Hep Titusz: "Öld meg a fehér ördögöt!", avagy egy „judaizáló” néger szekta rémtettei

Yahweh ben YahwehA Jerikó-művelet 1990. november 7-én hajnalban kezdődik, amikor New Orleansben több mint 30 FBI-ügynök megrohamozza a Monteleone Hotelt, hogy letartóztassák Yahweh ben Yahwét, aki az épület 14. emeletén lakik egy naponta 390 dollárba kerülő lakosztályban. Az egyik szövetségi ügynök telefonon felszólítja, hogy adja meg magát és testőreit is utasítsa, hogy ne tanúsítsanak ellenállást. Az ultimátum címzettje csak annyi időt kért, hogy felöltözhessen. 4:45-kor azután kinyílt a lakosztály ajtaja, és egy dús szakállt és fehért turbánt viselő ötvenes néger lépett ki a folyosóra. Az állig felfegyverzett szövetségiek azonnal közrefogták és megbilincselték, miközben felolvasták neki a jogait, ahogyan az amerikai filmekben szokás.

Alig érkezik meg a guru letartóztatásának híre Miamiba, ahonnan a Jerikó-műveletet irányítják, és a rendőrség máris akcióba lép a Szerelem Temploma ellen. Lezárják az összes utat, amely ahhoz az egykori raktárhoz vezet Liberty Cityben, ahol a szekta a 80’-as évek eleje óta berendezte főhadiszállását. Az automata fegyverekkel és golyóálló mellényekkel felszerelt FBI-osok körülveszik a fehérre meszelt épületet. Mindenki a legrosszabbra számít, hiszen tudják, hogy egy apokaliptikus szektával van dolguk, amelynek a hívei bármire képesek, és legalább 14 gyilkosságért kell felelniük a bíróság előtt. Attól félnek, hogy a támadás vérfürdőbe fog torkollni, lövöldözéssel vagy tömeges öngyilkossággal, elvégre maga a szektaguru, Yahweh ben Yahweh írta, hogy „jobb, ha öngyilkosságot követünk el, mint hogy megengedjük ellenségeinknek, hogy belépjenek a házainkba, a földön vonszoljanak bennünket, anyáinkat és lányainkat kivonszolják, megverjék, meglincseljék és megerőszakolják, mialatt mi csak nézzük, anélkül hogy valamit is tennénk” (1).
Miután az FBI-osok hiába kopognak az épület ajtaján, kénytelenek betörni azt, majd szétrajzanak, és módszeresen átkutatják a szobákat. A szakaszvezetők megkapták annak a 17 gyanúsítottnak a fényképét, akiket keresnek. Más ügynökök ezalatt az épület előtt parkoló gépkocsikat fésülik át, és tucatnyi alakot szállítanak ki belőlük, akiket felemelt kézzel az aszfaltra fektetnek. Köztük van Job Israel, az egyik gyanúsított, és egy másikat is elkapnak, aki Amri Israelnek nevezi magát.
Ezzel egyidőben a georgiai Atlantában a rendőrök letartóztatják Judith Israelt, Yahweh ben Yahweh jobbkezét, amint fehér sportkocsijával éppen elhagyni készült az Arts Center épületét. Louisianában ugyanekkor az FBI-osok három másik szektatagot vesznek őrizetbe Lafayette környékén, az országúton.
Miután a Jerikó-művelet véget ér, a szövetségi hatóságoknak minden okuk megvan az elégedettségre: nem folyt vér és a 17 keresett személy közül csak négyen vannak még szökésben. Yahweh ben Yahweh és környezete kénytelen lesz számot adni a szekta ténykedéséről. A vádpontok között, amelyek a guru letartóztatásához vezettek, egy szövetségi bíróság megállapítja, hogy ben Yahweh „szétrombolta a hívek családi kötelékeit, szabályozva a házas hívek személyes és szexuális életét, és nemi kapcsolatot létesítve felnőtt és kiskorú női hívekkel”. Ráadásul pedig megalapítottak egy szupertitkos csoportot Testvériség néven, amelyben a tagfelvétel feltételeként „meg kellett ölni egy fehér ördögöt (sic!), és kivágni egy darabot a testéből a gyilkosság bizonyítékaként” (2).
Yahweh ben Yahweh 1935. október 27-én született az oklahomai Kingfisherben Hulon Mitchell Jr. néven, a szüleivel együtt egy 16 tagot számláló család első gyermekeként. Pünkösdista prédikátor apjától intenzív vallásos nevelést kapott, amely – a később történtek fényében – egyértelmű szerepet játszott lelki defektusai kialakulásában. Akkoriban az USA-ban és különösen a déli államaiban még a fajok közötti szegregáció volt érvényben, Mitchell azonban ebből nem sokat érzett meg, és minden különösebb incidens nélkül élte mindennapjait, hacsak az nem tekinthető annak, hogy egyik-másik lánytestvérét vérfertőző viszonyra kényszerítette (ez a szokás, mint tudjuk, egy magyarországi etnikai szubkultúrában is mindennaposnak számít). 1954-ben beáll az amerikai légierő kötelékébe, megházasodik és négy év alatt négy gyermeket hoz össze, ezzel párhuzamosan pedig pszichológiai tanulmányokba kezd.
Mint kor- és fajtársai közül sokan, ő is a néger polgárjogi mozgalomban trenírozza magát, amely mélyen felkavarja az amerikai társadalmat és megkezdi a hagyományos társadalmi struktúrák szétrombolását. Az ötvenes évek végén csatlakozik az etnikai kisebbségek polgárjogi mozgalmához (NAACP), részt vesz az ülősztrájkokban és az étteremfoglalásokban – amelyeket azért szerveztek, hogy így kényszerítsék ki a fehér étteremtulajdonosoktól, hogy a négereket is kiszolgálják üzleteikben –, közben pedig kedvet kap a kontesztáció és a konfrontáció minden formájához. A polgárjogi mozgalmak eszméi, amelyek kizárólag a fehéreket és a szegregációt okolják a néger közösség gazdasági visszamaradottságáért, előkészítik a terepet más, sokkal radikálisabb eszmék számára (3).
Noha a déli államokban kevéssé volt jelen, az Iszlám Nemzetének volt egy temploma Atalantában is, ahol 1958 és 1961 között a fáradhatatlan gyűlöletszító Malcolm X is többször tartott prédikációt (4). Hulon Mitchell Jr. itt tér meg 1961-ben, és teszi magáévá a szekta rasszista krédóját.
Mitchell megtanulja azokat a kérdéseket és válaszokat, amelyeket minden muzulmán négernek tökéletesen kell tudnia szajkózni: a négyszáz éves elnyomás, a fehér ördögök eredete, az ördög fölött aratott négy győzelem, a shabbazz törzsének története, Allah ázsiai hadserege és az anyahajó közeli érkezése megannyi téma, amely többé már nem titok számára. Mint a többi hívő, ő is a járdákat rója, hogy eladja kvótáját a Muhammad Speaks c. lapból, és hirdesse a jó szót az „elveszetteknek és megtaláltaknak”. Csokornyakkendőt és öltönyt hord, naponta egyszer étkezik, csatlakozik az Iszlám Gyümölcsei milicistáihoz, az utcasarkokon térít, mégpedig olyan hévvel, hogy hamarosan felhívja magára főnökei figyelmét, akik egy tehetséges regrutát látnak benne. Behívatják a második számú mecsetbe, Chicagóba, ahol találkozik Elijah Muhammaddal. Barátságot köt Malcolm X-el, és Louis Farrakhannal is megismerkedik. Huszonhat évesen elhagyja rabszolganevét, és Hulon X lesz belőle.
Később Elijah Muhammadtól kapja meg a valódi nevét, és így Hulon X-ből Hulon Shahhá válik, majd prédikátorrá léptetik elő. A polgárjogi mozgalommal, amely szünet nélkül szítja a faji feszültséget, Hulon Shah könnyen talál új híveket, akik le akarnak számolni a fehér ördögökkel. Az Iszlám Nemzete hamarosan megszerez egy volt baptista imaházat, bővíti üzleti tevékenységét, pékségeket, ruhaboltokat és éttermeket nyit. Időnként a hívei olyan erőszakosan térítenek, hogy összetűzésekbe keverednek más feketékkel vagy a rendőrséggel.
Malcolm X meggyilkolása alapjaiban változtatja meg az Iszlám Nemzeten belül uralkodó légkört. Eljön a tisztogatás és a besúgás ideje. Hulon Shah 1967-ben kerül bele a szórásba, amikor jótét lelkek jelzik a szekta főhadiszállásán, hogy az atlantai prédikátor lenyúlt ötvenezer dollárt. (Úgy látszik, hogy az a szentencia, miszerint minden szentnek maga felé hajlik a keze, nem csak a keresztényekre érvényes.) Azzal is megvádolják, hogy kiskorúakat molesztált, ráadásul pedig – horribile dictu – homoszexuális hajlamai vannak. Az, hogy Elijah Muhammad valóságos háremet tart titkárnőkből és sajátjaként diszponál az Iszlám Nemzetének bankszámlái fölött, egy dolog, az viszont, hogy egyik prédikátora kilopja szájából a falatot, egy másik dolog. Hulon Shah jobbnak látja önként lemondani. Nyilván tudja, hogy mire képesek a hittestvérei (5).
Megfosztva a fehérellenes gyűlöletszítás papi hivatásától, néhány hónapra visszaváltozik Hulon Mitchell Juniorrá, majd felcsap rádióevangelistának. 1968-tól Michael atya néven a rádióhullámokon tűnik fel Atlantában. Egy bizonyos Jones atya, alias Billy Stevens Jones oldalán jövedelmező bizniszbe kezd, amely abból áll, hogy a hallgatók butaságát és hiszékenységét kihasználva bibliai idézetekkel kábítja őket, és telefonon keresztül szerencseszámokat sóz rájuk. A vállalkozás olyannyira sikeres, hogy 1969. május 23-án Jones atyát lelövi három fajtabelije, akik egy másik városból érkeztek a kifosztására. Mielőtt megjelent volna teremtője előtt, a szent embernek még volt annyi ideje, hogy közülük kettőt magával vigyen a másvilágra, hála a revolvernek, amelyet a lakásába beállított trónus egyik párnája alól húzott elő. Michael atya néhány évig még folytatja a biblikus népbolondítást, mielőtt angolosan távozik Georgiából, maga mögött hagyva híveit, főleg pedig azt a pert, amelyet csalás miatt indítottak ellene (6).
1976-ban Orlandóban bukkan fel, abban a floridai kisvárosban, amely a Disneyland révén került fel a világtérképre. Michael atya Szerelem testvérré (Brother Love) változik, és rövidesen egy húszfős, főleg nőkből álló gyülekezettel tartatja el magát, cserébe viszont bibliai idézetekkel táplálja a birkáit, akarom mondani bárányait. Itt találkozik Linda M. Gainesszel, egy háromgyermekes anyával, aki vállalatvezetésből diplomázott, és aki a következő években értékes és önzetlen segítségére lesz mindenben (7). Áttanulmányozza a különböző vallások szent szövegeit, és 1978-ban Miamiba költözik, ahol nemsokára isteni megvilágosodása támad. Eszerint új vallást kell létrehoznia a judaizmusra alapozva, és el kell vezetnie népét az üdvözülés felé. Így születik meg a Jahve Nemzete. Revelációját egy kis könyvben összegzi, ezzel a címmel: „Nem vagy néger! Valódi történelmünk, a világ legjobban őrzött titka, Jahve, az istenek istene” (8). Ugyanekkor Szerelem Testvérből, az alkalomhoz illően, Och Moshe Israel, Izrael Mózes testvér lesz (9).
Igazából esőként nem Hulon Mitchellnek jut az eszébe, hogy létrehozza a néger zsidók kultuszát, akiknek a létezése még a néger muzulmánokét is megelőzi. Az USA-ban, ahol a szélsőséges individualizmus televényén mindenkor könnyedén szárba szöknek a különböző vallásos őrültségek, már számos gyülekezete volt azoknak a négereknek, akik meggyőződésük szerint a zsidók valódi leszármazottai. Egyes amerikai négerek a fekete nacionalizmus felbukkanásával párhuzamosan már a XIX. század végétől kezdve érdeklődést mutatnak a judaizmus iránt, mégpedig három okból. Egyrészt a különleges rezonancia miatt, amelyet a zsidók egyiptomi rabságának története váltott ki a fekete közösség körében. Másrészt az etiópokra (a fekete afrikaiak általános elnevezése) vonatkozó bibliai utalások iránti érdeklődés miatt, amely csak fokozódott, miután Joseph Halevy felfedezte a falasa zsidókat. Végül pedig a faji önazonosság akarata miatt, amely a kereszténység, vagyis a fehér rabszolgatartók által az afrikaiakra erőszakolt vallás elutasításában nyilvánult meg (10.).
A néger zsidók első kultuszát 1896-ban alapította meg Kansasben William Sanders Crowdy, a Santa Fe vasúttársaság konyhai alkalmazottja, aki azt prédikálja, hogy a négerek Izrael elveszett törzsének leszármazottai. Tíz évvel később az Isten és Krisztus Szentjeinek Egyháza (Church of God and Saints of Christ) néven működő szekta már 29 gyülekezetet számlál az államban. 1915-ben F. S. Cherry „próféta” is néger zsidó kultuszt alapít Chattanoogában, amelyet Az Élő Isten Egyházának (Church of the Living God) nevez. A feketéket Jákob leszármazottainak mondja, és azt is tudni véli, hogy az első emberek, akiket isten teremtett, feketék voltak, akik közül egyesek csak isten átka következtében váltak fehérré. Szerinte a fehér zsidók csalók, és ezért nem is engedte meg, hogy szektájának tagjai zsinagógának hívják a kultuszhelyeiket. 1919-ben Arthur Wentworth Matthew, egy Lagosból származó néger, aki addig a híres fekete nacionalista, Marcus Garvey Vissza Afrikába (Back-to-Africa) mozgalmában tevékenykedett, nyolcadmagával megalakítja A Parancsolatok Megtartói (Commandements Keepers) nevű szektáját. Ő is a falasákkal azonosítja a néger zsidókat, akiket Salamon király és Sába királynő leszármazottainak tart, és azt tanítja, hogy a Biblia patriarchái feketék voltak. Alaptézisei szerint „a fekete ember zsidó” és „minden eredeti zsidó fekete”, de konkurenseivel ellentétben ő mindamellett jó viszonyra törekszik a fehér zsidókkal is. Megjósolja viszont (és a jelek szerint nem is tévedett), hogy a fehér faj emelkedése a végéhez közeledik, és 2000-ben egy atomháború az őket megillető helyre fogja juttatni a néger hébereket (11). Halála (1973) után Capers Funnye rabbi lép a helyére, aki Chicagóban a Beth Salom B’nai Zaken etióp héber gyülekezet (12) vezetője. 1965-ben William A. Lewis megalapítja Júda Házát (House of Judah), a chicagói néger zsidók egy másik kultuszát, majd átteszi székhelyét Atlantába. A szekta, amely azt prédikálja, hogy a feketék Jeruzsálemből származnak, és hogy a fehérek ördögök, akik rövidesen kiűzetnek a Szentföldről, különösen akkor beszéltetett magáról, amikor az egyik fiatal hívét agyonverték (13). Végül pedig a ’70-es években az ún. héber izraelita feketék (African Hebrew Israelites of Jerusalem) kerültek a média érdeklődésének homlokterébe, mégpedig annak kapcsán, hogy miután Libériában, az Amerikából visszatért egykori rabszolgák országában nem találták meg az Ígéret földjét, Izraelben akartak letelepedni, zavarba hozva az ország hatóságait, amelyek állampolgárság helyett végül csak tartózkodási engedéllyel szúrták ki a távolba szakadt szegény rokonok szemét (14). Ennek ellenére azóta majdnem háromezer „héber izraelita” néger vándorolt ki az USA-ból Izraelbe, ahol főleg Dimonában és a Negev sivatagban telepedtek le. Magukat Júda törzse tagjai leszármazottainak tartják, akik 70-ben menekültek el Izraelből, amikor a rómaiak lerombolták a második templomot. A judaizáló négerek legújabb terméséből említést érdemel még a 12 Tribes of Israel nevű internetes honlap, amely bibliai idézetek százaival támasztja alá, hogy a négerek Izrael fiai, a fehérek viszont Ézsau sátáni ivadékai.
A néger judaizmus Mózes testvér által kínált változata különösen abból állt, hogy az Iszlám Nemzetének tanításaira zsidó terminológiát alkalmazott. A kultusz gyorsan indoktrinálta híveit, fokozatosan elszemélytelenítve őket. Az identitás alapelemét, a családi nevet megváltoztatták: a rabszolganevet el kellett hagyni. Ott, ahol az Iszlám Nemzete az „X”-et, az Amerikai Mór Tudomány Temploma az „El”-t vagy a „Bey”-t alkalmazta, Jahve Nemzete az „Israel”-t preferálta. Linda Gainesből Judith Israel lett. III. Hulon Mitchell, a guru egyik fia Zedekiah Israellé vált. Unokaöccse, Anthony Solomon új neve Joshua Israel lett. Voltak még Abshalom, Hezion és Abyah Israelek. A külső megjelenést is uniformizálták. A férfiaknak szakállt kellett növeszteniük, a nőknek természetes állapotban kellett hagyniuk a hajzatukat, mindnyájan fehér ruhát és turbánt viseltek, nyakukban Dávid-csillaggal. A férfiak esetében Och Moshe Israel nyilvánosan megvizsgálta a nemi szevüket, és arra kényszerítette őket, hogy metéltessék körül magukat – ugyancsak nyilvánosan (15).
Az étkezési szokásokat módosították, kötelezővé téve a kóser táplálék fogyasztását, amelyből ráadásul a hívek annak megfelően kapták meg a fejadagjukat, hogy mennyi obulust gyűjtöttek be az adakozóktól. Jaj volt a „falánkoknak”, mert a szekta bevezette a testi fenyítést is. Nyilvános megalázási szeánszokon a szabályszegésben bűnösnek talált híveket megkorbácsolták és hosszú órákig tartó térdepelésre kényszerítették. A férfiak és a nők különválasztott, „szegregált” hálótermekben aludtak, és ha házasok is voltak, csak gyereknemzés céljából folytathattak szexuális életet, amelyre csak egy e célra szolgáló szobában keríthettek sort, legfeljebb egy órán keresztül. A szektatagok összes jövedelme fölött a szekta rendelkezettt. Külsősökkel nem levelezhettek, újságokat nem olvashattak (16). A fegyelem fenntartásáról a Tízek Köre, a guru szolgálatában álló testőrök csoportja gondoskodott. Mindannyian egy másfél méteres botot hordtak, mert Och Moshe Israel szerint a fehér ember „fallikus szimbólumot” lát ezekben, amelyek „egy fekete ember kezében rettenetes fegyverek, tehát hatalmi helyzetbe hozzák a feketéket” (17).
A szekta taglétszáma egyre növekszik. 1980 végén már százötvenen vannak (18), és közülük harmincan főállásban. Liberty Cityben megvesznek egy raktárépületet, amely a „jahvisták” főhadiszállása lesz. A következő év tavaszán szombatonként már ötszázan vesznek részt a sábeszi iskola óráin (19). Ezeken Mózes testvér a fekete közösség gazdasági önállóságát hirdető beszédeket tart, biblikus szólamokkal leöntött fehérellenes rasszizmussal vegyítve, vagyis az Iszlám Nemzetének valamennyi kedvenc témáját napirenden tartja egykori prédikátoruk. A nem megtért négerek legfeljebb „halott Jákobok” és „halott Évák” lehetnek, akik a tudatlanság sírjában élnek, hacsak nem minősülnek „Tamás bátyóknak”, vagyis a fehérek szolgáinak. A zsidók mindenképpen a sátán zsinagógájához tartoznak, a feketék négyszáz éve elnyomás alatt élnek, Jahve pedig természetesen gyűlöli a homoszexuálisokat. Ami a fehér nőket illeti, ők a legrosszabb fajú ördögök, és hogy erről meggyőzze híveit, Mózes testvér zoofil filmeket vetít le nekik pedagógiai célzattal (20).
A szekta növekedésével párhuzamosan a surlódások is fokozódnak a hívek körében. Egyeseknek kétségük támad a guru szentségét illetően, még ha az átala hirdetett tanok rasszista mivolta nem is igen zavarja őket. Az már annál inkább, hogy Ben Yahweh rendszeresen meztelenre vetkőztetve vizslatja a nővéreket, egyeseket éjszakánként is felkeres a szobájukban, és mesterséges lélegeztetésre tanítja őket, mégpedig egymás vaginájába alkalmazva azt, szerinte a méhmagzatok megmentése érdekében (21). Rövidesen a helyi rádió és sajtó is teret ad a Szerelem Temploma kapcsán keringő pletykáknak. Joe Oglesby, a Miami Herald egyik újságírója, akinek 1981 májusában sikerül beszivárognia a szekta egyik gyűlésére, elképesztő jelenetről számol be: amikor Mózes testvér megkérdezi a vallásos révületbe esett gyülekezet tagjait, hogy közülük hányan lennének képesek meghalni vagy ölni a kedvéért, mindannyian felemelik a kezüket (22).
A következő hónapokban azután a médiafigyelem és a belső ellenzék arra készteti Och Moshe Israelt, hogy biblikus idézetekkel még tovább fanatizálja híveit, gyilkosságra uszítva őket. Az eredmény nem is várat magára. 1981 novemberében a Tízek Körének néhány tagja akcióba lép. November 11-én a szekta egyik volt tagja, Eric Burke csak pisztolylövésekkel tudja elriasztani Zerubbabel Israelt (alias Ricky Woodside-ot), aki az életére tört. A következő napon Zerubbabel, Enoch Israel (John Foster) és Yehuda Israel (Lloyd Clark) összeverik jamaikai származású tagtársukat, Aston Greent, majd az agonizáló férfit egy machetével lefejezik. Három nappal később a jahvisták Dan Israel (Robert Beasley) és Amri Israel (Walter Lightburn) által vezetett osztaga csapdát állít két tagtársuknak, akik köptek a rendőrségnek Green megöléséről. Carlton Careyt lelövik, feleségének, Mildred Banksnek pedig elvágják a torkát, de a nő túléli a támadást. A miami rendőrség azonban, egyszerre tartva a vallásszabadságot védelmező polgárjogi szervezetek és a lépten-nyomon rasszizmust kiáltó fekete közösség nyomásától, nem viszi végig a nyomozást. Jahve kultuszának megfélemlített disszidensei elhagyják a várost (23).
Och Moshe Israel, akit valósággal felajzott a „hipokriták” fölött aratott győzelme, előlépteti önmagát. Prófétából immáron Megváltóvá avanzsál, és átkereszteli magát Yeshuára. A következő hónapokban fékevesztett térítésbe kezd, régi hívei szétrajzanak az egész országban, hogy terjesszék a jó szót. Ezzel egyidejűleg fokozódik a hívekkel szembeni anyagi követelés. A nőket arra bíztatják, hogy préseljenek ki minél több segélyt az amerikai szociális rendszerből, általánosságban pedig büntetés terhe mellett mindenkinek fokozni kell az adománygyűjtés hozamát. Az étkezést szigorúan adagolják, amikor éppen Yeshua nem rendel el a böjtölést.
Ezzel párhuzamosan az erőszak sem csökken a szektán belül. 1983 júliusában összevernek egy rasztafarit, aki egy gyűlésen provokálta a gurut (24). Ugyanezen év őszén Leonard Dupree, egy fiatal szektatag, akit azzal gyanúsítottak meg, hogy Tamás bátyó, vagyis a fehér rendszer kollaboránsa, és az a feladata, hogy megölje a gurut, szabályszerű lincselés áldozatává válik. A Szerelem Templomában összegyűlt hívek, beleértve a nőket és a gyermekeket is, gyakorlatilag agyonverik és agyonrugdossák a fiatalembert, akinek a holtteste sohasem fog előkerülni (25).