Bognár József: Szerény kérelem egy új nemzeti ünnep beiktatása tárgyában

Tisztelt Illetékes Hölgyek és Urak!

Alulírott, mint állítólag teljes jogú polgára a Magyar Köztársaságnak, egy szerény kérelemmel fordulok Önökhöz. Most, hogy túl vagyunk ünnepeik - számomra végtelennek tűnő és kissé fájdalmas - sorozatán. Hallom, Önök közül egyesek új állami ünnepek beiktatásán törik a fejüket. Természetesen nincs kifogásom ellene, hiszen jogállamban élnek és élek én is (?).

A hírek szerint katolikus polgártársaim augusztus 5-ét szeretnék állami ünneppé tenni. Nem törődve azzal, hogy még keresztyén testvéreik az ökumenikus szeretetben se egészen úgy lelkesednek Jézus anyjáért, mint ők. És lőn. Mert alighogy elhangzott a katolikus óhaj, a reformátusok is megjelöltek egy számukra kívánatos ünnepnapot, október 31-ét. Ettől viszont a katolikusok kaptak jogosan erős szívdobogást, mivel ez velük szemben volt övön aluli ötlet. Arról nem is beszélve, hogy ebben a nagy ökumenikus szeretetben a szerencsétlen unitáriusok - csak nem azért, mert egy magyar, Dávid Ferenc alapította? - se férnek bele semmilyen formában egy vacak "i" betű miatt.
Jó ideje nem tartozván e honi - szellemiségüket, erkölcsüket tekintve importált - kisebbségek egyikéhez sem, ezennel előállok én is egy - remélem - szerény kérelemmel. Csak meg ne bántsak senkit! Magamon kívül pedig csak pár száz embert képviselek, azokat is minden különösebb felhatalmazás nélkül. Vagyis a többi kisebbséghez viszonyítva is igen kevesen vagyunk. Mentségünkre legyen mondva, hogy eddig - ezer éve - csendben voltunk, dézsmát sem szedtünk és állami támogatást sem kapunk. És miként Vajk-István idejében, úgy az elmúlt években is megelőztek minket az idegenek a privatizálásban. Ebből is látható, hogy túl sok bűn elkövetésére még lehetőségünk sem igen volt az elmúlt időkben.
Talán csak Vata ősapánk rakoncátlankodott kicsit, rá viszont mi igen büszkék vagyunk. Bár tudjuk, hogy tette mai szemmel nézve nem igazán Európáért-dolog volt, azért pedig csak szégyenkezve merem bevallani, hogy egy performance keretében szeretnénk az egykor akciót megismételni a közeljövőben. Talán ennyire még telik erőnkből.
Tehát kellő tisztelettel fordulok Önökhöz, hogy kaphassunk mi is legalább egy saját hivatalos ünnepnapot, amit igazán a magunkénak érezhetünk, konkrét ajánlataim is vannak, válogassanak közülük.
Szívem szerint lenne először is hivatalos ünnepe a négy évszakhoz kapcsolódó négy napforduló napja. Tudom, primitív, pogány szokás ez, de engem a természet rendje valahogy vonz. Aztán megemlékeznék őseimről is, például a legsikeresebbről, Atilláról. Javasolnám mondjuk születésének az időpontját. Ez, mint nyilván jól tudják, a mai időszámítás szerint 2003-ban már 1600 éves lesz. (A hónapot és a napot önökre bízom.) Szép idő ez az 1600 év, szebb, mint az 1000.
De lehetne ünnepnapja Árpád fejedelemnek is. Talán tudják, ő volt itt a hon(vissza)foglaló. Már ő is „csinált” itt országot. Vajk-István csak a fából vaskarikát találta fel. Még ha erről a "tanár úr" másként is vélekedik. És szívesen venném, ha a Bulcsú, Botond, Kun László is szóba kerülhetne az új leosztásnál. Ahogy Mátyás bécsi bevonulását is jó lenne évről-évre megünnepelni a sógorokkal együtt.
Viszont ismét szégyenkezve vallom be, hogy leginkább egy Vata-napra vágyom. Nekünk, csak magyaroknak, ez lenne a szabadság napja. Persze kellő alázatossággal egy gyásznapot is kérnék. Azon emlékeznénk meg halottainkról, mindenekelőtt Koppány fejedelemről. Bár tudom, hogy ez addig az Önök minden jó szándéka ellenére is lehetetlen, amíg a mai keresztények meg nem bocsátják nekünk, hogy annak idején az ő elődeik meggyilkolták Koppányt. Kérésem elbírálásakor esetleg egyszer velünk szemben is alkalmazni lehetne a keresztény, a szocialista és a polgári humanizmus elveit. A pápa egyszer már tőlünk is bocsánatot kérhetne: ezért is, meg a csángókért is.
Tudom, mindennek ára van. Így, ha megteszik, cserébe én is ígérek valamit. Mi, minden jelző (keresztény, liberális stb.) nélküli magyarok úgyis alig vagyunk, nem is szaporodunk. Ígérem, már csak néhány évtized, és maradéktalanul eltűnünk. Főleg, hogy nekünk még egy nyomorult, de azért whiskyvel jól ellátott rezervátumunk sincs, mint indián hitsorstársainknak. Arról nem is beszélve, hogy az itthon agyongyalázott iszlám Irán, a perzsa ősvallás, a zoroasztrianizmus híveinek parlamenti helyet is biztosít.
És higgyék el, tényleg csak rövid idő kérdése, s már semmi ésszerű oka nem lesz annak, hivatalosan is ne Mária-országának vagy valamiféle eurorégiónak, esetleg Új-Izraelnek nevezzék egykor szabad hazánkat.
Kérem megértésüket tisztelt hölgyek és urak. A haldoklónak az Önök jobb- és balközép etikája szerint is illik teljesíteni e szerény végakaratát.