Louis-Ferdinand Céline : "A fehér ember hagyta, hogy az egyház megrontsa..."

"A szex. Ezért harcolunk... mindenki fel akarja falni a másikat. Ezért rettegnek (a fehérek) a feketéktől. A fekete erős! Tele van erővel! Ő fog felülkerekedni. Ezért félnek tőle... ez az ő ideje most, túl sokan vannak, megmutatja az izmait... A fehér megrémült... puhány. Túlságosan sokáig volt egészen magasan... a szag bűzlik a tetőn, és a fekete érzi ezt, és várja, hogy felülkerekedjen... most már nem kell sokáig várnia.

Ez a sárga korszaka... a fekete és a fehér összekeveredik, és a sárga fog uralkodni, ez minden... Ez egy biológiai tény, ha a fekete és a fehér összekeveredik, akkor a sárga kerül ki győztesen, ez minden... kétszáz év múlva, ha valaki megnézi a fehér ember szobrát, meg fogja kérdezni, hogy egy ilyen furcsa dolog létezett-e valaha, azt a választ fogja kapni, hogy nem, ez bizonyára csak festmény.

Íme a válasz! A fehér ember a múlt... neki már annyi, kimúlt! Valami új fog jönni. Itt mindnyájan csak beszélnek, de nem tudnak semmit... menjenek csak el oda, és utána beszéljenek... ott egészen más, én voltam Afrikában, én tudom, hogy mi van ott: a feketék erősek és tudják, hogy hova tartanak... A fehér ember túl sokáig dugta a fejét a szárnya alá, hagyta, hogy az egyház megrontsa, mindenki belekerült... nem volt jogunk ilyesmit mondani... a pápa szemmel tart, vigyázz, ne mondj semmit! Isten megtiltja... Ez bűn... keresztre leszel feszítve... maradj nyugton... ne mozdulj, légy jó kutya... ne ugass... ne harapj... itt a pástétomod... kussolj!

(A fehérekben) nincs semmi... olyanok, mint az ökrök... ahhoz, hogy szórakoztassuk őket, csak meg kell lengetnünk valamit: csöcsöket, a patriotizmust, az egyházat... bármit, és már rá is ugranak. Nincs szükség valami nagy dologra, könnyen megy... mindig csak szórakozni akarnak, nekik semmi nem fontos... az élet nagyon könnyű."

Louis-Ferdinand Céline, Interview avec Robert Stromberg, 1961, “ A talk with L.-F. Céline “, Evergreen Review, [New-York (N.-Y.)] vol. V, n° 19, July-August 1961, pp. 102-107.)
______________________________________

«Le sexe. C’est pour ça qu’on se bat... chacun veut manger l’autre. C’est pour cela qu’ils redoutent les Noirs. Le Noir est fort ! Plein de force ! Il prendra le dessus. C’est pour cela qu’ils le redoutent... c’est le moment maintenant, ils sont trop nombreux, il montre ses muscles... le Blanc est effrayé... Il est mou. Il a été trop longtemps tout en haut... l’odeur pue sur le toit, et le Noir, il la perçoit, il la sent, et il attend de prendre le dessus... ça ne sera plus long maintenant.

C’est l’époque du Jaune... le Noir et le Blanc vont se mélanger et le Jaune va dominer, c’est tout. C’est un fait biologique, quand le Noir et le Blanc se mélangent, c’est le Jaune qui sort gagnant c’est tout... dans deux cents ans quelqu’un regardera une statue d’homme blanc et demandera si quelque chose d’aussi bizarre a jamais existé... quelqu’un répondra : non, ça doit être de la peinture. Voilà la réponse ! L’homme blanc est une chose du passé... il est déjà fini, éteint ! Quelque chose de nouveau va venir. Ils parlent tous ici, mais ils ne savent rien... qu’ils aillent là-bas et parlent ensuite... c’est une autre chanson là-bas, j’ai été en Afrique, je sais ce que c’est, ils sont forts, ils savent où ils vont... l’homme blanc s’est trop longtemps mis la tête sous l’aile, il a laissé l’Église le corrompre, tout le monde était pris... vous n’aviez pas le droit de dire quelque chose comme ça... le pape surveille, fais attention, ne dis rien ! Dieu interdit... Non, c’est un péché... tu vas être crucifié... reste tranquille... ne bouge pas, sois un bon chien... n’aboie pas... ne mords pas... voilà ta pâtée... ta gueule !
Ils n’ont rien en eux... ils sont comme des taureaux... pour les distraire, vous n’avez qu’à agiter quelque chose : des nichons, le patriotisme, l’Église... n’importe quoi en fait, ils sauteront. Il n’y a pas besoin de grand-chose, c’est facile... ils veulent toujours être distraits, rien n’a d’importance... la vie est très facile.»

Louis-Ferdinand Céline, Interview avec Robert Stromberg, 1961, “ A talk with L.-F. Céline “, Evergreen Review, [New-York (N.-Y.)] vol. V, n° 19, July-August 1961, pp. 102-107.)

A teljes interjú angolul ld. http://www.antidogma.hu/node/3294