Prof. Robert Faurisson: Lady Michele Renouf bizonyítékot vár a "holokausztra"

Faurisson és RenoufA „holokauszttagadás” ellen az Európai Parlamentben rendezett konferencián Michele Renouf bizonyítékot, egyetlen bizonyítékot kér a "holokausztra".

Londonból, ahol lakik, Lady Michele Renouf Brüsszelbe ment, és a szükséges engedélyekkel felszerelkezve részt vehetett az Európai Parlamentben 2009. október 6-án megtartott „Holkauszttagadás és Demokrácia Európában” konferencián, amelyet a revizionizmus (az érvényben lévő zsargonban: „holokauszttagadás”) büntetendővé tételét célzó páneurópai törvénynek szenteltek körülbelül 200 személy, köztük néhány képviselő részvételével, a német Elmar Brok exújságíró, EP-képviselő égisze alatt. Hosszú angol nyelvű beszámolójában Lady Renouf összefoglalta a különböző felszólalások tartalmát, amelyek természetesen mind antirevizionisták voltak, és egyik szánalmasabb volt, mint a másik.

A fényképek között, amelyek beszámolóját kísérik, Gilles Karmazyn több fotója is látható. Ez a revizionisták és írásaik internetes üldözésére szakosodott kis formátumú Torquemada mindeddig olyannyira ügyesen rejtegette az ábrázatát, hogy még a Google vagy a Wikipedia segítségével sem lehetett ráakadni.
A legmeglepőbb, hogy Lady Renoufnak, akit a konferencia elnöke nem ismert, szerencsére sikerült felszólalnia, és bár nem lévén sem revizionista, sem antirevizionista, a „holokausztról” rendezendő szabad vita mellett szállt síkra, és egészen odáig ment, hogy a vita beindításához azt kérte: szolgáltassanak bizonyítékot, csupán egyetlen bizonyítékot a gázkamrák létezésére.
Akárhogy is van, manapság egyre erősödik az a benyomásunk, hogy ami az exterminacionista (vagyis holokausztállító) tézist illeti, stílszerűen szólva: víz került a gázba. Az állítólagos gázkamrák hazugsága mára nagyjából ugyanolyan állapotban van, mint Ariel Saron teste. Ha kimúlt, nem lenne időszerű elföldelni?

Íme Lady Renouf rövid és lényegre törő felszólalásának a fordítása. A TPF rövidítés az Adolf Hitlernek tulajdonított „tömegpusztító fegyvert” jelöli, vagyis az állítólag az európai zsidók elpusztítására tervezett és használt „gázkamrákat és gázkamionokat”, amelyeknek azonban nyomát sem találni, és amelyek nyilvánvaló fizikai és technikai okokból egész egyszerűen felfoghatatlanok.

Hölgyeim és Uraim!

Ennek a konferenciának az a neve, hogy „Holkauszttagadás és Demokrácia”. Bizonyára csak egyetlen módon lehet küzdeni „demokratikus” kontextusban a „holokauszttagadás” ellen – nem úgy, hogy elutasítjuk a vitát vele kapcsolatban Európa-szerte, hanem inkább úgy, hogy dokumentált bizonyítékokat szolgáltatunk a holokauszttagadók érvelésének cáfolatához. Két hete (pontosan 2009. szeptember 24-én) Benjamin Netanjahu olyan bizonyítékokra – ipari TPF-eknek nevezett berendezések tervrajzaira – alapozta ENSZ-beli felszólalását, amelyeket (a későbbiekben) félrevezetőként utasítottak el zsidó szakértők, köztük Van Pelt professzor, aki odáig ment, hogy azt mondta: „a holokauszttagadók éppen jól szórakoznak, mert ez azt mutatja, hogy az emberek hiszékenyek”. Ugyanezeket a dokumentumokat ugyanis, amelyeket Netanjahu bizonyítékként lobogtatott, a revizionizmus veteránja, Robert Faurisson professzor fedezte fel és tette közzé 1976-ban (hogy bebizonyítsa a tervrajzokon „ruhafertőtlenítő gázkamraként” feltüntetett gázkamrák normális jellegét) 1.
Ez a szakértői konferencia sikeres lesz abban, amiben Netanjahu megbukott? Vajon úgy hagyhatjuk el ezt a konferenciát, hogy lesz egy – csupán egyetlen – dokumentált bizonyítéktényezőnk, amely alkalmas arra, hogy zavarba hozza a források kritikai vizsgálatához ragaszkodó revizionistákat? Vagy egyszerűen csak el kell hallgattatnunk ezeket a szkeptikus hangokat fenyegetések, bírságok, börtönbüntetések segítségével, azután pedig azt tanítani a gyereknek az iskoláinkban, hogy utasítsanak el minden vitát és utasítsák el a történelmi források minden normális vizsgálatát? Ismerik a holokauszttanítás vezérmotívumait (Guidelines for teaching about the Holocaust)? (Lady Renouf ekkor felmutatta az „International Task Force a holokauszt oktatásáért” című kérdéses dokumentumot). Engedjék meg, hogy felolvassak belőle egy részletet: „Ügyelni kell arra, hogy ne adjunk megszólalási lehetőséget a holokauszttagadóknak (…), és hogy ne próbáljuk megcáfolni az elméletüket normális történelmi vita és racionális érvek útján.”
Volt egyetemi oktatóként 2 azt kérdem önöktől, hogy vajon az Európai Unió megteheti azt, amit az ENSZ nem tett meg, és nyújthat nekünk akárcsak egyetlen olyan dokumentumot, amelyben megbízhatnak az iskolások és tanítóik? Mert még maga a holokauszttagadás elleni törvény sem határozza meg, hogy melyek ezek az ipari és egyedülálló TPF-ek, amelyek évekig tartó börtönt eredményeznek európai és más országok állampolgárainak, mert kétségbe vonják az ezekről nekik szolgáltatott bizonyítékokat.

Robert Faurisson jegyzetei:

1. Lady Renouf itt egy kicsit téved. Valóban 1976. március 19-én fedeztem fel az auschwitzi és birkenaui krematóriumok tervrajzait, egészen pontosan az Auschwitzi Állami Múzeum archívumában, amely a háború óta rejtegette azokat, de csak három évvel később, nagy nehézségek árán tudtam alkalmat találni arra, hogy a birtokomban lévő 116 dokumentumot bemutassam a spanyol Interviu magazin egyik újságírójának és fotósának. A hetilap 145. számában (1979. február 22-28.; 64-66. old.) látható vagyok, amint éppen rámutatok a Krematórium II. egyik pontjára; megmutatom egy nagy terem tervrajzát, amely elhelyezkedése, kiterjedése, struktúrája, szellőzési rendszere és más fizikai részletei miatt nem lehet emberirtó gázkamra, hanem csak egy egyszerű „pince tároló” (Leichenkeller) az elhamvasztásra váró holttestek számára, ahogyan azt világosan feltüntetik. Más tervrajzok egyébként ugyanilyen világosan feltüntették egy vagy több kisméretű „tetvetlenítő gázkamra” (Gaskammer Entlausung) létezését.
2. Egy érdeklődőnek, aki fentről azt tudakolta, hogy „mit és hol tanított?”, az ausztrál születésű Lady Renouf ezt válaszolta: „Szépművészetet tanítottam, és elsők között indítottam be a média tanulmányozását a Queenslandi Technológiai Egyetemen, mert hivatásosként megtanultam a szkepticizmus értékét a reklám káprázataival szemben. Jelenleg dokumentumfilmeket forgatok Londonban.”

Ford.: Hep Titusz