Gazdag István: Észak-Atlanti Speculand

Miután a magyar kormány nem volt hajlandó kielégíteni az EU-IMF-delegáció benkszterjóléti követeléseit, Magyarország csődkockázati mutatója drasztikusan leromlott, és így menten a világ 10. legkockázatosabb országává váltunk, a nemzetközi fináncoligarchia számára legalábbis mindenképpen. A 27 európai állam által ratifikált lisszaboni szerződés felhatalmazást adott a brüsszeli bürokráciának arra, hogy ún. jó kormányzatot kényszerítsen az Európai Unió tagállamaira – természetesen a népakarat figyelmen kívül hagyásával.

A májusi görög válság hullámveréseit kihasználva José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az eurózóna valamennyi országának „költségvetési gyámság” alá helyezését javasolta, hogy az államháztartási hiányt 2013-ra a GDP 3 százalékára mérsékeljék, ugyanolyan vagy hasonló megszorító intézkedésekkel, mint amilyeneket az EU ukázának alávetett Görögország kénytelen (kelletlen?) foganatosítani a 750 milliárd eurós mentőcsomag érdekében. Az uniós támogatás üzenete egyébként félreérthetetlen: „Segítünk benneteket, de cserébe fel kell adnotok a gazdasági függetlenségeteket.”
Annak ellenére, amit hangoztattak, ez a manőver egyáltalán nem az euró helyzetének erősítését szolgálta. Éppen ellenkezőleg: hatására az európai pénznem majdnem tíz százalékkal gyöngült a dollárral szemben, és az Európai Központi Bank új monetáris politikája minden valószínűség szerint ugyanezt a tendenciát fogja erősíteni, miután lehetőséget kapott rá, hogy a „bankópréshez” folyamodjon, saját maga bocsátva ki kincstárjegyeket a pénzpiacokon. Mindez valójában azoknak az európai bankoknak a támogatását célozza, amelyek ottani kinnlevőségeit veszélyeztette a görögországi csődhelyzet és a vele járó fizetésképtelenség, és ezzel ismét csak azt sugalmazza a bankkötvényt vásárló befektetőknek, hogy nem kockáztatnak semmit. Ismét csak a bankokat mentik meg – az adófizetők pénzéből. Az európai kasszákból hiányzó 750 milliárdot pedig a pénzpiacokon kell „összetarhálni”, hogy felajánlják a tagállamoknak, amelyek aztán továbbadják a bankoknak, miközben a lakosságot további anyagi áldozatvállalásokra késztetik.
Ha valóban Görögország megsegítése lett volna a cél, és a „spekulánsok elleni háború”, amint azt a spekulánsok kebelbarátja, Sarkozy francia elnök állította, akkor egyszerűen át kellett volna ütemezni a dél-európai ország adósságát. Ha a befektetéseikkel járó kockázatok legalább egy részét ők viselték volna, a befektetőket rá lehetett volna döbbenteni a felelősségükre. Ehhez persze ki kellett volna léptetni Görögországot az euróövezetből. Az euró gyöngülése viszont Németországnak és részben Franciaországnak kedvez, a görög válságot tehát az európai versenyképesség növelésére használták fel, és ezt maga Jean-Claude Juncker, az Euró-csoport főnöke is beismerte.
Az euró-atlantista establishment számára a legfőbb problémát az eurózóna anarchikus felépítése okozza, amely a tagországokban érvényesülő eltérő politikai, gazdasági és társadalmi szabályozásból ered. A válság következtében lehetőség kínálkozik számukra a teljes európai blokk gazdasági átalakítására és versenyképességének növelésére, kiterjesztve az egységes európai pénznemet az Unió többi országára, amint az Észtországnak május elején fel is ajánlották. Most az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) azt tanácsolja, hogy hozzák előre Lettország, Lengyelország és Magyarország eurózónához való csatlakozását 2015 helyett jövő év január elsejére. A politikai játszma részeként azzal próbálják ijesztgetni a „jó népet”, hogy veszélyben a közös pénznem, holott valójában éppenséggel terjeszkedik. Ez az egységesülési folyamat mindenhol olyan megszorító intézkedésekkel jár, amelyek végül feláldozzák az európai népek szuverenitását a globalista fináncoligarchia érdekeinek oltárán.
A görög, portugál és spanyol adóssággal kapcsolatos pénzügyi spekulációk tehát tovább fognak folytatódni, kiterjedve más országokra is anélkül, hogy bármi megakaszthatná a folyamatot. Ugyanakkor az euró árfolyama tovább fog csökkenni, hogy végül paritásba kerüljön a dollárral (az előzetes várakozások szerint talán már szeptemberre, legkésőbb decemberre), és a kanadai dollár is azonos irányba tendál, mert végeredményben az új gazdasági rendszer célja a különböző pénznemek egyesítése, kezdve Európa és Észak-Amerika fizetőeszközeivel. Valójában ugyanis az Európai Unió csupán egyik összetevő eleme annak az egyre kevésbé titkolt tervnek, amely egy nagy atlanti gazdasági blokk létrehozására irányul, egységes pénznemmel, állampolgársággal, parlamenttel és az áldemokratikus intézményrendszer teljes vertikumával – a jövendő világkormány lehetséges csírájaként.
Egyesek szerint persze mindez csupán az események „konspiranoista” beállítása, pedig tagadhatatlan tény, hogy míg valaha csak a fennálló rendszer ellen konspiráltak, addig manapság a fenntartása és a kiterjesztése érdekében folyik egyre lázasabb tevékenység, és a világ folyását nézve el kell ismerni, hogy ez a fajta „összeesküvés” magának a rendszer működésének a része.
Nota bene: május 10-én 750 milliárd eurót mozgósítottak a benkszterek és spekulánsok megmentésére. Európa összes jobb- és baloldali kormánya szervilisen behódolt a tőkepiacok és az IMF igényeinek, hogy megőrizhessék az AAA osztályzatot, amelyet a finánckapitalizmus strébereinek osztogatnak az amerikai hitelminősítő magánügynökségek (Standard and Poor’s, Moody’s, Fitch), amelyek Görögország besorolását BB-re rontották, és ezzel kirobbantották az ismert eseményeket. Jól jellemzi a finánctőke „sajátos” logikáját, hogy ugyanezek adták meg – nyilván sorshúzásos alapon – az AAA-t a „rothadt aktíváik” alatt összeomló Lehman Brothersnek, a trükközött számlákkal operáló Enron csirkefogóinak, a Goldman Sachs hiénáinak és a hasonszőrűeknek.
Most aztán állami asszisztenciával a nadrágszíjuk meghúzására kényszerítik a bérrabszolgákat, hogy a rajtuk és általuk megspórolt pénzből kielégítsék a spekulánsok feneketlen étvágyát, akik majd ismét ugyanazokhoz a vámpírokhoz fognak kölcsönért folyamodni, akik kiszívták a vérüket. AAA? Egy frászt…

MD 2010. VII. 27.