Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Florovits Attila: Ami csak pogány lehet - a szexualitás
Korábbi dolgozatunkban (Imígyen szóla de Benoist http://www.ujjobboldal.hu/node/2204) a címben szereplő szellemi ötletgazda szavaival próbáltuk árnyalni a pogány fogalom mibenlétét. Miután az iránymutatás megtörtént, e dolgozat-sorozatunkkal a napjainkban megbúvó élő és virágzó pogány maradványokra szeretnénk rámutatni. A vizsgálat végére még az is kiderülhet, hogy nem csupán pogány maradványokról van szó, hanem hamis gondolatok maradványaival leplezett egész pogányságról – „A kereszténység a legjobban álcázott pogány vallás”.
Mivel az élet legfontosabb feladata az utódlás és az ezzel együtt járó kölcsönös örömszerzés, így megkerülhetetlen nyitótéma a szexualitás. Annál is inkább fontos ezzel kezdenünk, mert a kereszténység, valamint annak politikai változata, a kommunizmus a „pogány vágy”, „pogány bűn” bélyegeket sütötte rá – amit tulajdonképpen meg is köszönhetünk nekik, hisz freudizmusukkal kijelentették, hogy a nemiséget csak pogány szemmel lehet igazából élvezni.
De megerősíti elgondolásunkat a jelenkor legtrendibb vallási vezetője, a Nobel-békedíjas dalai láma (Tendzin Gyaco) szexusról alkotott véleménye is, amit a Bildnek nyilatkozott a napokban: „A szex az embert az állatokkal hozza egy szintre. A cölibátus valami olyan, ami megkülönböztet engem az állattól.” Úgy látszik, ő a szexus gyakorlása felől a katolikus kollégák szokásait tanulmányozhatta.
Ugyancsak egyre divatosabb a muszlim életfelfogás, mely egyeduralommal bíró területein az ifjúság számára a földi szüzességen túl nem ígérhet mást, mint a húrik, azaz a mennyei szüzek nyújtotta kéjt. Azt viszont gát nélkül ígéri, nagy költsége nincsen vele.
Úgy tűnik, a pogány ember számára az Apokalipszis négy lovasa a kereszténység, a kommunizmus, a buddhizmus és az iszlám aszexualitás heréltjeinek nyergében ülve
jelenik meg elrettentésül.
Amíg vallási vezetők pozőrként hirdetik a legfontosabb érzelmi aktivitás gyakorlásának tilalmát, és politikai ideológiák fintorognak az ösztönös érzékiség
természetszerű elfogadásától, addig azok saját maguk teremtette frusztráltságukkal pusztítják a jövőjüket.
Az ő jövőjük, pusztítsák csak!
A pogány szellem azonban tudja, hogy a jó szex önfeledt, vad és tolakodó. És persze gyakori. A nyár estékre nyitva hagyott ablakokon kiszüremkedő szeretkezések zaja szebb, mint az élettelen misék és fanatikus imádkozások magtalan dünnyögése.
Egyébként pedig a szex is lehet imádság, hisz a másik imádatából fakad. És a neki szánt örömadás vágyából.
Éppen ezért, bármilyen vallást is gyakorol az ember, ha a szexualitása ezen tömör elvekhez hasonló, akkor valójában pogány dolgot visz végre. Ha pedig erre rájön, csak rajta múlik, hogy tovább lép-e a megkezdett úton a kiteljesedés felé, feledve a lelki félmegoldásokat...
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.
