A baloldal és az iszlám szövetsége

2005-ben a választások körül egy jó kis szaftos botrány tört ki, amikor iszlám vezetők arra biztatták a muszlimokat, hogy a kormányzó jobbközép koalíció ellen szavazzanak. Kasem Said Ahmad, egy prominens muszlim közösség szóvivője azt mondta, hogy "minden muszlimnak azt javasoljuk, legyenek a kormány ellen". Ahmad úr a hét pénteki imáján megszervezte, hogy az imámok egy kormányellenes beszédet mondjanak. Fogh Rasmussen dán miniszterelnök - akit végül is újraválasztottak - rögtön reagált, és dühösen azt mondta az imámok beavatkozására: "Nem kéne, hogy a politika körül tapogatózzanak. Mi itt Dániában elválasztjuk a politikát és a vallást. Képzeljük el, mi lenne, ha a dán papok a templomok szószékéről befolyásolnák az embereket, hogy melyik pártra szavazzanak." Morten Messerschmidt, a Dán Néppárt parlamenti képviselője azt mondta, "mindenkinek arra kellett volna számítania, hogy a baloldal hördül föl először a muszlim intolerancia ellen, de valami oknál fogva csak kevesen emelték fel a szavukat. Ennek a kulturális relativizmus elborult eszméje az oka. Ezenkívül azt hiszem, hogy a hatalomról van itt szó - mivel köztudott, hogy Dániában a muszlim kisebbség a baloldali pártokra szavaz. Vannak olyan politikusok - Dániában és más európai országokban is -, akik szándékosan ezeknek a szavazatoknak a megszerzése érdekében kampányolnak. Természetesen senki se zaklatná azokat az embereket, akik aláírják a csekkeket."
2006 tavaszán Svédország legnagyobb muszlim szervezete azt követelte egy a vezetőjük, Mahmoud Aldebe által aláírt levélben, hogy Svédország vezessen be külön törvényeket a muszlimok részére. A levél több oldalból állt, amiben azt követelték többek között, hogy legyen külön családi törvény a muszlimoknak, ami a házassággal és a válással foglalkozik, és az állami iskolák alkalmazzanak imámokat, akik a muszlim gyermekek homogén osztályait a saját hazájuk nyelvén taníthatja, többek között a vallás terén. Jens Orback, Svédország egyenlőségért felelős minisztere, teljesen elfogadhatatlannak titulálta a követeléseket.
Nima Sanandaji írta a Front Page Magazine egyik cikkében, a "svéd közszolgálati televízió kimutatta, hogy a vezető szociáldemokraták a radikális muszlim papok segítségével kezdtek el szavazatokat gyűjteni". A Szociáldemokrata Párt Testvériségnek nevezett keresztény szárnya már több éve együtt dolgozik Mahmoud Aldebe befolyásos muszlim vezetővel, aki a Svéd Muszlim Szövetség elnöke. Aldebe már 1999-ben azt javasolta, hogy az iszlám törvénykezést, a sariját vezessék be Svédországban. 2002-ben a választások után a Svéd Muszlim Szövetség üdvözlő levelet küldött az újraválasztott szociáldemokrata miniszterelnöknek, Göran Perssonnak, amelyben gratuláltak neki a győzelméhez, valamint kifejezték a reményüket, hogy Persson elkezdi teljesíteni a szövetség követeléseit. A Muszlim Testvériség (egyiptomi szervezet) korábban kijelentette, hogy véleményük szerint "Svédország sok tekintetben egy ideális ország, és a svéd szociáldemokratáknak a jóléti társadalommal kapcsolatos nézetei ugyanazok, mint a Muszlim Testvériségé". A muszlim gyülekezetek vezető személyei szintén aktívak a szociáldemokrata pártban, és nagyon jó kapcsolatban vannak a keresztény szociáldemokratákkal. "A szociáldemokraták ezért cserébe, vagy talán, hogy kifejezzék hálájukat a mecsetek vezetőinek a segítségükért, megpróbálják nem észrevenni a szélsőséges tendenciákat, amelyek több mecsetben jelen vannak. Ez lehetővé teszi a Muszlim Testvériségnek, hogy ráerőszakolják az ideológiájukat a mecset tagjaira." 2006-ban az izraeli hatóságok Svédországot nevezték "Európa leginkább Izrael-ellenes országának". Az elmúlt években az országban a nemi erőszakok száma a négyszeresére ugrott a muszlim bevándorlással párhuzamosan.

A 2005-ös Egyesült Királyságbeli választások alkalmával a Munkáspárt megpróbálta visszaszerezni a muszlimok hagyományos támogatását, akik azzal fenyegetőztek, hogy Tony Blair iraki háborús politikája miatt elhagyják a pártot a háborúellenes George Galloway-féle Respect pártért vagy akár a Liberális Demokratákért. A Munkáspárt leglátványosabb próbálkozásai közé tartozott, hogy megpróbáltak elfogadtatni egy törvényt, amely betiltaná a "vallási gyűlölködés" buzdítását. Prominens muszlimok kijelentették, remélik, hogy ez a törvény segíti majd őket, hogy az olyan kifejezések, mint pl. "iszlám terrorizmus", ezentúl bűnnek számítsanak. A törvénytervezetet többször benyújtották a Parlamentbe, de a Felsőházban mindig elakadt. A Daily Telegraph kijelentette, hogy ez nem más, mint "megpróbálták felvásárolni azokat, akik azt állítják magukról, hogy a muszlim közösség nevében beszélnek, de tudni kell, hogy a muszlimok túlnyomó többsége a belvárosokban él, amelyek hagyományosan a Munkáspártra szavaznak. Ha az 1980-as években létezett volna egy ilyen törvény, akkor a brit állam nem, hogy nem védelmezte volna Salman Rushdie-t, hanem bíróság elé állította volna". Oona Kinget, egy Londonban induló munkáspárti (egyébként zsidó - AD-megj.) jelöltet, aki végülis vesztett Galloway ellenében, kettős mércével vádolták meg, mivel a nagyrészt fehérek lakta területeken kiszórt röpcédulákról minden a muszlimokkal kapcsolatos utalást törölt. Az egyik röpcédulán az állt, hogy "Oona a szavazatával védte a muszlimokat a gyűlöleten alapuló bűnözés (hate crime) ellen". De ugyanakkor egy másik szórólapon azt olvashattuk, hogy "Oona a szavazatával támogatta azt az erőfeszítést, hogy a vallási gyűlöletre való uszítást bűnesetként kezeljék". Oona egyik kollégája ekképpen érvelt a brit muszlimok visszaszerzésének érdekében: "A Munkáspárt és a brit muszlimok, el tudjuk érni, hogy ugyanaz legyen álmaink netovábbja? Még mindig nem győződtél meg róla, hogy a muszlimoknak egy munkáspárti miniszterelnökre van szükségük? Tony Blair az első miniszterelnök, aki olvasta a Koránt, idézett belőle és beszél róla. A Brit Muszlim Bizottság (Muslim Council of Britain) az elsők között lobbizott a muszlimok megsegítésének érdekében." Ugyanekkor Iqbal Sacranie, a Bizottság főtitkára arra kérte Tony Blairt, hogy a kormány vezessen be egy új törvényt, amely betiltaná a vallási diszkriminációt. Két héttel később Tony Blair megígérte, hogy a következő munkáspárti kormány be fogja tiltani a vallási diszkriminációt. Ez egy jelentős győzelem volt a brit muszlim közösség számára.
Gordon Brown, aki Tony Blair leköszönése után átvette a miniszterelnöki stafétabotot, úgy próbált hízelegni a brit muzulmánoknak, hogy "modern hősöknek" nevezte őket, akik reményt és idealizmust hoztak az országba. Gordon még azt is mondta a továbbiakban, hogy "mind gazdaságilag, mind szellemileg hozzájárultak Nagy Britanniához, mivel az iszlám bátorítja a fair play-t, a társadalmi igazságot és az egyenlőséget." Maga Tony Blair "haladónak" nevezte az iszlámot és dicsérte a Koránt, mivel "praktikus és jócskán megelőzte a korát a házassággal, a nőkkel és a kormányzással kapcsolatban". Mindez a 2005. júliusi londoni terrormerényletek után történt, amikor több brit muszlim pap nyíltan a Nyugat és a brit demokrácia megdöntésére szólított fel. Lehet, hogy Blair, Brown és a hasonszőrű társaik nem olvasták Sprengler cikkét az Asia Times Online-ban, aki miközben bemutatta Melanie Phillips Londonisztán című könyvét, megjegyezte, hogy "a brit muszlimok mennyire megvetik és visszataszítónak tartják a brit baloldaliakat, akik pedig a legjobban próbálják lekenyerezni őket?" Hozzá kell tenni, hogy Michael Howard, a Konzervatívok vezetője 2005-ben arról beszélt, hogy a muszlimok milyen "bámulatos" mértékben járultak hozzá a brit élethez. Mr. Howard azt mondta, "a gazdaságilag aktív, kulturálisan alkotó, valamint társadalmilag tájékozott brit mohamedán közösség gazdagabbá tette a modern Nagy Britanniát". Meg kell viszont említeni, hogy Mr. Howard szerenádja kevés sikerrel járt. 2005-ben a toryk panaszkodtak, hogy nehéz volt megnyerni a városokat. Mint mindenütt másutt Európában, a brit muszlim bevándorlók rendszerint a jelentősebb városokban koncentrálódnak, ezáltal elősegítik a baloldali pártok dominanciáját ezeken a területeken. Hollandiában a 2006 márciusi helyi választásokat a Munkáspárt, a Partij van de Arbeid (PvdA) nyerte meg. A PvdA-t a muszlim szavazatok segítették győzelemre. A bevándorlók növekvő szavazótábora 80 százalékban a PvdA-ra szavazott, a maradék muszlim pedig a szélsőbal kisebb pártjaira. Ez a jelenség arra késztette az ország legnagyobb újságját, a De Telegraafot, hogy kijelentse: a bevándorlók "hatalmi tényezővé" (power block) váltak.

Érdemes megvizsgálni Amszterdam egyik negyedét, Geuzenveld-Slotermeert. A PvdA itt a szavazatok 54 százalékát nyerte. Ugyanakkor a 13 győztesük között öt török és két marokkói volt. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb párt képviselői mandátumainak több mint a felét muzulmánok nyerték meg. Hasonló helyzet történt Brüsszelben, Európa "fővárosában" is, ahol a Szocialista Párt a legnagyobb párt. A 26 képviselői helyüknek több mint a felét muszlim bevándorlók töltik be. Az online Brussels Journal jegyezte meg, hogy "a nyugat-európai baloldal választási ereje egyre jobban a bevándorlókra alapul, mivel a baloldal azokra a csoportokra, pl. a bevándorlókra összpontosít, akiknek érdekükben áll az adófizetők pénzének a szétosztása. Sok nyugat-európai országban a baloldali pártok aktívan próbálják megszerezni az egyre növekvő muszlim szavazatokat. A baloldal tisztában van a ténnyel, hogy a harmadik világbeli bevándorlók garantálják a hatalmi bázisukat, mivel ezek a bevándorlók a nagyvonalú jóléti adományok miatt jöttek Nyugat-Európába."
Bos, a PvdA vezetője aggódott a sok új bevándorló képviselő képességei miatt. Azt mondta, "az új bevándorló városatyáink bajt fognak okozni, mivel a politikai kultúrájuk gyakran nem csereszabatos a holland irányelvekkel. A saját hazájuk kultúrája szerint politizálnak, ahol a komaság a mérvadó". Bos szavait a holland sajtó széles körben lehozta, emiatt sok újonnan választott PvdA képviselő igencsak felkapta a vizet, mivel szerintük Bos rasszista megjegyzéseket tett. Az Amszterdami Egyetem Népvándorlási és Etnikai témákkal foglalkozó Intézete (Institute for Migration and Ethnic Studies of the University of Amsterdam) szerint a nem eredeti holland szavazók 80 százaléka a Munkáspártra szavazott. Ez megmagyarázza, hogy az olyan városokban mint Amszterdam, Rotterdam, Breda és Arnhem, miért nyert a baloldal.
Németországban a 2002-es általános választásokon az adatok szerint a muszlim szavazók vagy 90 százaléka Schröder baloldali koalícióját támogatta. "Vagy 200 ezer német muszlim szavazott Schröderre, aki a szavazást csak 9 ezer szavazati többséggel nyerte meg." A 2005-ös adatok szerint, amikor a baloldal szoros küzdelemben alulmaradt az Angela Merkel által vezetett ellenzékkel szemben, a török szavazók 77 százaléka a szociáldemokratákra, a 9 százalékuk a zöldekre, és 8,8 százalékuk pedig a Baloldali Szövetségre készült szavazni. Vannak, akik azt állítják, hogy a muszlimok Schröder iraki háborúellenessége, valamint muszlimbarát irányelvei miatt jutalmazták a szociáldemokratákat. A muszlim szavazóknak mindössze 4,8 százaléka mondta, hogy a konzervatív CDU-ra készül szavazni. Cem Özedmir, aki a német zöldeket képviseli az Európai Parlamentben, azt mondta, a keresztény-demokraták stratégiai döntése az volt, hogy nem próbálják vonzani a török szavazókat. "Túl magasak a veszteségek. Minden egyes megszerzett török szavazóért vagy 2-3 német szavazót vesztenének, köszönhetően a pártnak a bevándorláshoz való konzervatív hozzáállása, valamint a társadalmi bázisa miatt." Guelay Yasin, a török-német kereskedelmi kamara menedzsere kijelentette, hogy melyik pártra fognak a tagjaik szavazni. "Arra a pártra fogunk szavazni, amely támogatja Törökország EU-tagságát." Ezt a támogatást a szociáldemokraták élvezték, mivel Schröder személyesen támogatta Törökországot, hogy tagja legyen az EU-nak.
A muszlim szavazatok (különösképpen az ország 2,6 millió törökjének, akik közül 840 ezer német útlevéllel rendelkezik) megszerzésének az érdekében a szociáldemokratákra a többi baloldali párt jelentette a legnagyobb veszélyt. Többen figyelmeztették a szociáldemokratákat, hogy sok török szavazatot veszthetnek az újonnan alakult bevándorló-barát Baloldali Pártnak, amit a volt NDK-s kommunisták és a szociáldemokraták volt vezetője, Oskar Lafontaine alapított. A zöld képviselő Hans-Christian Ströbele 2006-ban kisebb botrányt kavart, amikor azzal az ötlettel állt elő, hogy a német nemzeti himnusznak legyen egy hivatalos török fordítása is. A konzervatívok amiatt aggódtak, hogy ez rossz ómen lehet integrációval kapcsolatban. Ströbele azt mondta, a török verzió bemutathatná, hogy milyen multikulturális társadalommá vált Németország. "Én ezt inkább az integráció jeleként fognám fel, hogy a török származásúak törökül énekelhetnék a himnusz harmadik versszakát."

Kora 2006-ban Olaszországban a legnagyobb muszlim szervezet, az Olasz Iszlám közösségek Egyesületének általános titkára arra hívta fel az olasz muszlimokat, hogy az általános választásokon az Olasz Kommunista Pártra adják le a szavazataikat. Az UCOII vezetője azt mondta, mivel a párt hajlandó figyelembe venni a muszlim közösség érdekeit, ezért érdemes rájuk szavazni - sőt, az e-mail végére még odabiggyesztette a balközép koalíció két tagjának, az olasz kommunistáknak, és a szenátusbeli szövetségeseik, a zöldeknek a logóját. Mindössze pár héttel azután az olasz muszlimok azt javasolták, hogy a kommunistákra szavazzanak, az újonnan megszavazott baloldali koalíció egyik kommunista minisztere úgy döntött, hogy könnyebbé teszi az észak-afrikai bevándorlók belépést az országba. Paolo Ferrero, az új olasz társadalmi szolidaritási miniszer jócskán felkavarta a kedélyeket, miután bejelentette, hogy "ezen kormány alatt, amit Romano Prodi, a szupereurokrata, az Európai Bizottság volt elnöke (aki éppen hogy legyőzte Berlusconi jobboldali kormányát) vezet, minden munkával rendelkező külföldit be kell engedni az országba." A Szenátus helyettes vezetője a bevándorlásellenes Északi Ligához tartozó Roberto Calderoli szerint "Paolo Ferrero társadalmi szolidaritási miniszternek a bevándorlással kapcsolatos rázós kijelentése muzsika volt azoknak az embereknek, akik a Földközi-tenger túloldalán alig várják, hogy hajóba szállhassanak. Az ideiglenes menedékhelyek bezárásának bejelentése, valamint a Fossi-Fini törvény eltörlése egy inváziót fog a szabadjára engedni. Olaszországban egyre több illegális észak-afrikai munkás van. Egyre többen érkeznek Olaszországba a tenger felől, mivel a marokkóiak, akik eddig Spanyolországon keresztül jutottak be Nyugat-Európa távolabbi részeibe taktikát váltottak, mostantól Líbiából hajón mennek Olaszországba." Az afrikai bevándorlók nagy része, valamint az közel-keletiek jelentős része mostantól fogva Líbián keresztül próbálnak bejutni Európába.

Juszef al-Karadavi vezető szunni sejk és mások ezt Róma eljövendő iszlám hódításaként üdvözölték, mint ahogy 1453-ban Konstantinápolyt is meghódították. "Az iszlám, miután kétszer kirúgták őket, hódítóként és győztesként fog visszatérni Európába. Az iszlám eddig kétszer lépett be Európába, de mindkétszer elment... Remélhetőleg immár hadseregek nélkül fogjuk meghódítani ezeket a területeket." Muhammad bin Abd al-Rahman al-Árifi szaúdi sejk, aki a King Fahd Defense Academy (katonai akadémia) mecsetjének az imámja, egyetértett: "Ellenőrzésünk alá fogjuk venni a Vatikán földjét; meg fogjuk hódítani Rómát és be fogjuk vezetni az iszlámot. Igen, a keresztények vagy felveszik az iszlám hitet, vagy pedig a megaláztatásuk jegyében fizetni fogják az Jizyah adót..."
Köszönhetően az európai baloldalnak, lehet hogy Karadavi jóslata be fog következni.

Forrás:

front14.hu
Fjordman blog

fordította: Soti, korrigálta: Günter