Gazdag István: Al-Kaida – CIA 7:1

Egyes amerikai szakértők szerint Humam al-Balavi előre megfontolta tettét, a jordániaiak viszont úgy vélik, hogy azok miatt a „járulékos veszteségek” miatt „kattant be”, amelyeket az amerikai robotrepülők légi csapásai okoztak az afgán polgári lakosság körében, főleg azért, mert a célpontok betájolásában ő maga is részt vett.

Felesége büszke rá. Isztambulban, ahol lakik, Defne Bajrak csodálattal említi férjét, aki egy öngyilkos merénylettel vetett véget életének Afganisztánban. „Szeretem őt, és nagyon fog hiányozni”, mondta a nő. Újságíróként, fordítóként és egy olyan könyv szerzőjeként, amelyben Oszama bin Ladent „a Kelet Che Guevarájaként” aposztrofálja, Defne Bajraknak kétségtelenül nyomós oka van a büszkeségre. Működésbe hozva a testére erősített robbanószerkezet, férje, Humam al-Balavi jordán orvos gyakorlatilag lefejezte az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) állományát a kelet-afganisztáni Khosztban, az al-Kaida vezetőinek levadászására szolgáló műveleti bázison.
A merénylet 2009. december 30-án történt. A hét amerikai halott – az USA elhárításának öt ügynöke, köztük két nő, és az Xe (az Irakban hírhedtté vált Blackwater) biztonsági magáncég két alkalmazottja – között van a kirendeltség vezetője is, egy nő, akinek a CIA nem fedte fel a kilétét, de aki már 2001. szeptember 11. előtt is „rajta volt” az al-Kaidán. Egykori kollégái szerint „enciklopédikus ismeretekkel” rendelkezett Bin Laden szervezetéről, és hónapok, ha nem évek kellenek ahhoz, hogy rekonstruálni lehessen az általa mozgatott ügynökhálózatot.
Az amerikai illetékesek igencsak bőbeszédűek az Amszterdam-Detroit légi járat elleni meghiúsult merénylethez vezető „rendszerbeli hiányosságok” tekintetében, viszont annál szűkszavúbbak a khoszti epizódról, amely az „árnyékháború” bizonyítéka, amelyet olyan nehezükre esik megnyerni. Ugyanilyen diszkrétek egyébként azzal a súlyos, sőt – a mellékelt ábra szerint – végzetes szakmai hibával kapcsolatban is, hogy több mint tíz CIA-ügynök anélkül vett részt egy informátorral való találkozón, hogy előzetesen megmotozták volna őt a támaszpont bejáratánál. Ráadásul mindez egy olyan bázison történt, amely az al-Kaidát rejtő törzsi területek elleni légi csapásokat irányítja. Szakértők szerint az elképesztő óvatlanság annak volt a jele, hogy a jordán férfitól igen fontos információkra számítottak.
A merénylő 32 éves volt, és tipikusnak mondható életpályát futott be. Kuvaitban született egy szaúd-arábiai eredetű, középosztálybeli családban. 1991-ben a családjával áttelepült Jordániába, ott végezte el a középiskolát, majd Törökországba ment orvostudományt tanulni, ahol házasságot kötött. Két lányuk született. Humam al-Balavi az ENSZ Palesztin Menekültek Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNWRA) kórházában dolgozott Zarkában, Abu Muszab al-Zarkavi, az al-Kaida iraki vezetőjének városában, akit az amerikaiak 2006-ban likvidáltak a jordán hírszerzés segítségével.
A radikális iszlamistaként számon tartott és dzsihádista internetes honlapokon különböző álneveken megnyilvánuló férfit végül 2008 márciusában letartóztatták a jordániai hatóságok, és néhány napig börtönben tartották. Utána önkéntesnek jelentkezett egy humanitárius misszióba Gázában, az izraeli agressziót követően. Ettől kezdve eltérőek a magyarázatok. A jordániaiak azt hitték, hogy „visszafordították”, az amerikaiak szerint viszont kettős ügynök maradt, és sohasem lett hűtlen az al-Kaida vezetőihez. Akárhogyan is van, Humam al-Balavi elküldte családját Törökországba, és elég bizalmat ébresztett önmaga iránt ahhoz, hogy a jordán titkosszolgálat Afganisztánba vezényelje azzal a megbízatással, hogy épüljön be az al-Kaidába. Jordániai „tartótisztje”, a merényletben szintén meghalt Sarif Ali bin Zeid (Husszein király egyik távoli unokafivére) vezetésével információkat szolgáltatott a CIA-nek, lehetővé téve az al-Kaida elleni légi csapásokat végrehajtó amerikai robotrepülők célpontra irányítását.
Az amerikai szolgálatok nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget annak, hogy al-Balavi továbbra is dzsihádra buzdított az internetes fórumokon. Azt remélték, hogy rajta keresztül felgöngyölíthetik az al-Kaida hálózatát egészen Ajman al-Zavahiriig, a szervezet alvezéréig.
A jordán férfi ideális választásnak látszott: arabként és orvosként kezelhette volna az al-Kaida harcosait a törzsi zónákban. Az amerikai sajtó szerint „rendkívül jól megfizették”.
Egyébként nem ő volt az első „vakond”, akit az amerikaiaknak átpasszolt a jordán titkosszolgálat, amelyről a szakmai berkekben köztudott, hogy „alvállalkozóként” gyakran a piszkos munkákat is elvégzi a jenkik helyett. Amikor tehát al-Balavi sürgős találkozót kért tőlük december végén, azt állítva, hogy információi vannak az egyiptomi Zavahiriről, egyáltalán nem gyanakodtak. Azt gondolták, hogy érdekes nyomra bukkant, és a Time magazin szerint az ígéretesnek remélt találkozóról még a Fehér Házat is tájékoztatták.
December 30-án 13 CIA-alkalmazott vett részt a Camp Chapman-i „briefingen”, a pilótanélküli drónok bevetésére szolgáló, magas biztonsági fokozatú bázison. Egyes amerikai szakértők szerint al-Balavi akciója annak a szervezetnek az ütőképességét bizonyítja, amelyet más amerikai szakértők időről-időre sietnek eltemetni. Márpedig a „hulla” még szemmel láthatóan mozog. Ennek most a Cég „pittbulljai” itták meg a levét. Heten, mint a gonoszok.

MD 2010. I. 19.