Egy állítás nem attól igaz, hogy hangos, és nem attól hamis, hogy kényelmetlen.

Nem jó dolog, ha egy csapat egyetért?

Az egyetértés a vita végén jó jel, az elején figyelmeztető jel. A gond nem a konszenzus, hanem az, ha a kételyt senki sem mondja ki, mert félti tőle a csapat egységét.

Nem bagatellizáljuk így a valós kockázatokat?

Épp ellenkezőleg. Az abszolút szám teszi lehetővé, hogy a valóban nagy kockázatot megkülönböztessük a kicsitől. Aki mindkettőt ugyanazzal a riadó hangon közli, az a fontosat is elfedi.

Nincs erre időm minden cikknél. Akkor mit csináljak?

Elég a két leggyorsabb kérdés: ki a szerző, és honnan tudja. Ha erre a cikk maga nem ad választ, az már önmagában információ.

Ha mindenki torzít, akkor az Antidogma elemzései is torzak?

Igen, ez a kockázat nálunk is megvan. Ezért kérdezünk rá a legerősebb ellenvetésre minden cikk végén, és ezért javítjuk a szöveget, ha jobb érv érkezik.

Akkor a korreláció soha nem bizonyít semmit?

Önmagában nem bizonyít okságot, de fontos nyom. Ha erős, ismétlődik, van hihető mechanizmusa, és a lehetséges zavaró tényezőket kizárták, már komoly érv. A dohányzás és a tüdőrák kapcsolata is így vált bizonyítottá.

Nem lehet mindent teljes terjedelmében idézni. Akkor minden rövidítés manipuláció?

Nem. A rövidítés akkor tisztességes, ha a kihagyás nem változtat az értelmen, és ha az eredeti elérhető. A teszt egyszerű: a szerző egyetértene-e azzal, amit a rövidített változat neki tulajdonít?

A történelmet nem a győztesek írják?

Részben a beszámolókat igen, a bizonyítékokat nem. A levéltári iratok, tárgyi leletek, a különböző oldalak tanúvallomásai és a demográfiai adatok együtt olyan hálót adnak, amelyet egyetlen szereplő sem tud utólag átszőni.

Valódi összeesküvések is voltak. Akkor miért gyanús minden?

Nem minden gyanús. A valódi összeesküvéseket jellemzően iratok, tanúk és bírósági eljárások tárták fel, vagyis cáfolható állításokból lettek bizonyított tények. A különbség a bizonyítás módjában van, nem a témában.

Nem válik az érvelési hibák emlegetése is egyfajta vitatrükkvé?

De, ha az érv helyett csak a címkét mondjuk ki. Ennek is van neve: a hibából hibára következtetés. Attól, hogy egy érvelés hibás, a következtetése még lehet igaz.

Nem elitizmus, ha a szakértőknek jobban hiszünk, mint a józan észnek?

A józan ész jó kiindulópont, de rossz mérőeszköz ott, ahol a jelenség nem látható szabad szemmel, például a járványtanban vagy a klímakutatásban. A szakmai konszenzus nem tévedhetetlen, de a legjobb rendelkezésre álló becslés.

Ha mindenben kételkedünk, nem bénul meg minden döntés?

A módszeres kétely arányos: a mindennapi állításoknál gyors, a súlyos és meglepő állításoknál alapos. Nem a döntést halasztja el, hanem a vakon elfogadást.

Nem mindegy, ha a film legalább felkelti az érdeklődést a téma iránt?

Az érdeklődés felkeltése valódi érdem. A gond akkor van, ha a néző a filmet tekinti a forrásnak, és soha nem jut el a könyvekhez. A jó történelmi film után érdemes utánaolvasni, mi volt igaz belőle.

Ha ennyi kockázat van, miért vásárol bárki ott?

Mert sok terméket máshol nem, vagy csak többszörös áron lehet beszerezni. A kockázat kezelhető: kis tétel, ellenőrzött eladó, a vevővédelmi határidők betartása. Aki ezt tudja, tudatosan dönthet.

Nem egyszerűbb a bankra bízni, mennyit adhat?

A bank azt vizsgálja, vissza tudjuk-e fizetni, nem azt, hogy érdemes-e felvennünk. A két kérdés nem ugyanaz, és a másodikra csak mi tudunk válaszolni.