Minden világos? (11.)

USA: növekszik a vegyesfajú házasságkötések száma

Az Egyesült Államokban, ahol a vegyesfajú házasságkötések száma (még) nagyon alacsony, a már több mint egy évtizede folyó intenzív kampánnyal próbálják orvosolni ezt a botrányt, és rávenni a fehéreket a keveredésre. A vegyesházasságok száma ennek következtében a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest megduplázódott. A folyamatban a négerek 6, az ázsiaiak 40 százaléka érintett. Az amerikaiak 40 százalékának volt már szexuális kapcsolata másfajú partnerrel. A New York Times, a liberális politikai korrektség, az intoleráns és etnomazochista antirasszista pátosz hivatalos orgánuma írja: „Egy olyan országban, amelyben mély marad a faji megosztottság, a fajok közötti szerelem mindezen bizonyítékai a végtelen reményt és a korlátok leomlását jelképezik. (…) A tudósok úgy vélik, hogy gyakorlatilag nem léteznek emberfajok, mivel a DNS különbözőségei csak a gének egy százalékát érintik a fajok között.” (A klasszikus érv, amely azt állítja, hogy ha „csupán” a gének egy százaléka különbözik a fajok között, ez azt jelenti, hogy a faji tényező marginális, nem több álokoskodásnál, mert az ember és a majom génjei például két százalékban különböznek. Tehát az ember és a majom majdnem hasonlóak? A fehérek és a négerek közötti egy százalékos különbözőség ellenben nagy jelentőségű, mert a viselkedést strukturáló géneket érinti.)
Néhány tény és szám: a Legfelső Bíróság 1967-ben törölte el a fehérek és feketék közötti házasságokat tíltó törvényeket 42 államban. Ami valaha elképzelhetetlen volt, a Legfelső Bíróság fekete bőrű bírájának, Clarence Thomasnak ma fehér felesége van. (Valójában egy negyed mulattról van szó, mint Colin Powell vagy Condoleeza Rice, vagyis a vezető osztályokba bekerülni képes „feketék” döntő többsége.) Nemrég jelent meg a harvardi jogász, Randall Kennedy vegyesházasságokat népszerűsítő könyve Fajközi intimitások (Interracial Intimacies) címmel, amelyben ez olvasható: „A szegregációpárti rasszisták attól féltek, hogy a feketéknek adott jogegyenlőség ahhoz vezet, hogy a fekete férfiak fehér nőket vesznek feleségül. A próféta szólt belőlük, és tökéletesen igazuk lett. Éppen ez történik és ez nagyszerű dolog”. Végkövetkeztetésként hozzáteszi, hogy a fehér amerikaiak eme „elkorcsosulása” (mongrelisation), amitől a szegregácionisták féltek, nagyon pozitív dolog, mert eltünteti a „tiszta” fajokat, különösen a fehéreket. Természetesen nem tesz célzást a zsidókra, akik bölcsen és következetesen továbbra is harcolnak a vegyesházasságok ellen.

Izrael: a segélyezettség diszkrét bája

A USAID, a Peace and Justice Program és a Washington Report on Middle East Affairs számításai szerint (2002 december) a héber állam 1947 és 2002 között 175,8 milliárd dollár közvetlen segélyben részesült az USA részéről, vagyis az amerikai külső támogatás 33 százalékát a világ népességének 0,1 százaléka kapta meg. Ugyanebben az időszakban Németország 72 milliárd dolárt fizetett Izraelnek (közvetlen segélyek, és „jóvátétel” formájában), a svájci, német, olasz és francia cégek és bankok pedig további 32 milliárdot. Mindösszesen Izrael 5 milliárd dollárt kapott évente 55 év óta. E nélkül a héber állam már nem létezne.

Amerikai stratégia az EU ellen

Az USA, ha már nem tudja megakadályozni az európai egyesülést, amely hegemóniáját fenyegetheti, minden eszközzel igyekszik megfosztani azt lényegétől. Ezt a célt szolgálja Törökország felvételének a követelése és a „trójai falóként” elképzelt új közép-európai exkommunista belépők amerikanizálása és NATÓ-sítása. Doris Neujahr (Junge Freiheit) szerint „az amerikaiak stratégiai célja Európa totális megbénítása. Külön-külön sohasem lesz képes egyetlen európai ország sem szembeszállni az amerikai kolosszussal és komoly ellensúlyt alkotni, miközben egy egyesült Európa sikeresen ellenállhatna és alternatívát jelenthetne. Egy ilyen perspektívában az európai érdekellentétek és belső irígységek puszta kicsinyességek és a múlt maradványai.”

Miért akar Törökország belépni az Európai Unióba?

Számos válasz van erre a kérdésre, amelyekben különböző érdekek konvergálnak Európa gyöngítése, sőt lerombolása céljából. Fejlődő országként Törökországnak érdekében áll részesülni az európai szubvenciók mannájából. Különböző gazdasági és mezőgazdasági lobbik ténykednek ilyen értelemben 15 éve, elsősorban az olcsó török munkaerő tömeges európai exportjára bazírozva. A katonák azt képzelik, hogy az EU-hoz csatlakoztatva Törökország „elnyugatosodik”, ami gyöngíti az iszlamistákat. Stupid számítás, ugyanis éppenhogy az EU lesz az, amely ezáltal még inkább iszlamizálódik majd. A nemrég hatalomra jutott, látszólag mérséket iszlamisták az EU-ba való tömeges török bevándorlással akarják növelni a mozlim jelenlétet Európában, amely újabb lépés a kontinens általános iszlamizációja felé. Az USA igyekszik erőltetni Törökország EU-ba való beléptetését, hogy „eleurópátlanítsa” Európát (2020-ban Törökországnak, demográfiai okokból, több képviselője lesz Strasbourgban, mint Németországnak), és feloldja identitását. E mellett Törökországnak mint a NATO oszlopos tagjának a belépése még inkább alá fogja vetni a kontinenst az Egyesült Államok kénye-kedvének. Az Ankarával rendkívül szívélyes viszonyt ápoló Izrael is ebben az irányban presszionál. A német szociáldemokraták és zöldek szeretnék megsokszorozni a naturalizált török szavazók számát (már most 471 ezer), akik 75 százalékban rájuk szavaznak. Undorító és szűk látókörű választási számítás ez, mivel a „német-törökök” saját pártot fognak létrehozni, miután anyaországuk csatlakozott az EU-hoz.
Gyávaságból egyetlen európai kormány sem mer szembeszállni Törökországgal (még a Nemzeti Szövetséget magában foglaló olasz sem), noha magánemberként a politikusok rettegnek a törökök belépésétől. Természetesen senki sem óhajt népszavazást ajánlani az európaiaknak, amely tömeges és egyértelmű „nem”-et eredményezne. Emlékezzünk Jacques Chirac magatartására, aki Giscard d’Estaing „törökellenességét” megkontrázva sietett leszögezni, hogy „Törökországnak megvan a maga helye Európában”, amihez papagája, Raffarin miniszterelnök hozzátette: „A francia kormány nem ért egyet Giscard d’Estaing állításával, miszerint Törökország nem európai ország.”

Az imámok Európa meghódítására buzdítják híveiket

Juszuf al-Karadhawi, az arab világ egyik legbefolyásosabb szunnita vallási vezetője a katari al-Dzsazíra televízió által is sugárzott múlt év december 13-i szentbeszédében kijelentette, hogy „a hódító iszlám győzedelmes lesz Európában”. Majd az interneten pontosított: „Mohamed próféta előre látta, hogy Heraklész városa, Konstantinápoly előbb lesz meghódítva, mint Róma. Ez be is következett Mohamed ben Murad által, 1453-ban. Itália fővárosának a nevét Rómáról Romiyyára változtatjuk, mert reméljük és hisszük, hogy azt is meg fogjuk hódítani.” A szaúd-arábiai prédikátor, Mohamed ben Abd al-Ramanal-Arifi kijelentette a Re Fahad Akadémia mecsetjében, hogy „ellenőrizni fogjuk Vatikán területét, ellenőrizni fogjuk Rómát és győzelemre visszük ott is az iszlámot”. A szaúd-arábiai Kobar al-Nour mecsetjében mondott prédikációjában Seik Nasszer Mohamed al-Nasszer is megerősítette, hogy Konstantinápoly bevétele után Róma következik: „A ’második hódítás’, Róma elfoglalása végre lesz hajtva, mert elkerülhetetlen”. Azt is hozzátette, hogy „Konstantinápolyt is újra meg kell hódítani”, reiszlamizálva Törökországot egy integrista irányban. Al-Nasszer szerint „vannak jelek, hogy Isztambul egy iszlám állam kezébe kerül”. A jeruzsálemi al-Aksza nagymecsetben elmondott szentbeszédében Juszef Szalameh, aki az Iszlám Ügyek és a Hit miniszterhelyettese a Palesztin Hatóságnál, megmagyarázta, hogy „azok, akik azt képzelik, hogy az iszlám befejezte terjeszkedését Konstantinápoly bevételével, tévednek”. Megerősítette, hogy a Koránnak megfelelően az iszlám expanziójának nincsenek határai és a következő szakasz Európa meghódítása lesz, majd jó mozlimként azzal fejezte be, hogy „az iszlám terjeszkedése akkor ér véget, amikor vége lesz a világnak, amikor kialszik a Nap és kihunynak a csillagok”.
Mohamed Abd El-Karim imám a szudáni Karthum nagymecsetjében a múlt év decemberében prédikálta: „a próféta azt akarta, hogy meghódítsuk Konstantinápolyt, a keleti kereszténység fővárosát, miután megtámadtuk Perzsiát, Indiát és Kínát. A jövőben új és hatalmas offenzívák és terjeszkedések válnak szükségessé a mozlimok számára, amelyek során meg lesz hódítva Róma”. Ezek a szavak nem iszlamista „szélsőségesektől” vagy marginális elemektől erednek, hanem a muzulmán világ, gyakran „mérsékeltnek” tartott nemzetközi főtekintélyeitől. Mit gondolnak erről a „laikus és toleráns iszlám” barátai és az iszlám terjeszkedés iránt gyakran cinkos elnézést tanúsító katolikus főpapok? És mit gondolnak a nacionalista miliő egyes hallucinálói, a palesztin ügy fanatikus támogatói, akik úgy tesznek, mintha az iszlám nem fenyegetné Európát, ahogy a sok millió, 90 százalékban muzulmán bevándorló sem?

Zavarbaejtő pápai magatartás

A Szentszékhez akkreditált nagyköveteknek szánt újévi jókívánságai alkalmával II. János Pál azt mondta, hogy az oroszországi katolikusok helyzete „nagy szenvedést” okoz neki. Nem mintha üldöznék őket, de az ortodox egyház nyomására egyes katolikus közösségek adminisztratív zaklatásoknak voltak kitéve. Felszólítva az orosz hatóságokat, hogy „vessenek véget ennek a válságnak”, a pápa azzal zárta, hogy „az orosz katolikusok úgy akarnak élni, mint testvéreik a világ többi részén, ugyanazzal a szabadsággal és méltósággal”. Nos, egyáltalán nem ilyen rózsás a világ többi katolikusának a helyzete. Észak-Nigériában, Szudánban és a Fülöp-szigeteken üldözik és gyilkolják őket, elnyomásnak és diszkriminációnak vannak kitéve csaknem az egész Közel-Keleten, és fell kell tenniük maguknak a kérdést: miért nem kel soha a pápa a védelmükre? A válasz sajnos az, hogy a vatikáni diplomácia éppúgy, mint az európai kormányok, nem akar összekülönbözni az iszlámmal. A pápa annyit dícsért és reklámozott „nagy bátorsága”, amely szembeszállt a kommunizmussal is, odáig már nem terjed, hogy leleplezze a mozlimok keresztényüldözését. Elvégre Putyin „zaklatásai” sokkal súlyosabbak, nemde?

A reklám mint az uralkodó ideológia központi berendezése

Az uralkodó ideológia legfontosabb terjesztője manapság a reklám, különösen, amikor a multirasszializmusról (sokfajúság), a fajkeveredésről és az európai identitástudat összezavarásáról van szó. A reklámszakemberek a „toleranciáért vívott harcnak” nevezik ezt. A tónust a ’80-as évek végén az Eldoradó Ügynökség adta meg hírhedt Benetton-kampányával, amely az Amerika-imádat és a fajkeveredés kettős regiszterén játszott. Azóta is ugyanez az ideológiai tendencia érvényesül a „reklámcsinálók” körében. Megjegyzendő, hogy maguk az ügynökségek azok, amelyek a hírdetőket ebben az irányban befolyásolják, leginkább Franciaországban és Angliában. Ezen a területen a reklám támadási szögei: az afrikai típusú férfi fizikai valorizációja, az európai férfi feminizációja, a fehér nő/fekete férfi vegyespárok visszatérő szerepeltetése, a színes bőrű gyermekek „mosolygó/megható” képeinek elszaporodása.
A reklám azonban legutóbb megtett egy újabb lépést is: a kép általi szuggerálásból átlépett a közvetlen írásos propagandába, amint azt a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Szövetség által 2002 novemberében indított internetes verseny tanúsítja, amely a hazugság és dezinformáció csúcsait ostromolja. „A diszkrimináció elleni és a tolerancia előmozdítását szolgáló” reklámüzenetek válogatásáról van szó, és mint mindig, az etnomazochista és idegenbarát vulgáta terjesztése, az európai önazonosságtudattal szembeni intolerancia, és ami még súlyosabb, az iszlám alattomos promóciója lett az eredmény. (A valóságban a Vörös Félhold nem hajlandó segítséget nyújtani a nem muzulmánoknak, megfelelve a Korán előírásainak, amely előírja, hogy a könyörületesség csak az umma, vagyis a mozlim közösség tagjai között gyakorolható. Láthattuk ezt Koszovóban is, ahol a török Vörös Félhold nem segítette a szerb ortodox rászorulókat.)
Egy magyar ügynökség például bemutat egy embriót, azzal a felirattal, hogy „a természet nem különböztet meg, ön miért tenné?”, ami azt jelenti, hogy a természet nem különbözteti meg genetikailag a fajokat, holott ez nem más, mint a Liszenko-féle szovjet biológiához méltó otromba hazugság. Egy francia ügynökség azonban még ezen is túltesz. Három reklámszöveget ajánl beültetésre váró emberi szervek vagy transzfúziós vért tartalmazó zacskók képével, az alábbi formulával körítve: „Szüksége van rá, hogy éljen. A donor feketebőrű (homoszexuális vagy muzulmán). Ez alkalommal nem fog diszkriminálni”. A bűntudatra ébresztő üzenet világos: „ti, európai fehérek, megkülönböztetést alkalmaztok a feketékkel, a homoszexuálisokkal és a muzulmánokkal szemben, vagyis rasszisták vagytok, az eredendő bűnnel terheltek, nem úgy, mint a többiek. Gyakoroljatok hát bűnbánatot!” Noha a valóságban éppen ellenkezőleg, mindenütt azt tapasztalhatjuk, hogy a rasszista esetek többsége a bennszülött európaiakat sújtja; hogy az iszlám egyre több kiváltságban részesül; hogy a „homoszexuális közösség” egyfajta etikai felsőbbrendűséget vindikál magának és nyomásgyakorló csoportként viselkedik. A legelképesztőbb az, hogy ennek az orwelli intoxikációs montázsnak a kiagyalói abbéli igyekezetükben, hogy toleránsnak mutassák be az iszlámot, figyelmen kívül hagyják, hogy éppen számos mozlim országban garantálják azt, hogy a transzfúziós vér „igazhitűtől származik”!
Röviden, a reklám (az iskola és a média mellet) egyre inkább a kötelező ideológiai vulgáta nehéztüzérségének harmadik ütegeként viselkedik és ebben az értelemben túllép a saját területén, hogy behatoljon a politikai ideológiába, ami „normális dolog”, hiszen a cégek és különböző szervezetek nemcsak az ügyfeleiknek, hanem a Rendszernek is el akarják adni magukat. Egy olyan vállalkozás ugyanis, amely „antirasszizmust” és „politikailag korrekt kommunikációt” tanúsít, sokkal kevésbé sérülékeny az igazságszolgáltatással és a különböző hatóságokkal szemben, és különböző „toleranciákban” részesül. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy ez az egyre kevésbé kifinomult, egyre durvább, a valóságtól, a társadalmi evidenciától egyre jobban elszakadó hatalmas propagandaművelet el is éri célját. Különösen a három fő propaganda-tengely („iszlám=tolerancia”, „raszizmus=európai bűn”, „bűnözés és bevándorlás, nincs kapcsolat”) a legügyetlenebb, mert hülyébbnek tételezi fel a közönséget, mint amilyen az a valóságban. A virtuális urai, akár sztálinisták, akár liberál-demokraták, mindig elfelejtkeznek a valóság visszatéréséről.

(Ford.: G.I.) MD 2003. IX. 25.

Linkek:

Minden világos? (1.)
Minden világos? (2.)
Minden világos? (3.)
Minden világos? (4.)
Minden világos? (5.)
Minden világos? (6.)
Minden világos? (7.)
Minden világos? (8.)
Minden világos? (9.)
Minden világos? (10.)
Minden világos? (12.)
Minden világos? (13.)
Minden világos? (14.)
Minden világos? (15.)
Minden világos? (16.)
Minden világos? (17.)
Minden világos? (18.)
Minden világos? (19.)
Minden világos? (20.)
Minden világos? (21.)
Minden világos? (22.)
Minden világos? (23.)