Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Nos, mostmár aztán végképp kilóg a lóláb az EURSOC cikke szerint. Tony Blair, Jack Straw és David Blunkett volt tanácsadója elismerte, hogy az elmúlt évtizedben az Egyesült Királyságba irányuló példátlan méretű tömeges bevándorlásnak "politikai motivációi" voltak.
Andrew Neather azt állítja, hogy a kormány "radikálisan" meg akarta változtatni az ország arculatát, és "a diverzitással a jobboldal orra alá akart borsot törni."
Elmondása szerint a Munkáspárt azért lazított a bevándorlási szabályokon, hogy "megnyissa az Egyesült Királyságot a tömeges bevándorás előtt", de ugyanakkor a miniszterek nem szívesen beszéltek erről nyilvánosan, mivel attól féltek, hogy ez a lépés "elidegenítené a "munkásosztály szavazóit".
"Mindennek eredményeképpen, a bevándorlást támogató nyilvános érvelés a gazdasági előnyökre, és a bevándorlók szükségességére összpontosított."
Bevándorlás emelkedése a Munkáspárt hatalomra jutása előtt és utánNeather azt is mondta, hogy ő írta a Barbara Roche bevándorlási miniszter 2000-es beszédét, amiben a bevándorlás gazdasági előnyeit különösen kiemelték. A korai piszkozatokban még szerepeltek a tömeges bevándorlás melletti ideológiai érvek:
Mint Neather írja: "Láttam, hogy a korai piszkozatokban benne volt a politikai cél, miszerint a tömeges bevándorlás segítségével a kormány az Egyesült Királyságot egy valódi multikultúrális társadalommá akarta átalakítani."
"Emlékszem, hogy több megbeszélés után nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ennek az irányelvnek egyik célja - habár nem a fő célja - hogy keresztbe tegyenek a jobboldalnak, és hogy idejétmúlttá tegyék annak érveit."
Az volt a "szándékos irányelv", hogy 2000-től legalább "tavaly februárig", - amikor a pontozásos alapú bevándorlást bevezették -, megnyissák az Egyesült Királyságot a tömeges bevándorlás előtt.
Tavaly, a kormány csendben kiadott becslései alapján 2,3 millió bevándorlót adtak így az ország lakosságához.
A beszédet a Performance and Innovation Unit (Teljesítmény és Újítási Egység) (a kormányon belüli kutató intézet (think tank)), egy cikke ihlette, amely szervezet a véleményünk szerint legalább annyira orwelli, mint amilyennek hangzik. Többször átírták, hogy eltüntessék belőle a politikai indíttatásokat ecsetelő részeket.
Ha ez igaz - és ne felejtsük el, hogy Neather egy tiszteletnek örvendő újságíró, aki úgy néz ki, hogy büszke a kormány tervezetében betöltött szerepére - akkor ez az évtized egyik legjelentősebb híre.
Az Új Munkáspárt kritikusainak a többsége a kormány inkompetenciáját vádolta Nagy Britannia jelenlegi borzalmas helyzetéért. Az EURSOC szinte egyedül volt azon a véleményen, hogy itt nem inkompetenciáról, hanem tudatos ideológiáról van szó. Ezek a mostani értesülések szintén ezt támasztják alá.
(...)
A Konzervatívok a Munkáspárt összeesküvését szégyentelenül felelőtlennek titulálták, és igen rövidlátónak nevezték a munkáspárti képviselőket, hogy amiatt tették ki Nagy-Britanniát 12 éven keresztül példa nélküli tömeges bevándorlásnak, hogy ezzel könnyebben lerasszistázhassák a Tory-kat.
(...)
Melania Phillips újságíró-publicista további távlatokkal szolgál az összeesküvésről:
"Mi volt ez? Szórakozottság, vagy orbitális méretű tehetségtelenség? Vagy lehet, hogy nem is véletlen volt, hanem szándékos? Ez az utóbbi magyarázat egyszerűen túlságosan felháborítónak tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. Végülis ha ez a tömeges bevándoroltatás szándékos volt, akkor ez nem más, mint az ország alapjellegének (very make-up) a szándékos megváltoztatása, anélkül, hogy mindezt közölték volna a brit emberekkel.
Nem tudom elképzelni, hogy a demokratikus jogállamot bármivel jobban alá lehetne ásni, mint egy ilyennel. A munkáspárti kormány egy szándékos, és titkos vezérelv alapján nemzeti kultúra szabotálását követte el." (...)
Mindezt azért tették, hogy tönkretegyék a brit embernek az ahhoz való jogát, hogy egy olyan társadalomban éljen, amit a közös történelem, vallás, törvények, nyelv, és hagyományok határoznak meg. Azért tették, hogy egyszer és mindenkorra elpusztítsák a kulturális britség eszméjét, és azt lecseréljék egy 'multikulturális' tömegmasszára. És mindezt úgy követték el, hogy közben meg sem kérdezték a brit népet, hogy vajon akarják-e, hogy a hazájukat és a kultúrájukat ily módon átalakítsák.
Nyilvánvalóan, egy bizonyos fokú bevándorlás jó az országnak. De ennek az irányelvnek nem az volt a célja, hogy a brit kultúrát és társadalmat a keveredés kiszélesítése által gazdagítsa, hanem hogy az ország meghatározó jellegét mindent átfogóan elpusztítsa.."
Sir Andrew Green, a Migrationwatch elnöke is azon a véleményen van, hogy ez egy tudatos terv volt. Ahogy mondta: "Mostmár legalább tudjuk az igazságot, nem mintha ez könnyebbé tenné a helyzetet. Sőt, ez a helyzet így egy valóságos puskaporos hordó."
"Sokan már régóta gyanították, hogy a Munkáspárt alatti tömeges bevándorlás nem egy elhibázott politika eredménye volt, hanem egy tudatos összeesküvés része. És igazuk volt. Ez a kormány három millió bevándorlót engedett be az országba, és a cinikus politikai indittatásaikat pedig hamis gazdasági indokokkal leplezték." - mondta Green.
Igen, ez a hír tényleg puskaporos hordóvá változtatta a brit társadalmat. A kérdés csak az, hogy miért nem hangos tőle a mainstream média?
Forrás:
Február 8.
1578. február 8. I. Erzsébet angol királynő kivégezteti Stuart Mária skót királynőt, a katolikus párt reménységét. Erzsébet uralkodása alatt titkosszolgálta mintegy 650 katolikus papot vett nyilvántartásba, közülük 133-at felakasztottak, kibeleztek és felnégyeltek, 377-et börtönbe vetettek (vö. 21. február 1595; 29. november 1577.). A reformáció Angliájából időközben eltűnt tízezer szerzetes és kétezer apáca, sok ezer magánkápolna és sok száz vallásos társaság, az ezernél is több kolostori templom összedőlt vagy protestáns templomként működött tovább. (Vö. 1555. október 16.)
1683. február 8. Eszterházy Pál nádor „szerényen” azt javasolja I. Lipótnak, hogy Thököly Imre helyett inkább őt ruházza fel hercegi címmel. (Vö. 1703. május 26.; 1707. július 29.; 1708. február 29.)
1711. február 8. A foglyok kölcsönös kiváltására vonatkozó egyezményt megsértve Pálffy János császári tábornagy Budán lefejezteti az előző év október 29-i szekszárdi csatában foglyul ejtett Béri Balogh Ádám kuruc brigadérost.
1919. február 8. "A világ forradalmasításának, amit át akarunk élni, kifejezetten a mi ügyünknek kell lennie és a mi kezünkben kell maradnia. Ennek a forradalomnak kell a zsidóság uralmát minden nemzet felett biztosítania", írja a párizsi Le Peuple Juif c. lap.
1920. február 8. „Nem kell eltúlozni azt a részt, amit a bolsevizmus megteremtésében és az orosz forradalom jelenlegi folyamatában… a nemzetközi - többnyire ateista - zsidók betöltenek. Bizonyára nagyon nagy, valószínűleg túlsúlyos a többiekéhez képest. (…) A szovjet intézményekben elképesztő a zsidók túlsúlya, és a Cseka által alkalmazott terror rendszerében is zsidók, és némely esetben zsidó nők játsszák a főszerepet”, írja Winston Churchill a The Sunday Heraldban. (Vö. 1905. december 30.; 1919. március 29.)
1942. február 8. "A legsúlyosabb rákos sejtet a mindkét (katolikus és evangélikus - a szerk. megj.) felekezethez tartozó papjaink jelentik! Most nem áll módomban válaszolni nekik, de mindent feljegyzek egy vastag füzetbe. Eljön a pillanat, amikor minden teketória nélkül leszámolok majd velük. (...) Az alapvető megoldást nem fogjuk megkerülni. Ha azt hinnénk, hogy egy társadalmat olyan ügyre kell felépítenünk, amelyet hazugnak tartunk, akkor a társadalom nem is méltó rá, hogy fenntartsák. Ha ellenben azt hisszük, hogy az igazság elégséges alapul szolgálhat akkor az embert arra készteti a lelkiismerete, hogy síkraszálljon az igazságért és kiirtsa a hazugságot. A jövendő nem fogja megérteni azokat az évszázadokat, amelyek ezután még hajlandók lesznek elviselni ennek a kultúrszennynek a terhét. Ahogyan a boszorkányüldözést fel kellett számolni, úgy fel kell számolni ezt a maradványt is", mondja Hitler Wolfsschanzéban Himmler és Speer jelenlétében.
1988. február 8. „Ne áltassuk magunkat: műperről van szó… Az ország és a lakosság kriminalizálása jelentős léptekkel haladt előre”, írja az osztrák Die Presse című jobboldali liberális újság a Kurt Waldheim államelnök ellen folyó nemzetközi kampány kapcsán, akit állítólagos „háborús bűnei” miatt zsidó nyomásgyakorló szervezetek nyomására le akartak mondatni posztjáról, annak ellenére, hogy a bécsi kormány által megbízott Nemzetközi Történészbizottság nem találta bűnösnek a terhére rótt cselekményekben.