David Duke: A szakadék mélyéről

Dr. David Duke-nak a moszkvai Európa és Oroszország: Új Perspektívák konferencián előadott tanulmánya.

Ennél megfelelőbb nem is lehetne, mármint az, hogy a Föld európai népének legnépesebb városába gyűlünk össze. Moszkva utcáin látható csodálatos népünk tömege bizonyos fokig reménnyel tölt el minket. Másrészt viszont a világos szemek és fehér arcok elhomályosítják előttünk azt a sötét veszélyt, ami fenyeget. Moszkvában sétálva bárki azt gondolhatja, hogy népünk nincs válságban. Pedig valójában hosszú létünk legsötétebb veszélyével kell szembenéznünk.

Az európai nép a biológiai feledés szakadékának szélén áll. A Föld minden fehér országa katasztrofálisan alacsony születésszámokat produkál. Az európai származásúak születési aránya világszerte mindössze 1.2 gyermek minden potenciális szülőpárosra. Ez a népesség több, mint negyven százalékos csökkenését jelenti minden egyes generációban, és akkor még nem számoltuk hozzá a nem-európaiakkal kötött faji vegyes házasságok tényezőjét, ami szintén jelentősen csökkenti az európai genotípus születési arányát.
A fajpusztító születési arányok, kiegészülve a fehér országokba irányuló nagyarányú, nem-európai bevándorlással garantálják, hogy amennyiben a fehér világban hamarosan nem tör egy forradalom a túlélésünkért, népünk néhány rövid generáció alatt csak egy kisebbségbe szorult, elszórt maradékká válik – létszámban elnyomva és a kipusztulás szélére taszítva még a saját országaiban is. Szükséges azt hangsúlyozni, hogy e helyütt most nem a számos kulturális, szociális, kormányzati és vallásos szertartásunk kiirtására utalok, amelyek egyértelműen ennek a forgatókönyvnek a következményei, hanem sokkal inkább örökségünk szó szerinti eltörléséről.

A hanyatló születés arányok néhány meghatározó tényezője

1. A család egységének elpusztítása az abortusz és a tömeges születésszabályozás népszerűsítésével együtt.
2. A pornográfia, a szexuális promiszkuitás és a szexuális devianciák átfogó reklámozása, amelyek egészségkárosító és meddőséget okozó STD (Szexuális Úton Terjedő) betegségek terjedéséhez vezet.
3. Olyan meddő, egészségtelen és romboló hatású szexuális életmódok népszerűsítése, mint a homoszexualitás vagy a nőtlenség.
4. Az alkohol és a tiltott drogok elterjedt használata, ami népünk tízmillióinak elfajulásához vezet.
5. A karrierizmus radikális feminista népszerűsítése, kiegészülve az anyaság elleni rosszindulatú fellépéssel éppúgy, mint a két nem között szított szexuális konfliktussal és versengéssel. Ezeket a tényezőket súlyosbítják azok a gazdasági faktorok, amelyek a nőket anyaszerepükből és otthonaikból munkahelyükre űzik.
6. Nagyarányú nem-európai bevándorlás a fehér államokba, amely nem csak gazdasági nyomást gyakorol az európai családokra, de bűnözéshez és más szociális problémákhoz vezet, amelyek elpusztítják az egységes fehér születési arány pszichológia alapjait. Hisz hányszor hallani európaiak szájából a következőt: ki akar erre a tébolyult világra gyereket szülni?
7. A nem európaiakkal kötött vegyes házasságok növekvő száma.

Önmagukban ezek a tényezők mérsékelt formában és rövid távon nem szükségesen katasztrofális hatásúak. A történelem során a népességek növekedését és hanyatlását számos dolog befolyásolta. Ám amikor a népesség megfogyatkozását kiegészíti a nem európaiak nagyarányú megszálló bevándorlása az európai anyaországokba, akkor az európai emberek életveszélyes válsággal néznek szembe.

A színes bőrű világ folyamatosan szilárd születési számokat produkál, és a Föld legnépesebb országa, Kína már 1.3 milliárd embernek ad otthont. Ez egy valóban tisztán kínaiakból álló ország, egy nyíltan a kínai embereknek, kultúrának, hagyományoknak és érdekeknek elkötelezett kormánnyal. Megfontoltan őrzi határait, védi a kínai identitást és rendeltetést. Érdemes összehasonlítani a keresztények és nem vallásos európaiak negatív születési arányait a muzulmán világ bámulatos születési mutatóival is.

Masszív bevándorlással kiegészülve a katasztrofális születés adatok tulajdonképpen nem jelentenek mást, mint az európaiak ellen irányuló etnikai tisztogatást saját otthonaikban. Ezt a fajirtást nem pisztolylövések éles pufogásai vagy robbanó bombák jelentik, de ettől még fajirtás, mivel ha nem állítják meg, ez a csendes génkiirtás ugyanazzal a végeredménnyel jár népünkre nézve, mint a fajirtás hagyományosabb formái: létünk megszűnésével.

Válságunk oka

Ami a múlt század során az európai néppel történt, nem egy olyan jelenség, ami természetesen fakadna népünk lelkéből és szelleméből. Ilyen önpusztító viselkedés igazából egyetlen embernek sem lehet a sajátja. Emlékezzenek: a múlt század fordulóján népünk tagjai erőteljesek, hódítók, magabiztosak, termékenyek voltak, és tökéletes tudatában voltak faji hovatartozásuknak és rendeltetésüknek. Hasonlítsák össze a népünk tagjaiban mostanában felbukkanó öngyűlölet jeleivel.

1998-ban az USA akkori elnöke, Bill Clinton beszédet tartott a Portlandi Állami Egyetem végzős hallgatóinak. Amikor bejelentette a diákoknak, hogy a fehérek hamarosan kisebbségben szorulnak Amerikában, spontán taps tört ki. Nem nagyon volt rá példa eddig a világtörténelemben, hogy emberek megünnepeljék a saját pusztulásukat. Ez a tömeg csak azért tapsolta meg a saját megsemmisülését, mert egy ideje már a média, a politika és a tudományos világ Európa-ellenes propagandájában fürdik. Ennek a propagandának a kitalálói alattomos, idegen megszállókra hasonlítanak, ahogy talán egy sci-fi film ábrázolná őket. Európa-ellenes elkötelezett nem-európaiak szivárogtak be és nyertek hatalmat népünk idegközpontja, a média felett. Amellett, hogy a legbefolyásosabb intézményt irányításuk alatt tartják, ezek a betolakodók arra is képesek voltak, hogy elhelyezzék saját fajtájukat a politikai, szociális és gazdasági hatalom kulcsfontosságú csomópontjaiba és ágazataiba. A hatalom eme pozícióiból terjesztik minden elképzelhető politikai elvüket, amely mérgezi az európai nép fennmaradását. Megtanítottak arra, hogy gyűlöljük magunkat, hogy megéljenezzük saját halálunkat, és mosolyogva nézzük saját gyermekeink sanyarú jövőjét. Ezzel egy időben megtanítottak minket arra is, hogy szeressünk fajunk eme megszállóit és elpusztítóit. Bizonyos helyeken még arról is meggyőzték népünk számos tagját, hogy ezeket a pusztítókat magának Istennek a követeiként, vagy ha úgy tetszik, kiválasztott népként imádják.

Bevándorlás

Az összes ügy közül, amely az itt jelenlévőket érinti, a legtöbbek számára a bevándorlás kérdése a kulcsfontosságú. Ahogy látták a Zsidó Szupremácizmus című könyvemben található dokumentáció alapján, egy Európán kívüli, zsidó kisebbség állt a bevándorlási törvények megváltoztatásának élvonalába az Egyesült Államokban, Európában és valójában a fehér világ minden egyes országában. Zsidó szervezetek és zsidó pénzügyi, politikai és tömegtájékoztatási hatalmak vezetik Amerika és Európa átalakítását Európán kívüli nemzetekké. Ezzel a ténnyel kapcsolatban még komoly viták sincsenek, hiszen zsidó szélsőségesek hencegnek is örökségünk elpusztításával. Earl Raab, a Zsidó Képviselet Perlmutter Intézetének a főigazgatója, az ADL (B’nai B’rith Rágalmazás-Ellenes Szövetség) munkatársa, és a San Francisco-i Zsidó Közlöny írója a következőket írta:

"A bevándorlási törvény csak a második világháború után változott meg drasztikusan… Politikai térnyerésének egyik legkorábbi bizonyítékaként, a zsidó közösség szerepet játszik ezeknek a változásoknak a végrehajtásában."

Raab a továbbiakban ünnepli a fehérek eljövendő kisebbségi státuszát Amerikában. "A statisztikai hivatal épp most jelentette, hogy az amerikai népesség körülbelül fele hamarosan színes bőrű vagy nem-európai lesz. És ők mindannyian amerikai állampolgárok lesznek. Átlendültünk azon a ponton, hogy egy náci-árja párt képes legyen érvényesülni ebben az országban."

Barátaim, a kapuinkat nem kívülről rombolták le, belülről nyitották ki! Jacob Javits szenátor, a megszállók egyike, aki az USA szenátusában hosszú időn át vezetője volt a határok megnyitására irányuló törekvéseknek, egy a New York Times magazinban megjelent cikkének címében tisztán megfogalmazta tervüket: „Nyissuk meg kapuinkat”. Ám Javits nem annak a nemzetnek a kapuiról írt, amelyhez igazi hűség köti: vagyis Izraeléről. Ő természetesen támogatta Izrael szigorú „Csak zsidók” bevándorlási törvényét, ő Amerika kapuinak megnyitását támogatta, nem pedig Izraelét. (Javits J. (1951). „Nyissuk meg kapuinkat.” New York Times Magazin Július 8. 8. old. 33.)

Még jóval az előtt, hogy Amerika, Európa, Ausztrália és Új-Zéland "megnyitotta kapuit", a zsidó tudomány és média könyörtelenül lerakta faji kiirtásunk alapjait. Amíg befolyásuk drámaian meg nem nőtt a XX. század elején, az európai nép nyilvánvalóan emelkedő pályán mozgott. Az antropológia nem csupán egy tudományág volt, amely tudomásul vette a fajok létezését, az akkori vezető antropológusok a fajok tudományának tartották. Szinte minden európai ország szigorú, megszorító bevándorlási törvényeket foganatosított, hogy megvédje népe örökségét. A legtöbb európai állam még fajegészségtani törvényeket is beiktatott, hogy fenntartsa lakosságának genetikai minőségét és egészségét.

Ma, ha egy több, mint évszázados egyenlőségről szóló agymosás után valaki genetikai minőségről mer beszélni, akkor az vészjósló visszhangot vált ki népünk nagy részének fejében és szívében, holott az 1930-as években a legtöbben normálisnak és egészségesnek tartották megbeszélni népünk biológiai rendeltetését. Manapság egy főiskolai professzor beszélhet Cocker Spániel kutyája fajtisztaságának és genetikai vérvonalának fenntartásáról, ám ha nyilvánvalóan kifejezi aggodalmát saját gyermekei és unokái értékes genetikai felépítésének ügyében, a tudományos élet páriájává válik.

A faji egyenlőségi mozgalmat egy zsidó emigráns, Franz Boas alapította, aki számos zsidó tanítvánnyal vette körbe magát, mint például Gene Weltfish, Isador Chein, Melville Herskovits, Otto Klineberg vagy Ashley Montagu. Montagu igazi neve egyébként Israel Ehrenberg volt és ő írta az egyenlősdi, a média és a tudományos élet által népszerűsített bibliáját, Faj: Az Ember Legveszélyesebb Mítosza címmel, ami felvilágosított bennünket, fehér embereket, hogy tulajdonképpen nem is létezünk és hogy az emberi fajok között egyáltalán nincs különbség. Hát nem csodálatos érzés tudni, hogy nem létezik eltérés köztünk, és a hottentották vagy az ausztrál őslakók között? Mozart és Puff Daddy vagy Beethoven és Snoop Doggy Dog gyakorlatilag egyformák. Franz Boas, követői, és a zászlóvivő zsidó média lerakta az alapjait annak a faji propagandának, ami ebbe a válságba sodort minket.

Sajnálatos módon a faji egyenlősdi Boas után is fennmaradt. Az egyenlőségre törekvés modern gurui ugyanarról a tőről fakadnak. Stephen Rose, Richard Lewontin, Leon Kamin, Jared Diamond és a néhai Stephen Jay Gould természetesen öt öntudatos zsidó, akik szintén az egyenlőség vezető tudományos támogatói.

Ezek a szélsőséges zsidók persze nem csak az egyenlőségi mozgalmat vezették. Egzisztenciális válságunk minden aspektusának nyilvánvaló, nem-európai értelmi szerzője van. Az egyenlőség újkori mozgalmai, a freudizmus, a feminizmus, a kommunizmus, a multikulturalizmus, a szexuális devianciák és az elkorcsosulás népszerűsítése, a szabad bevándorlás, az abortusz, a fajok közötti keveredés, a nulla népességbeli növekedés – ezek közül mindegyik élén alapvető és uralkodó nem európai vezetőség áll. Ismétlem: nem európai.

Ezek az egyenlőségpártiak nem mások, mint szélhámosok, akik legbelül szikráját sem hiszik el azoknak a hazugságoknak, amit a gojoknak prédikálnak. Például a "Faj Egy Mítosz" halandzsa kimagasló támogatója Jared Diamond. Diamond, a Natural History magazin egyik közelmúltbeli számában publikálva állítja: genetikai kutatások igazolják, hogy a zsidók genetikailag különböznek a többi embertől. A következő elképesztő kijelentést teszi: "A zsidó génekkel kapcsolatos érdeklődésnek praktikus okai is vannak. Izrael állama nagy költségekbe veri magát, hogy támogassa olyan zsidók bevándorlását és munkaügyi újraképzését, akik más országokban üldözött kisebbségek voltak. Ez azonnal hatállyal felveti annak a problémáját, hogy meghatározhassuk, ki a zsidó." Diamond szerint nincsenek igazi különbségek az emberiség főbb fajtái, egy afrikai hutu és mondjuk egy szőke orosz között, de nyilvánvaló genetikai eltérés van egy zsidó és egy nem-zsidó és egy nem-zsidó között. Ugyanitt kifejezi csodálatát azzal kapcsolatban, hogy Izrael most már képes lesz genetikailag azonosítani a zsidókat, és így eredményesen érvényre juttathat genetikára alapuló, faji szempontból kizárólagos bevándorlási törvényeket!

A család szempontjából egy személyiség emelkedik ki toronymagasan a többi közül. Ő természetesen nem más, mint Sigmund Freud. Ő volt az első jelentős hangadó Nyugaton, aki megtiporta a házasság intézményét és a céltalan szexet valamiféle vallássá emelte. A zsidó befolyás alatt álló média ikonjaként ténylegesen leírta, hogy önmagát egy idegen faj egyedének tekinti, azzal a küldetéssel, hogy elpusztítsa az európai erkölcsöt, megsemmisítve a keresztény egyház által lerakott erkölcsi alapokat. Pusztán idéznem kell őt önöknek:

"Hannibál… a kedvenc hősöm volt iskolás éveim vége felé… Első ízben döbbentem rá, milyen érzés lehet egy idegen fajhoz tartozni… a szemita tábornok alakja még magasabbra nőtt a szememben. Fiatal elmém számára Hannibál és Róma, a zsidóság szívóssága, és a katolikus egyház szervezete közötti konfliktust szimbolizálta…"

Freud elég világossá teszi a zsidó szupremácista nézőpontját egy zsidó asszonynak küldött levelében, aki egy nem zsidótól szeretett volna gyereket. Freud "felsőbbrendű zsidó fajról" írt neki és arra ösztönözte, hogy csakis zsidó gyermeket szüljön. Freud ezt írta: "Én, mint tudja, megszabadultam az árja ügy iránti részlehajlásom legutolsó morzsájától is, és merem remélni, hogy ha fiú gyermek lesz, akkor kőkemény cionista válik belőle. A kislánynak vagy kisfiúnak mindenképpen sötétnek kell születnie, nincs szükség több szöszkére. Oltsuk ki mindenestől ezeket a lidércfényeket!"