Gazdag István: Izrael: egy ország, ahol a zsidóknak sem jó élni

Izrael Államot olyan helyként képzelték el az alapítói, ahol a világ összes zsidója biztonságban és harmóniában élhet majd egymás között. Az év végi izraeli sajtóhírek alapján azonban úgy tűnik, hogy alaposan tévedtek, és hogy sok izraelinek keservesen kell bánnia a saját vagy a szülei alijázását. Paradox módon, ha Izrael egy olyan ország, ahol a palesztinoknak nem jó élni, egyre inkább olyanná válik, ahol immáron a zsidóknak is egyre kevésbé jó élni.

Izraelben a munkahelyek betöltésénél diszkrimináció érvényesül! Egy haredi (vallásos) vagy egy falasa (etiópiai) zsidónak kevesebb esélye van arra, hogy alkalmazzák, mint egy arabnak, állítja a Kiryat Ono-i Egyetem tanulmánya. Sőt, ha véletlenül mégis alkalmazzák őket, a haredik és a falasák számára alig van szakmai előrelépési lehetőség, mivel az előbbieket a főnökeik 86 százaléka, az utóbbiakat pedig a 70 százalékuk nem szívesen lépteti elő. Mindez persze egyáltalán nem okozott meglepetést a kutatásvezető Móse Karif számára, aki kijelentette: „A felmérés eredménye nem túl hízelgő. Szeretjük azt gondolni, hogy egy nyitott és multikulturális társadalom vagyunk, de az adatok azt bizonyítják, hogy az egyenlő esélyek ügyében még sok a tennivalónk”.
Izraelben a lakosság egyharmada krónikus depresszióban szenved! Egy legutóbbi felmérés szerint, ha arról kérdezik őket, hogy az elmúlt hónapokban felmerültek-e náluk depressziós tünetek, a megkérdezettek 21 százaléka azt válaszolta, hogy „gyakran”, a 37 százalékuk pedig azt, hogy „állandóan”. A közvélemény-kutatást megrendelő Amiram Raviv professzor szerint „a korábbi tanulmányokkal való összehasonlítás a depressziós és szorongásos szimptómák jelentős növekedését mutatja az izraelieknél”. Sejthettük volna.
Izraelben a képregények tartalmát a rabbik ellenőrzik! Néhány hónapja a könyvesboltokban „kóser képregények” jelentek meg, amelyeket egy rabbikból álló bizottság szigorú felügyelete mellett alkottak, hogy a tartalmuk ne sértse vagy ne rontsa meg a fiatal olvasók szellemét. Távol a Superman vagy a japán mangák univerzumától, ezeknek a szűzies és erkölcsös képregényeknek alaposan megrostált biblikus alakok vagy csodatévő rabbik a hősei. Csoda, hogy már az izraeli gyerekek is depisek lesznek?
Izraelben a politikai korrektség egyeduralkodó az egyetemeken! Az Im Tircsu diákszervezet nehezményezi, hogy „a jobboldali és nacionalista egyetemistákat és eszméket diszkriminálják egyes izraeli egyetemeken, és hogy szisztematikusan korlátozzák a jobboldali diákok szólásszabadságát a tel-avivi egyetem vezetői”. A diákmozgalom elnöke, Amit Barak leszögezi, hogy ugyanez folyik az ország más egyetemein is, néha még durvább módon, és szervezeténél sokan panaszkodnak amiatt, hogy szisztematikus megkülönböztetést alkalmaznak azon diákok ellen, akik nem osztják a professzorok többsége által követett politikai vonalat. Ezek a panaszok a szólásszabadság korlátozására, nyilvános megaláztatásokra és megszégyenítésekre vonatkoznak. Vannak professzorok, akik különböző szélsőbaloldali mozgalmak plakátjait egyenesen az irodájuk ajtajára akasztják.
Izraelben egyre öregebbek élnek! Az izraeli gerontológiai társaság legutolsó jelentésében arra figyelmeztet, hogy Izraelnek gondot kell fordítania az idősekre, mert ezek egyre többen vannak és egyre szegényebbek. Az országban ugyanis minden ötödik idős ember (22 százalék) a szegénységi küszöb alatt él (Európában minden tizedik). Ráadásul pedig, míg 1948-ban az idősek csak a lakosság 4 százalékát képviselték, ma számarányuk eléri a 10 százalékot, húsz éven belül pedig 14 százalékra fog emelkedni.
Izraelben a zsidók más zsidókat vágnak át! A „madoffizmus” tehát egyáltalán nem csupán amerikai sajátosság. Ahogyan Bernard Madoff az USA-ban, befolyásos személyiségek igazi „magánbankokat” alapítottak Izraelben, amely lehetővé tette számukra, hogy a betéteseket megkárosítva tollasodjanak meg, egészen addig, amíg az általuk felépített kártyavár össze nem omlott. Az izraeli magánbankárok áldozatai nagyon változatos körből verbuválódtak: a sport világából, a haredim ortodox közösségből, a hadseregből, sőt a gázai övezet egykori lakói által kapott kárpótlások is jórészt rámentek.
Izraelben vallási fanatikusok meggyilkolják azokat, akik kilépnek a cégéres miliőkből. Így Jaacov Teitel, akit november elején tartóztattak le, nem elégedett meg azzal, mint azt az elején hitték, hogy kinyírt néhány palesztint, hanem bombamerényletet követett el egy, a kereszténységre való áttérésre készülő zsidó család, Zeev Sternhell híres történészprofesszor és több meleg aktivista ellen is. Amikor letartóztatták, az újságok szerint éppen olyan plakátokat ragasztott ki, amelyeken homoszexuálisok megölésére buzdított és a tel-avivi homokosok központja elleni augusztusi gyilkos merénylettel dicsekedett.
Izraelben szegények a zsidók! Az izraeli társadalombiztosítás közzétette a szegénységre vonatkozó adatait. Ebből kiderül, hogy az országban jelenleg csaknem minden negyedik felnőtt és minden harmadik gyerek a szegénységi küszöb alatt él. Ezzel Izrael a nyugati országok éllovasának számít a szegénységi ráta tekintetében, még az USA-t (17, 1 %) és Mexikót (18, 4%) is megelőzve, ahol az OECD-országok közül legnagyobb a szegények aránya.
Izraelben a bankok kifosztják a holokauszt túlélőit! Hetven évig tartó jogi csatározásba tellett, hogy három bank visszaadjon a soá-áldozatoknak 400 millió sékelt, amelyet törvénytelenül birtokoltak. Két másik bank azonban továbbra sem hajlandó ugyanerre több mint 30 millió sékel vonatkozásában, Cvi Kanor, a soá áldozatainak jogait védelmező egyesület elnökének felhívása ellenére sem, aki – úgy látszik – hiába érvelt azzal a mihamarabbi fizetés érdekében, hogy „történelmi igazságot kell szolgáltatni az áldozatoknak és leszármazottaiknak, és megkönnyíteni életüket az utolsó éveik alatt”.
„A Közel-Kelet egyetlen demokráciájaként”, mint azt a referencia-sajtó sohasem mulasztja el hangsúlyozni, Izrael ugyanakkor a liberális demokrácia tökéletes megtestesítője is, annak minden fonákságával együtt. Izrael valóban a Nyugat, csak még rosszabb kiadásban. Távolról sem biztos, hogy Herzl erről álmodott.

MD 2010. I. 5.