik történelmileg őrült periódusába lépett, de ez a legrosszabb, amire emlékszem. Rosszabb, mint a maccarthyzmus, rosszabb, mint a Disznó-öböl, és hosszú távon potenciálisan károsabb, mint a vietnami háború. Ezt a háborút jóval bin-Laden Amerika-ellenes támadása előtt eltervezték. Az a célja, hogy elfeledtesse George W. Bush vitatott megválasztását, az Enron-botrányt, a már így is túlságosan gazdag emberek iránti favoritizmusát, a szegények és a környezet iránt tanúsított megvetését, Izrael-párti elfogultságát. (…) Az olaj a tét. Amerika katonai erejét akarja demonstrálni mindannyiunknak, Európának, Oroszországnak, Kínának, az őrülettel sújtott kis Észak-Koreának és az egész Közel-Keletnek (…) Ez a szánalmas Blair belerántott bennünket, briteket, egy olyan háborúba, amely évtizedekre megfertőzheti kapcsolatainkat Európával és a Közel-Kelettel.”
Izrael: ketyeg a demográfiai bomba
A történelemben a demográfia mindig meghatározóbb tényező volt, mint a hadseregek vagy a gazdagság. 1950-ben 1,37 milliónyi izraelit tartottak számon, köztük 167 ezer, tehát 12 százalék nem zsidót. 2001-ben 6,5 millió volt Izrael lakóinak száma, köztük 1,48 millió, vagyis 23 százalék nem zsidó (izraeli arab állampolgár). Jelenleg a (nem izraeli állampolgár) palesztinok száma 3,5 millió, szemben az 1967-es 950 ezerrel. Összességében a muzulmán arabok Izrael és a megszállt területek lakosságának felét képviselik, szemben az 1967-es 37 százaléknak. A héber állam nem zsidó lakossága megduplázódott 1960 óta, a tömeges zsidó bevándorlás ellenére is, amely azonban mára elapadt. A megszállt területek palesztin népessége 24 év alatt a négyszeresére növekedett. Mindez az arab demográfiai dinamizmus és az alacsony zsidó natalitás eredménye. Az aránytalanság csak nőni fog, mint valaha Koszovóban a szerbek hátrányára, nem is beszélve a szomszédos országok palesztin menekültjeiről, akik szintén „teljes gázzal” szaporodnak. Izraelben és a megszállt területeken az arabok 51 százaléka húsz éven aluli, míg a zsidóknál 34 százalék ez az arány. Ezzel az ütemmel 2025-ben, ha semmi nem változik, csupán Ciszjordániában és Gázában 7,4 millió arab fog élni, szemben a jelenlegi 3 és fél millióval. Az izraeli kormány nagyon is tisztában van ezzel, és nyugtalankodik is a demográfiai bomba miatt. Tudja, hogy húsz év múlva a hatmillió izraeli zsidót több mint százmillió muzulmán fogja körbe venni, és ráadásul Izrelben és a megszállt területeken is többségbe kerülnek az arabok. Ez pedig lehetetlenné teszi a „sündisznó” vagy az „erődítmény” katonai politikáját, és ugyanakkor egy nyilt háború esetén az atombomba mint végső eszköz bevetését is.
Szembeszállni Amerikával: szavak helyett tetteket!
A Nemzetközi Kapcsolatok Francia Intézetének (IFRI) egyik legutóbbi jelentése megkondítja a vészharangot Európa USA-val szembeni hátrányos helyzete miatt, amely különösen három területen, a demográfia, a techno-tudomány és a katonai képességek területén riasztó. Ezzel kapcsolatban írja Yves Messarovitch a Le Figaro Magazine-ban „Az erősebb törvénye” cím alatt: „Megkerülhetetlen igazság, hogy az Egyesült Államok és Európa (legalábbis a Franciaország és Németország által megtestesített Európa) szekezetileg eltérő utat választott. Amerika mindennap tovább erősíti ipari, pénzügyi és katonai potenciálját, több munkahelyet teremt, mint amennyit megszüntet, több szabadalmat nyújt be, többet dolgozik és végeredményben gazdagodik. Franciaország és Németország lényegében nehezen képes kilépni a munkahelyek megszüntetésének, az innováció gyöngeségének és a munka iránti hajlandóság hiányának a sémájából. Márpedig csakis az ezekből a betegségekből való kigyógyulásunk révén történhet meg diplomáciai és katonai szuverenitásunk visszahódítása. Egyik nem megy a másik nélkül.”
Hiába állítjuk, hogy Amerika ellen vagyunk a világpolitikában és hiába is próbálunk védekezni imperializmusa ellen, ha nem teremtjük meg az ehhez szükséges eszközöket. Csakis hatalmi tényezőként akarhatunk és tudhatunk rivalizálni vele. A pacifisták, környezetvédők, paleoszocialisták, „emberijogisták”, alterglobalisták és egyéb európai forrófejűek Amerika-ellenessége mindig csak nyálas romanticizmus, teljesen hatástalan és lírai verbalizmus marad, miközben Kína, amely Amerika leváltására készül, konkrét lépéseket tesz hatalma felépítésére. (Az „antiglobalisták” mint igazi kriptotrockisták végre felfogták, hogy ők nem is igazán a valaha kozmopolitizmusnak, univerzalizmusnak vagy internacionalizmusnak nevezett globalizmus ellen vannak, így aztán immáron alterglobalistáknak hívják magukat.)
Kadhafi ezredes: a török EU-tagság váratlan ellenzője
A Proche-Orient.info meglepődve közli a líbiai államfő „Törökország, bin-Laden híveinek trójai falova” c. cikkét, amelyben Kadhafi ezredes lebeszéli Európát Törökország befogadásáról. Miután megmagyarázza, hogy gazdaságilag abszurd egy Törökországhoz hasonló, fejletlen országot beléptetni az Európai Unióba, így folytatja: „Mi történne, ha törökök ezrei bin-Laden követői lennének, vagy Omar molla és klikkjének hívei. Jelenleg ugyanis ez a helyzet. Márpedig ezek az emberek azt gondolják, hogy Európa hitetlen és nem érdemel mást, csak a kard általi meghódítást. (…) A török iszlamisták, valamint bin-Laden híveinek európai stratégiája muzulmán állam újjászületését célozza Albániában és Boszniában, ahonnan kiindulva szembeszállhatnak a pogány Európával, és új iszlám frontot hozhatnak létre, amely az egész mozlim világ támogatásával arra kényszerítené Európát, hogy térjen meg vagy fizessen adót, ahogy azt a Korán előírja.” A líbiai Dzsamahirija vezetője világosan elhatárolódik tehát az iszlamizmustól…
Héja mondja menyétre, hogy nagyfejű
Az izraeli-amerikai PR-ügynökség, a Benador Associates washingtoni szemináriumán mondta Richard Perle, az amerikai neokonzervatívok (a G. Faye által használt francia rövidítéssel: „neocons”, vagyis újhülyék - a ford. megj.) egyik héjája, a Pentagonban működő védelempolitikai konzultatív tanács volt elnöke, a Nemzeti Biztonsági Ügyek Zsidó Intézetének vezetője és a Jerusalem Post igazgatója: „Régóta gondolom, hogy léteznek Franciaországban olyan erők, amelyek igyekeznek csökkenteni az amerikaiak szerepét a világban, ami sokkal zavaróbb, mint a német kancellár kijelentései, amelyeket saját népének többsége is elutasított. (…) Franciaország és Németország alkotja az Alattomosok Tengelyét (szó szerint: Axis of Weasels, a Menyétek Tengelye), amely jelentős kárt okoz az Atlanti Szövetségnek. Franciaország többé már nem Amerika szövetségese, mint a múltban.”
(Ford.: G.I.) MD 2003. VII. 24.
Linkek:
Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (11.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)
Február 5.
1526. február 5. A párizsi parlament az egyház kérésére ismét megtiltja a Biblia franciára fordítását. Akkoriban a „Szent Biblia”, „az Úr szava” az egész katolikus világban a latin nyelvű tiltott könyvek jegyzékén szerepelt, a modern nyelveken történő kiadását pedig még inkább tilalmazták abból a meggondolásból, hogy az egyház magának tarthassa fenn az isten szavainak interpretálásában érvényesülő monopóliumát. (Vö. 1816. június 13.; 1897. január 25.)
1971. február 5. Szovjetunióbeli száműzetésében meghal Rákosi alias Rosenfeld Mátyás, Magyarország egykori kommunista diktátora, a nevéhez fűződő korszak törvénytelenségeinek legfőbb felelőse.
2003. február 5. „Izrael megerősítése nagyon nagymértékben eset latba az iraki háború megindoklásában. Ez az érv egy része, amely nem meri kimondani a nevét, a Bush-kormány neokonzervatív klikkje és az amerikai zsidó közösség számos vezetője által csöndesen dédelgetett agyrém”, írja Joe Klein, a Time magazin neves zsidó kolumnistája a time.com honlapon. (Vö. 1991. február 15.; 1996. május 12.; 1998. március 24.; 2003. február 20.; 2003. április 9.)