Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Angliában újabb megrendítő erejű frászt kapott a multikulti és a politikai korrektség. Alig két évtizedig tartó és bagatell 10 millió fontot (kb. 4 milliárd forintot) felemésztő, tehát bravúrosnak éppen nem mondható nyomozás után az inkompetencia terén, úgy tűnik, magyar kollégáik babérjaira törő Scotland Yardnak végül sikerült lefülelnie azt az 52 éves istenfélő (ebed Jahve) néger családapát, aki legalább 200 idős korú fehér nő és férfi sérelmére követte el rémtetteit Londonban, megerőszakolva, bántalmazva és kifosztva áldozatait.
Ha a végeredményt nézzük, persze valóban bravúrról beszélhetünk, hiszen a filmekben mutatott teljesítményükkel ellentétben mégsem annyira vérprofi brit kopók az általuk köröztetett fantomkép alapján – hivatalosan legalábbis (píszí kötelez?) – mindvégig egy 20-30 év közötti, fehér delikvens után folytattak hajtóvadászatot, pedig már jó ideje rendelkezésükre állt a potenciális tettes genetikai profilja, tehát elvileg tudniuk kellett (volna), hogy színes bőrűről van szó. Legdurvább az egészben, hogy négy éve egyszer már letartóztatták a gyanúba keveredett Delroy Grantet, de aztán valamiért mégis futni hagyták. Talán mert a környezetében példamutatóan istenfélő embernek ismerték?
Ez utóbbi momentumot azért kell külön kihangsúlyozni, mert a valláskárosultak egyik állandóan hangoztatott – viszont minden tudományos felmérés által következetesen megcáfolt – öntömjénező agymenése szerint az „istenfélelem” úgymond automatikusan felvértez a bűnözés ellen. Legutóbb Schmidt Mária is ebben a szellemben nyilvánult meg a (freudi elszólással) „Miért nem integrálódnak a magyarországi (és nem magyar!) romák?” címmel a hvg.online-on folyó agymosásban, azzal az orbitális blődlivel szándékozván megcáfolni a cigánybűnözés mint kriminológiai kategória érvényességét, hogy „a legtöbb cigány családszerető, gyerekszerető, istenfélő ember” (sic!). (És ilyen argumentatív logikával valaki még tudományos kutatónak állíthatja be magát…)
Nos hát, a gyöngébbek kedvéért – és a jelek szerint közéjük
tartozik Orbán Viktor volt főtanácsadója, a Terror Háza igazgatója is – talán nem árt arra emlékeztetnünk, hogy a szicíliai maffia, az amerikai Cosa Nostra vagy a kolumbiai drogkartell legtöbb főnöke és fogdmegje, vagyis a nemzetközi gengszter-elit színe-(mák)virága is köztudottan családszerető, gyerekszerető és istenfélő, a schmidti optikában tehát minden gyanú fölött álló mintapolgár. Ugyebár a tetteik is ezt bizonyítják…
Ami a brit bűnügyi krónikákba „éjszakai settenkedő” (night stalker) néven bekerült trinidadi bevándorló bűnlajstromát illeti, ez a 82 százalékban fekete afrikai, 12 százalékban amerikai néger, 6 százalékban pedig fehér génmixet hordozó korcs (ld. a rendőrségi DNS-elemzés eredménye), a modern antropológia „torzszülöttje” (clean freak, ezt maga a volt neje, három gyermekének anyja állítja róla post factum, és neki már csak hihetünk) 1990 óta legalább 108 idős nőt és férfit erőszakolt meg, bántalmazott fizikailag, zaklatott szexuálisan és rabolt ki, de 68-93 éves korú áldozatainak száma akár a kétszázat is elérheti.
A két feleségnek hét gyereket legyártó, és így a mérvadó keresztény-konzervatív kánon szerint kétségtelenül család- és gyerekszeretőnek számító szatír egyébként odaadóan gondoskodott paralízises második hitveséről, akivel együtt napközben azon buzgólkodott, hogy a hitetlenségben tévelygő emberiséget Jahve/Jehova tanújaként megmentse a kárhozattól, miközben éjszakánként biszexuális, gerontofil és szadista perverzióját elégítette ki (négerről lévén szó magától értetődően fehér) áldozatain, ahogyan az a magafajta kétszeresen is (négerként és istenfélőként egyaránt) frusztrált, duplex-szociopata esetében törvényszerűen elvárható.
Azt mindenesetre már most lefogadhatjuk, hogy az ő sztorijából bizonyára nem fognak filmet forgatni Hollywoodban, hiszen Delroy Grant olyan messze van a zsidó forgatókönyvírók által előszeretettel propagált bűnözői ideáltípustól (fehér bőrű, szőke hajú, kék szemű, istentelen/nietzscheánus/hitlerista árja), mint Makó Jeruzsálemtől.
Végezetül néhány szikár, de annál beszédesebb statisztikai tény a fajuk és önmaguk ellenében a színes bőrű bűnözők fogadatlan prókátorául szegődő fehér szemetek (white trash) okulására:
Afrikában naponta 356 (néger) csecsemőt erőszakolnak meg (néger) felnőttek, ugyanakkor az USA-ban elkövetett minden ötvenezer nemi erőszakból 49911 esetben néger az elkövető és fehér az áldozat.
Az amerikai Igazságügyi Minisztérium 1999-es statisztikája szerint abban az évben 197.679 esetben követett el néger erőszakos bűncselekményt fehér áldozata sérelmére, miközben a fordítottjára 8.198 esetben került sor, vagyis a négerek több mint hússzor annyi erőszakos bűncselekményt követtek el a fehérek ellen, mint fordítva. Még durvább a helyzet a nemi erőszakok és szexuális zaklatások tekintetében. Ezekben a bűncselekménytípusokban ui. a négerek legalább hatszázszorosan (!) túlreprezentáltak a fehérekhez képest, vagyis az általuk fehérek sérelmére elkövetett 20.003 nemi erőszakkal és szexuális zaklatással szemben a fehérek fordított irányú aktivitása alig mérhetően 0-33 esetet (!) totalizált, vagyis a megadott adat approximatív jellegéből következően az is lehet, hogy 1999-ben egyetlen fehér férfi sem erőszakolt meg néger nőt az USA-ban.
http://www.ojp.usdoj.gov/bjs/pub/pdf/cvus9902.pdf
+ Igazi különlegesség műkedvelőknek:
A bűn színe. Faj, bűn és büntetés Amerikában, 2005
(második, bővített kiadás)
Főbb megállapításai:
Bűnözési szint
- A négerek hétszer gyakrabban követnek el gyilkosságot és nyolcszor gyakrabban rablást, mint a többi fajhoz tartozók.
- Amikor a négerek erőszakos bűncselekményt követnek el, majdnem háromszor gyakrabban használnak lőfegyvert és több mint kétszer gyakrabban kést, mint a nem négerek.
- Egy adott terület erőszakos bűnözési szintjét legjobban az jelzi, hogy lakosságának hány százalékát alkotják a négerek és spanyol ajkúak.
Fajközi bűnözés
- Az évenként elkövetett közel 770.000 ezer erőszakos fajközi (tehát négerek és fehérek közötti) bűncselekmény 85 százalékát négerek követik el.
- A négerek több erőszakos bűncselekményt követnek el a fehérek, mintsem a fajtestvéreik ellen. Áldozataik 45 százaléka fehér, miközben a fehér bűnözők áldozatainak alig három százaléka néger.
- A négerek 39-szer gyakrabban követnek el erőszakos bűncselekményt fehérek ellen, mint fordítva, és 136-szor gyakrabban rablást.
- A négerek 2,25-ször gyakrabban követnek el hivatalosan is gyűlöletbűncselekménynek minősített bűncselekményt fehérek ellen, mint fordítva.
Gengek
- A fiatalkorúakból álló gengek tagjai közül csak minden tizedik fehér, miközben a néger fiatalok 15-ször gyakrabban lesznek bandatagok, mint a fehér fiatalok.
Börtönnépesség
- A négerek hétszer gyakrabban kerülnek börtönbe, mint a fehérek.
PDF-ben letölthető az alábbi tárhelyről
Szeptember 9.
1849. szeptember 9. Örömének adva hangot amiatt, hogy „isten segítségével az ország ujra engedelmességre tért és a rebellisek féktelensége elfojtatott”, Hám János szatmári püspök – akit a nemzeti kormány harcegprímássá nevezett ki, a császár viszont elmozdított hivatalából – hódoló feliratot intéz az uralkodóhoz. (Vö. 1848. január 20.; 1848. március 20.; 1849. január 12.; 1849. január 28; 1849. november 8.; 1850. augusztus 25.; 1919. március 29.; 1950. szeptember 26.; 1957. február 18.; 1957. március 31.; 1957. április 10.; 1961. március 15.; 1985. március 31.; 1985. április 28.; 1987. május 21.; 1987. december 17.; 1989. május 2.)