Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Tapsviharral köszöntötte a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslat elfogadását a magyar parlament. Sírbatétel előtt még nem hallatszott ekkora örömujjongás, mint ez alkalommal. Kinek tudatlanságból, kinek kárörömből fakadt a boldogsága. Azt azonban senki, de senki nem vette észre, hogy az új törvény szabad utat nyit a világ összes, úgymond magyar származású zsidójának, hogy immár magyar állampolgárrá váljanak. Csak kérniük kell.
344 politikus eltemette Magyarországot. Nincs mentség, senki sem figyelt oda, mit is szavaz meg voltaképpen. Vagy nagyon is jól tudták, hogy mit, és azt is, hogy miért. Ezen sorok írójának is csak akkor nyílt fel a szeme, amikor elolvasta Feldmájer nyilatkozatát, melyben voltaképpen megköszöni politikusainknak, hogy a világ minden táján szétszórt, magyar gyökerekkel rendelkező zsidók állampolgárságot nyerhetnek. Hiszen a holokauszt és a II. világháború szörnyűségei miatt nagyon sok olyan ember kényszerült elhagyni a történelmi Magyarország területét, akik kötődtek a magyar kultúrához.
Elsősorban Izraelben élnek nagyobb tömbben olyanok, akiknek a felmenői a történelmi Magyarország területén éltek, mondta a MAZSIHISZ elnöke. Mondandójának fényében teljesen más értelmet nyernek az új törvény betűi. A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos új szabályok szerint ugyanis akkor honosítható kedvezményesen az a nem magyar állampolgár, akinek felmenője magyar állampolgár volt, vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja, ha büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát sem.
Mindehhez nem kell Magyarországon élnie. Élhet akár Izraelben is, vagy New York-ban, vagy bárhol a nagyvilágban.
A nagy, történelmi tett dicsfénye elvakította még legélesebb szemű politikusainkat is: a törvény megszavazásakor csak az elszakított területek magyarjaira gondoltak. De a törvénybe valakik belecsempészték a zsidók jogát arra, hogy magyar állampolgárságot nyerjenek. A sajtógépezet jól működött: figyelemelterelésképp a tótok hörgésére fordította a figyelmet. De nem a tótok, netán a románok veszélyesek ebben a játszmában. Akik valóban veszélyesek, azok már röhögnek és dörzsölik a markukat, bejött a nagy húzás: a kétharmados többséggel rendelkező jobboldali magyar parlament, megtámogatva a radikál jobboldallal, megszavazta a világ szétszórt zsidóinak a magyar állampolgárságot! Mert valószínűsíteni a magyarországi származást nem lesz nehéz.
A zsidók húzása elképesztően cinikus, a következményekbe még belegondolni is vérfagyasztó. Lehet, hogy a magyar föld nem lesz eladó, de a törvény betűjét betartva, ugyan ki tagadhatja majd meg az újdonat zsidó-magyartól, hogy földet vásároljon? Félek, a sírt, hol a magyar nemzet süllyed el, zsidó földbe süllyesztik majd.
(hunhír)
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.