Prof. Robert Faurisson: Hozzák nyilvánosságra az auschwitzi hullakamrák nyilvántartását!

A France-Soir arról cikkezik, hogy "egy Raphael Feigelson nevű francia vezette az oroszokat Auschwitzban". Az említett Feigelson mindig is úgy hazudott, ahogy lélegzik. 1945-ben azt állította, hogy Auschwitzban hétmillióan haltak meg. Napjainkban (2010 február végén) a propagandistáink és újságíróink hajlamosak azt mondani, hogy Auschwitzban 1.100.000 személy halt meg, köztük egymillió zsidó.

1995 óta a táborban 21 tábla hirdeti, hogy másfélmillió volt a halálos áldozatok száma. 1990-ben 19 táblán még a négymilliós számot tüntették fel, a nürnbergi perben kötelező jelleggel kinyilvánított számot. Eddig a legalacsonyabb exterminacionista (prof. Faurisson szóhasználatában a holokauszt hivatalos történészeit jelöli, az általuk a holokausztagadókra alkalmazott "negacionista" kifejezés kontrázásaként - a ford. megj.) becslést 2002 májusában Fritjof Meyer kockáztatta meg, 510 ezerben adva meg az auschwitzi áldozatok számát ("Die Zahl der Opfer von Auschwitz. Neue Erkenntnisse durch neue Archivfunde", Ost Europa, 2002. május, 631-641. old.).

A halottak tényleges száma 1940 májusától 1945 januárjáig 125 ezerre tehető Auschwitz és a hozzá csatolt mintegy harminc tábor vonatkozásában. A tífuszjárványok különösen 1942-ben pusztítottak, a németek soraiban is, egészen a főorvosokig.

Az elhamvasztásra váró, majd pedig a ténylegeses elhamvasztott holttestekről a németek nyilvántartást vezettek az ún. hullakamra-regiszterekben (Leichenhallenbücher), de hiába is erősködtem, mindeddig sohasem tudtam rávenni a (tényleges vagy feltételezett) revizionistáinkat, hogy menjenek el a helyszínre, és követeljék az auschwitzi archívumtól e nyilvántartások bemutatását. Nem értemn ezt a magatartást. Elméleti spekulációkba bocsátkozni az elhamvasztásról vagy a krematóriumokról, hogy meghatározható legyen az elhamvasztottak lehetséges vagy valószínű száma egy olyan táborban, mint Auschwitz, nem túl érdekes, különösen, ha kézzelfogható közelségben nyilvántartások léteznek, amelyek amelyek pontosan feltüntetik az elhamvasztásra váró holttestek számát.

Személyesen én már nem mehetek el Auschwitzba, de ha megtehetném, ugyanazt tenném, amit 1975-ben és különösen 1976-ban, a kommunista rezsim idején tettem, amikor a tábori archívum illetékesétől, Tadeusz Iwaszkótól sikerült olyan lengyel nyelvű dokumentumokat megszereznem, amelyekben felfedeztem a krematóriumok tervrajzait, és ezek alapján bizonyítani tudtam, hogy az állítólagos (emberirtó) "gázkamrák" csupán ártalmatlan feszíni hullakamrák (Leichenhalle) vagy félig földbe süllyesztett hullapincék (Leichenkeller). Akkor még nem tudtam ezen halotti nyilvántartások (Leichenhallenbücher) létezéséről, amelyekről csak 1989-ben történt említés (Danuta Czech, Kalendarium der Ereignisse im Konzentrationslager Auschwitz-Birkenau 1939-1945, Reinung bei Hamburg, 1989, p. 10, 127). Jobban, mint valaha, követeljük ezen értékes nyilvántartások közzétételét!

Ford.: Hep Titusz

http://robertfaurisson.blogspot.com/2010_02_01_archive.html