Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Belépés

Gazdag István: Louis-Ferdinand Céline és Kevin MacDonald: az ér(d)em két oldala

Louis-Ferdinand Céline, a XX. század legjelentősebb francia írója és Kevin MacDonald, a California Egyetem kortárs pszichológiatanára... Vajon mi lehet bennük a közös? Nos hát, mindketten meghatározó módon járultak hozzá a modernitás par excellence tabutémájának elemzéséhez, amikor a maguk nonkonformista módján arra keresték a választ, hogy a zsidóknak hogyan sikerült ilyen mértékben elhatalmasodniuk az árja/fehér emberiségen. Diagnózisuk gyakorlatilag egybevág, ami nem csoda, hiszen mindketten rájöttek (Nietzsche nyomán szabadon), hogy fejétől bűzlik a hal, ti. judaizmustól a kereszténység...

"Péter és Pál vallása a férfias fajoknak, a gyűlölt árja fajoknak propagálva nagyszerű munkát végzett, a bölcsőtől kezdve koldusokká, alemberekké foszlatta szét az alávetett népeket, a keresztény irodalomtól megrészegített hordákat, mint lázas zavarodottakat uszítva őket a szent lepel, mágikus ostyák keresésére, örökre elhagyván isteneiket, lelkesítő vallásaikat, vérükből és fajukból származó isteneiket.

És ez nem minden. A bűnök bűneként a katolikus vallás volt az egész történelmünk során a nagy kerítő, a nagy fajkeverő, a romlottak nagy ellátója (az összes szentséggel leöntve), a megszállott fertőző.

A tizenkét zsidó által alapított katolikus vallás büszkén fogja eljátszani teljes szerepét, amikor majd eltűnünk az óriási förgeteg, a látóhatáron készülődő hatalmas ázsiai bordély hullámai alatt.

Az a szomorú igazság, hogy az árja mindig csak mások vallását tudta szeretni, bálványozni, sohasem volt saját vallása, fehér vallása.

Amit a szíve mélyén imád, a hitét, a legrosszabb ellenségei szállították neki.

Normális, hogy beledöglik. Az ellenkezője lenne a csoda."

(Louis-Ferdinand Céline, Les beaux draps, 1941)

Ami pedig Kevin MacDonaldot illeti, neki az ún. evolucionista pszichológia (Konrad Lorenz, Karl von Frisch, Nikolaas Tinbergen) híveként volt bátorsága ahhoz, hogy a judaizmusra alkalmazza azt.

Elméletében a zsidókat egy "evolucionista stratégiai csoportként" definiálja, amely az évezredek során egészen páratlan verbális intelligenciát fejlesztett ki, és egy olyan etnocentrizmust (faji önközpontúságot), amely a fehéreknek sohasem volt. Ugyanakkor egy szigorú endogámikus eugenizmus (beltenyészeti fajjavítás) révén, amely a többieknek szintén tilos volt, sikerült felülmúlniuk a fehér népeket az anyagi javak hajhászása terén, miközben (előbb a kereszténység, majd a soá-vallás segítségével) rossz lelkiismeretet és bűntudatot keltettek bennük, arról győzve meg őket, hogy mindez történelmi barbarizmusuk váltságdíja. Ezzel a retorikával, amelyet a totális ellenőrzésük alatt lévő média-hidra terjeszt mindenhol, két mechanizmust kényszerítettek ki az európai és amerikai fehér többség biológiai eltűnésének felgyorsítására: a fajkeveredést és a tömeges bevándorlást.

MacDonald szerint, « az az alternatíva, amellyel az európaiak a nyugati világ egészében szembesülnek, rendkívül sérülékeny helyzetbe hozza őket, amelyben a sorsukat más népek fogják diktálni, köztük olyanok, amelyek zsigeri történelmi gyűlöletet táplálnak irántuk. Az, hogy maguk az európaiak propagálják a saját kisemmizésüket, az őrület netovábbja - egy kataklizma nagyságú történelmi eltévelyedés.»

Ma történt

Február 23.
303. február 23. Diocletianus római császár kiadja a keresztények üldözését elrendelő első hivatalos ediktumot. A keresztényeket nem vallásos meggyőződésük, hanem a közrend elleni ismételt támadásaik, a többi kultusszal szemben megnyilvánuló agresszivitásuk és az államhatalommal szembeni ellenállásuk miatt üldözték. A császár által kezdeményezett (és Galerius által 311. április 30-án visszavont) intézkedés mindössze 8 év, két hónap és hét napig volt érvényben, de azt eredményezte, hogy a keresztények többsége megtagadta vallását. Ezt maguk a korabeli keresztény szerzők is elismerik, „lapsi” névvel illetve azokat az egykori hittestvéreiket, akik visszaestek a „démonok kultuszába”.

1546. február 23. Kálvin levelet ír Farelnek, amelyben Szervet Mihályról szólva kijelenti: „Ha idejön, és az én befolyásom nyom valamit a latba, élve innen el nem engedem”. (Vö. 1553. október 27.)

1737. február 23. A személye elleni „rágalmazó és lázító írások” miatt XII. Kelemen pápa Rómában lefejezteti Enrico Trivellit

1948. február 23. A német tábornokok perében elnöklő Charles F. Wennersturm bíró a The Chicago Tribune-nak nyilatkozva kijelenti: „Ha hét hónappal ezelőtt tudom, amit ma tudok, nem jöttem volna ide. (…) Az egész itteni légkör beteges… Olyan ügyvédeket, hivatalnokokat, tolmácsokat és vizsgálókat alkalmaznak, akiknek háttere az Európa iránti gyűlöletbe és előítéletekbe ágyazódott”. Wennersturm azzal az érzéssel hagyta el Nürnberget, hogy „ott az igazságot lábbal taposták”. (Vö. 1948. január 9.; 1949. május 20.)

2008. február 23. Több mint két évtizedes polgárháború után végleges (?) tűzszünetet köt egymással Yoweri Museveni ugandai elnök kormánya és az egykori ministránsfú, Joseph Kony által vezetett Úr Ellenállási Hadserege (LRA), amely egy keresztény „istenállam” létrehozásáért harcolt, és ennek keretében több tízezer gyermeket rabolt el "janicsárnak", illetve szexrabszolgának. A konfliktusban tízezrek haltak meg, mintegy kétmillióan pedig földönfutóvá váltak.