Bognár József: Hol vannak a neurotikusok?

A szerző indulatosan („hatvan tőről metszett idióta”) kikel azon tanárok és diákok ellen, akik egy római egyetemen tiltakoztak a pápa látogatása ellen, mivel ő szerintük már hivatalból a tudomány szabadságának az ellensége. (És valljuk be, hogy Giordano Bruno, Gassendi, Campanella, Galilei és mások sorsának tükrében jogosan tűnik annak.)
Szerintem Bayer Zsolt is egyetértene adott esetben mondjuk egy Thürmer-ellenes antikommunista tüntetéssel, bár tudja, hogy Thürmer kezéhez nem tapad vér, manapság pedig igen rokonszenveseket nyilatkozik. Viszont a kommunista párttitkárság, az kommunista párttitkárság, ugyanaz a funkciója, mint Kádárnak volt. Csak hát a helyzete, hatalma… Egy hivatal múltjának terhét viszont minden utódnak cipelnie kell itt is, ott is. Bayer Zsolt egy vörös csillag megpillantásából beinduló gondolatmenetének végén azt a következtetést vonja le, hogy az ateisták úgy általában (mondjuk például: Németh László, Petőfi Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Szabó Lőrinc, Határ Győző stb, a maiak közül pedig a leghíresebb: Richard Dawkins) szerinte mind neurotikusak, akik szeretnének istenhez visszatérni, de nem mernek, mert akkor be kellene vallani hitük, életük csődjét…( Csak csendben jegyzem meg, hogy minden megtérés a múlt bevallásával és felvállalásával kezdődik, anélkül nem hiteles.)

Kezdjük mindjárt azzal, hogy senki se tiltotta meg a pápalátogatást. Mindössze pár százan tiltakoztak a több tízezer érintettből. Viszont ma olyan világban élünk, hogy egy pápának, főleg ha nem ex katedra nyilatkozik, akkor el kellene fogadnia a kritikus hangokat, azok létét. Bevallom, én megfutamodásnak és a gyengeség jelének tartom a lépését. Ami sokban emlékeztet Göncz Árpád vagy Gyurcsány Ferenc alkalmi megfutamodásaihoz egy kis füttyszó miatt. A pápa nálam sokkal jobban tudja, hogy többen utálják, mint kedvelik, a többség pedig közömbös vele szemben még Olaszországban is. Akkor miért fél egy kis füttyszótól? Árt a nimbusznak? Más úgyse történt volna! Persze értem, hogy furcsa dolog egy olyan hivatal viselőjének az élete, amely hivatal párszáz éve még Európa első hivatala volt, ma meg legfeljebb csak udvarias ásítás kíséri megnyilatkozásait. De már a Jézus előtt több mint ötszáz éve élt Herakleitosz óta tudjuk, hogy minden változik, nem léphetünk kétszer ugyanabba a vízbe. Amiből az következik, hogy ami egyszer megszületik, az felnő, virágzik, majd hanyatlik, és végső sorsa az elmúlás. Ez hivatalokra is vonatkozik.
Bayer Zsolt vörös csillagos élménye következtében, Marxot plagizálva eljut az ateista vallásig, melyet először a marxizmussal, majd a liberalizmussal végül a homokossággal azonosít. Amihez csak annyit teszek hozzá, hogy tudja, mennyire igaza van megállapításai nagy részében.
A szerző Konrad Lorenzet idézi, aki szerint az emberiség egyik halálos bűne a „nem racionális kulturális kincs” elutasítása. Én még hozzátenném, hogy elpusztítása. De mondhatjuk úgy is, hogy a (spirituális) tradíció lerombolása. E kérdés okainak megválaszolásában viszont már elválnak útjaink a szerzőtől. Az európai ember spirituális elszegényítése nem a felvilágosodással kezdődött, mint sokan vélik, hanem a monoteizmussal. Ami a valóságot kettévágta, és elkezdte az evilágot deszakralizálni, szebb szóval varázstalanítani. Áttolva mindezt a mennyországba, vagy ki tudja hová. Javaslom Bayer Zsoltnak ebből a szempontból a katolikus Molnár Tamás könyvei közül mondjuk A pogány kísértés-t és az Én, Symmachus-t tanulmányozni. Ő, a hithű katolikus írja le, hogy milyen kárt okozott a kereszténység uralomra jutása az európai népek lelkében. Az asztrológia, a halottlátás, a különféle jóslások, babonák még ma is elutasítandók egy keresztény számára. Az pedig, hogy legalább a katolikus egyház e babonák (valójában egykori magasrendű kultuszok csökevényei) egy részét (ld.: Babba-kultusz) integrálta ideológiájába, az javára szól. De nem menti fel a többi kiirtásának vádja, és ténye alól. A második nagy csapás a protestantizmus volt, mely e visszacsempészet spiritualitást irtotta ki saját kereszténységéből.. A modern racionalizmus és ateizmus a kereszténység által varázstalanított világ hajtása. A liberalizmus és a kommunizmus nem más, mint szekularizált kereszténység. Korunk problémáinak gyökerei alapvetően a monoteizmusból illetve a messianisztikus gondolkodásból eredeznek. Legyen az ateista vagy teista. A totalitariánus gondolkodás is az egy univerzális igazság létezésének rögeszméjéből ered. A filozófusok már a XX. század elején rájöttek erre. Heidegger, Gadamer, de még a posztmodern legjobbjai is ezen rágódnak. Ezért lett számukra olyan fontos a preszokratikus filozófia. (Mivel a totalitarizmus, nevezhetem metafizikának is a filozófiában Platón Szókratészével kezdődik.) Viszont az ökológiai gondolkodás antitotalitárius. Vagyis a mindennapi életben van minta a meghaladására.
Néhány napja valamelyik katolikus főpap nyilatkozta, hogy sajnos az emberek 90 százalékának a karácsony csak a szeretet ünnepe, nem Jézus születésének. De ami valamelyik ideológia képviselőjének fájdalmas, az egy másiknak ünnep. Jézus helyét képletesen szólva valóban átvette a mosópor. Viszont ne feledjük, hogy december 25-e valójában a Sol invictus, a Napisten születésének ünnepe volt egykor. A kereszténység ezt az ünnepet, ennek spirituális hozadékát, pontosabban annak csak egy töredékét lovagolta meg másfélezer évig. Vagyis itt is egy folyamattal állunk szemben állandóan változó világunkban. A mai emberek többsége számára fontosabb ma a mosópor, mint a megváltás, miként annak idején Jézus fontosabb lett mondjuk Mitránál. Napisten—Jézus—mosópor. Ez van, ez a sorrend. Ezt hívják haladásnak. Minden korszak megteremti a maga bálványát. Tegyünk ellene? Az időt azonban nem lehet visszaforgatni. A középkori inkvizíció pedig egyszerre volt szellemi és fizikai erőszak ellentétben a mai inkvizíciókkal. És ha már választani kell, akkor Bayer Zsolttal ellentétben számomra inkább a Gyurcsány hazudozásai és lopásai, mint a spanyol csizma az elviselhetőbb. A középkori szellemi inkvizíció ugyanis ellentétben a maival mindig párosult egy „kis” fizikai kínzással, néha máglyával. Önleleplező Bayer Zsolt gondolkodására, hogy miközben az ateista fanatizmust kárhoztatja, nem veszi észre, hogy a keresztény fanatizmus (Savonarola, inkvizíció) elrettentő példáival minősítget. Ami pedig befejezésül a homokosság és az ateizmus kapcsolatát illeti, talán elég annyi, hogy amerikai felmérések (nálunk ilyen miért nincs?) szerint az egyes foglakozási ágak képviselői között a homokosság gyakorisága terén a katolikus papok a balett táncosokkal és egyéb „testművészekkel” vetekednek az elsőségben. Pedig viszonylag kevés köztük a bevallottan ateista.

A cikket a Magyar Hírlap nem közölte.