Keresés
Hírlevél
Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Belépés
Navigáció
Ágoston Dániel: Mizantrópia
Olykor felmerül bennem: vajon miért akarom jobbá tenni a világot? Másokért? Magamért? A családomért és a barátaimért mindenképp. Sok dolog mardossa egyébként is érzékeny lelkem. Ezen is gondolkodtam, hogy miért. Azt hiszem, kézenfekvő: a művészetekre fogékony emberek sokkal érzékenyebb lelkületűek, sokkal emocionálisabban reagálnak a világ dolgaira, mint azok, akik nem. Például a hullamosók. Vagy a sírásók. Őket nem különösebben izgatják a világ dolgai, úgyis tudják mi a vége. Én is. S ahogy Júzan mestertől megtanultam, készen is állok rá. Minden nap minden órájában.
De engem akkor is frusztrálnak a dolgok. Helyesebben az emberek mint a dolgok megteremtői. Megvetem őket. Megvetem őket, mert primitív, ostoba, öntudatlan ösztönlények, kiknek fogalmuk nincs tetteik következményéről, arról, hogy puszta létezésükkel is gyilkolják azt a világot, amiben élnek, fikarcnyit sem gondolva előre, hogy milyen világot örökölnek majd tőlük a fattyaik. Csupán azért tényezők, mert többen vannak. S mi marad utánuk? Szeméthegyek, betegségek, és ki tudja, még miféle borzalmak. Ön és közveszélyesek. Ám könnyen vezethetőek! Szolgalelkek. S épp ezért velük van a legkevesebb baj. Irányíthatóak. Vallás, politika, csak az ösztöneikre kell hatni. Ha jó a juhász, teszik, amit mondanak nekik. Bájosan szánalmasak. S talán pont ez a szánalom és megvetés az, ami gondozásukra késztet, arra, hogy egy jobb világért küzdjek. Felelősségtudat. Együttérzés. Erények és hátrányok. Hátrányok, mert kihasználhatóak. Erények, mert azok fölé az utálatos és gyomorforgató véglények fölé helyez, kik nem átallnak saját fajtájuk húsát csontig lezabálni, s még abból is kiszívni a velőt. Részben megérdemlik. De tisztesség és becsület dolga, hogy igyekezzek gátat szabni az átlagból kikerült „elit” tagjainak, a proletariátusból, az uralkodói osztályba felkapaszkodott gennyes beltenyészetnek, az importált hücpéknek és az átnevelt sameszoknak, kik egymást tolva, húzva jutnak el meg nem érdemelt hatalmi pozícióikba, akik semmiféle tisztességet, becsületet nem ismervén, mint paraziták, rákos sejtek zabálják fel önmagukkal együtt azt a gazdatestet, amire fölkapaszkodtak. Az átlagember esetlenségében és gondatlanságában bájos. De védtelen a közüle kikerülő, önmagát némiképp ismerő gátlástalan, arrogáns frivolokkal szemben. Amit érzek: utálat. Utálat, mely szánalomból válik együttérzéssé, és amely felelősségérzetben manifesztálódik. De erősebb a düh, mely lelkemben a frivolokkal szemben ég. Mert ki vigyázza az öntudatlan, gondolkodásra és komplexitásra képtelen dolgozókat, ha nem a felettük álló nemes és becsületes művészharcosok? Igyekszem hát jó harcos lenni. Mizantrópia. Ez az, mi emberségességre kényszerít. Paradoxon.
(ellenkultura.info)
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Ma történt
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.
