Ágoston Dániel: A tiltás ellenére, avagy két shit gyülis hallelújázó, köpködő és csápoló szeánsz közben H.P. elvakkantotta magát

Mondja minap a Hack Péter, hogy őszerinte bizony nem a korábban megfogalmazott jogszabályt terjesztené elő a parlamentben, hanem annak egy szűkített változatát, amely nem a "gyűlöletbeszédre" koncentrál, hanem kifejezetten a holokauszt tagadására.

Írtuk, írogattuk, felhívtuk a figyelmet mi beste, gonosz nácik, hogy bizony a holokauszt hamarost államvallássá lesz tétetve Magyarországon! Persze rögvest le lettünk nácizva annak menetrendje szerint. De kérdem én, óh, írástudó, szabad, „demokrata”, hivatalos megmondók, hát nem kirekesztés-e korlátozni ama szólásszabadságot, amit ti állítólag oly’ állhatatosan és harcosan védetek? Nem rasszizmus-e az, hogy ha a holokauszt dogmatizált interpretációján kívül eső történelmi vélekedések, fölfedezések bűncselekménnyé nyilváníttatnak, akkor az praktikusan azt jelenti, hogy az ilyesfajta tilalomfákat felállító törvénykezők magukat felsőbbrendűeknek tekintik, és meg sem hallgatják a kétkedőket? Hova lesz így a tudományosság?

Ja, persze. Nektek lehet ilyesmit tenni.

De kérdezem én: ki tagadja a holokausztot? Tagadás az, ha én azt állítom, hogy nem volt semmiféle holokauszt. Pedig bizony volt. Indián holokauszt (aminek köszönhetően létrejött a demokráciájában agyonmagasztalt USA), aztán ott volt a hutu-tuszi háború, a török-örmény konfliktus, a gulág, Gáza, no meg a II. világháború. Amiről szó van, az a holokauszt-revizionizmus, alias: negacionizmus, vagyis a II. világháború alatt állítólagosan megesett szuper-holokauszt (minden holokauszt legholokausztabbikának) ma élő dogmáinak a kétségbevonása. Tehát nem lehet letagadásról beszélni, legfeljebb megkérdőjelezésről! Vannak persze, akik en bloc tagadják a történteket, azt állítván, hogy csaknem üdülőközpont volt Birkenau, de mi száraz tényekről kívánunk vitázni.

Mellőzvén az irving-i fejtegetéseket és cole-i kutatásokat (mindenki olvasson/nézzen utána), tegyük fel azt a végtelenül egyszerű kérdést, hogy ugyan miért is kellene tiltani egy olyan kérdésfelvetést, ami a „történészek többsége szerint az egyik legjobban dokumentált jelenkori történelmi eseményt” kérdőjelezi meg? Ha úgy volt, ahogy volt, akkor nem tök mindegy, hogy az istenadta mit és hol kutatgat? Legfeljebb hülye, alá nem támasztott téziseket fog állítani, amik egyszerűen nem igazak. A „holokauszttagadás” (vagyis helyesen: holokauszt-revizionizmus) törvényileg történő tiltása tehát fölveti még a legdilettánsabb átlagemberben is azt a kézenfekvő kérdést, hogy ugyan miért is kell tiltani olyasmit, ami állítólag exakt módon dokumentálva van? Ez ugyanis arra enged következtetni, hogy valami mégsem úgy van, ahogy azt eddig sulykolták, horribile dictu: oda lenne a soá-biznisz.

De korrekt volt politikailag a Hack, mert aszonta, hogy az új törvénybe be lehetne venni a kommunizmus bűneit tagadók büntethetőségét is abban az esetben, ha a jogszabály elfogadtatásához csak így lehet megszerezni a parlamenti többséget.

Édes. Egyébként nem kéne, de a cél ugye szentesíti azt a bizonyost. Meg az ágáló jobbosok így simán belegyalogolnak a PC csapdájába, és elégedetten fogadják majd el a fenti javaslatot, ami így gond nélkül átszáguld a parlamenten, gondolván, ha nekik sem, akkor nekünk is jó.
Nos én, mint jobboldali állampolgár és holokauszt-revizionista, ezúton deklarálom, hogy nem akarom törvényileg tiltani a kommunizmus bűneinek tagadását, sőt, ellene vagyok annak, hogy büntessék, hiszen az elkövetett bűnöket igazolni, alátámasztani tudom több forrásból is!

Aki pedig a bizonyítékok ellenére is tagadja a tényeket, az egyszerűen egy szűklátókörű idióta. Nekem pedig engedtessék meg, hogy kétségbe vonjam azt, amit a nürnbergi per során a győztes hatalmak törvényszéke dogmatizált, s ha nem lesz igazam, akkor én fogom először a Hősök terén kiírni a homlokomra, hogy „idióta”. Továbbá hadd kutathassák a komcsik, hogy nem is halt meg 100 milliónál több ember a kommunizmus alatt. Úgysem lesz igazuk.

Arthur Koestler óta tudjuk, hogy a vélemény szabadsága mindenekelőtt a vélemény alkotásának és kinyilvánításának a szabadsága mindenki számára, még akkor is (és különösen akkor), ha ez a vélemény nem egyezik a kormányzók véleményével. Az az ember, akinek nincs joga nemet mondani, csupán egy rabszolga.

Hack javaslata tehát nem egyéb, mint újabb parasztvakítás, amit a népek úgy fognak beszopni, hogy azt a műszerek is kimutatják majd. Szájkosár-törvényekkel korlátozni a szabad véleménynyilvánítás jogát, a hiteles, tényszerű történelemtudomány kutatásainak eredményeit leginkább diktatúrákban szokás. Márpedig állítólag mi nem élünk diktatúrában. Állítólag...